„A tárgyakat akartam visszaadni – végül egy elveszett családtörténetet találtam meg”

A Neokohn főszerkesztője

 

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Egy budapesti lakás régi bútorai és festményei indították el Szabó Gál András filmrendezőt egy nyomozásra, amely végül a Léderman család megrendítő történetéhez vezetett. A kutatás során kiderült: a családi legenda Svájcról nem igaz, a holokauszt és a kommunizmus pedig együtt pusztította el egy egykor befolyásos magyar zsidó család által felépített világot.

„A történet ott kezdődött, hogy abban a lakásban, ahol én felnőttem – meg ahol az anyám és a nagyszüleim is éltek –, volt egy csomó régi kép, szobor, festmény, bútor és könyv”

idézi fel lapunknak Szabó Gál András.

A könyvekben mindig ugyanaz a név szerepelt: Léderman Pál.

Gyerekként ez még nem jelentett sokat Szabó Gál számára, később azonban egyre inkább feltűnt, hogy ezek a tárgyak nem illenek abba a világba, amelyben a család élt.

„Valahogy rájöttem, hogy ezek a tárgyak oda nem valók. Nem a mi átlagos szocialista mindennapjainkba valók ezek az aranykeretes festmények, Buddha-fejek, antik bútorok”

– mondta lapunknak a rendező.

Amikor rákérdezett, a családi történet egyszerű volt: Léderman Pál egy okos textilkereskedő volt, aki időben Svájcba menekült a háború elől.

„Gyerekként még azt is gondoltam, hogy ha egyszer háború lesz, én is Svájcba fogok menekülni, mert az okos emberek oda mennek”.

A tárgyak évtizedeken át a család életének természetes részei maradtak. A fordulat akkor jött, amikor a rendező édesapja meghalt, édesanyja pedig idősek otthonába költözött, és felmerült a kérdés, mi legyen a nagy méretű bútorokkal és festményekkel.

„Azt mondtam: gyerekek, figyeljetek. Mi lenne, ha visszaadnánk őket a Lédermanéknek?”

– idézi fel Szabó Gál.

Nem a pénz számított

A rendező szerint a történet elején egyáltalán nem az anyagi érték érdekelte. „Meglepő módon nem érdekelt az értékük” – mondta.

Később azonban, amikor már film készült a történetből, felmerült benne: a nézők talán kíváncsiak lesznek rá, mennyit érnek ezek a tárgyak. Elment hát műtárgyszakértőkhöz. A legkülönösebb darab egy kőből faragott Buddhafej volt, amelyről a családban legendák keringtek.

„A családi legenda az volt, hogy ha egyszer nagyon megszorul a család, akkor eladjuk a Buddhafejet, mert az nagyon sokat ér.”

A szakértő szerint valóban egy VI. századi kínai Buddhafejről lehet szó, de a piacon annyi hamisítvány kering, hogy a tárgy értéke ma már alig néhány száz euró.

„Azt mondta a szakértő: körülbelül hatszáz eurót ér. Az egész kollekció kevesebb mint egymillió forintot.”

A tárgyak jelentősége tehát nem a pénzben volt, hanem a történetben.

A svájci legenda összeomlik

Szabó Gál először Svájcban kezdett kutatni.

„Elmentem a svájci bevándorlási hivatal archívumába, mert ott minden bevándorlóról van feljegyzés.”

Léderman Pált azonban sehol sem találta.

„Kerestem egy n-nel, két n-nel, Paulként, mindenhogy. De semmi.”

Ekkor kezdett gyanússá válni, hogy a családi legenda talán nem igaz.

A fordulatot egy 1945-ös újsághirdetés hozta.

A hirdetésben Léderman Pál a feleségét és a lányát kereste, akiket Auschwitzba deportáltak. A megadott postacím pedig a Teréz körút 33 volt — ugyanaz az épület, ahol Szabó Gál felnőtt.

„Ott omlott össze bennem egy egész világ” – mondta, a kutatás pedig innentől teljesen új irányt vett.

„Fogjátok már be” – Gene Simmons osztotta ki az iráni háborút kritizáló Ben Stillert

„Inkább foglalkozzatok azzal, amihez értetek – a színészettel és a zenével” – üzente a Kiss magyar származású frontembere.

Egy eltűnt budapesti zsidó dinasztia

A korabeli újságok, cégiratok és levéltári dokumentumok alapján lassan kirajzolódott a Léderman család története. A család feje, Léderman Mór, a budapesti gazdasági élet ismert alakja volt: a Kereskedelmi és Iparszövetség elnöke, a Dohány utcai zsinagóga elöljárója, valamint az egyik első budapesti maceszgyár alapítója.

A család azonban a történelem viharában eltűnt.

„Kirajzolódott egy nagyon különleges család története, de a lényeg hiányzott: mi lett velük.”

A kutatás során egy addig ismeretlen családtag is felbukkant. Egy idős rokon említette, hogy volt egy András nevű fiú. Erről semmilyen dokumentum nem szólt, ezért a rendező először nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Később azonban a zsidó levéltárban megtalálták a születési anyakönyvét.

András valóban létezett.

Nyomozás Kanadáig

A kutatás egyre több ország archívumaiba vezette a rendezőt, végül egy hajóutas-listán talált nyomot: András Kanadába emigrált.

A család megtalálása azonban így sem volt könnyű. A leszármazottak nevei megváltoztak, sokan házasság után más vezetéknevet viseltek.

Végül egy különös internetes nyom vezette el hozzájuk.

Egy LinkedIn-profilon keresztül jutott el egy családtaghoz, aki eleinte csalónak hitte. „Azt gondolta, hogy egy nigériai csaló vagyok, mert túl sok mindent tudok róluk” – meséli, végül egy újságíró rokon ellenőrizte a történetet, és így sikerült kapcsolatba lépni a családdal.

Szabó Gál tavaly októberben Torontóban találkozott velük.

„Onnantól az egész egy szívmelengető történetté vált.”

Posztján maradhat a Berlinale gyáva igazgatója, aki hallgatott az antiszemita botránynál

A határidőkről és a pénzről nem tudott megegyeznia miniszterrel, abba azonban beleegyezett, hogy változtatások jönnek.

A trauma öröksége

A kutatás során az is kiderült, mi lett Léderman Pállal: túlélte a háborút, de elvesztette a feleségét és a lányát Auschwitzban, vagyonát és társadalmi helyzetét is elvesztette, végül New Yorkban telepedett le.

A fia, András szintén súlyos traumákat hordozott.

„Felnevelt négy gyereket, de a múltját szinte teljesen elhallgatta”

– mondta Szabó Gál.

A család mindössze néhány mondatot tudott a magyarországi életéről.

„Ez már rég nem a tárgyakról szól”

A történet végül a Zsidó Múzeumban rendezett kiállításban és egy készülő dokumentumfilmben teljesedik ki.

A kiállítás címe: A tárgyak kettős élete.

„Ez már rég nem a tárgyakról szól” – mondta Szabó Gál.

A Léderman család számára sokkal inkább arról, hogy visszakapták saját történetük egy darabját.

A film pedig egy nagy kérdést tesz fel: mi pusztította el a Léderman család világát – a holokauszt vagy a kommunizmus? A válasz szerinte egyértelműen összetett.

„Egy picit mind a kettő. De az utolsó csepp a pohárban az államosítás volt.”

Szabó Gál András dokumentumfilmjének elkészítése körüli kalandokról március 17-én, 19 órakor tart izgalmas előadást és beszélgetést, melyre IDE kattintva tud jegyet vásárolni.

Amikor 80 év után bekopogtat a múlt: egy zsidó család eltűnt, egy másik beköltözött

Szabó Gál András Lédermannék nyomában című alkotása nemcsak egy eltűnt zsidó nagypolgári család történetét tárja fel.

Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.

“„A tárgyakat akartam visszaadni – végül egy elveszett családtörténetet találtam meg”” bejegyzéshez 2 hozzászólás