Nem mi, amerikaiak. Nem mi, izraeliek. Mi, a szabad világ. Egy olyan iráni rendszert, amely interkontinentális ballisztikus rakétákkal akarja exportálni a síita iszlámot, minden eszközzel meg kell ebben akadályozni. Seres László véleménycikke.
„Amikor egy ismerősömnek a napokban elárultam, mire készülünk és milyen néven, azt a kommentet bírta küldeni: tényleg? És mikor bombázzátok Iránt? Hát, ezt egyelőre nem tervezzük, de az biztos, hogy a gonosz rezsimekkel szemben a Nyugat keménykezű fellépését várjuk el” – írtam hét évvel ezelőtt, a Neokohn indulásakor, beidézve Ayaan Hirsi Alitól azt, hogy „az intoleranciát nem lehet tolerálni”, Woodrow Wilsontól pedig azt: a szabadság és a demokrácia exportja elengedhetetlen ahhoz, hogy „a világot biztonságossá tegyük a demokrácia számára”.
Gondolom olyan nagyon nem lepődött meg senki, amikor kiderült, hogy Izrael és Amerika egy – mint kiderült, hetek óta tervezett – összehangolt akció keretében bombázni kezdte Irán iszlamista vezetőinek rezidenciáit, a Forradalmi Gárda létesítményeit.
Ha tehetek javaslatot a US Air Force-nak és az izraeli légierőnek, amennyiben van szabad idejük: ott vannak még a Columbián meg pár más egyetemen azok a campusok is, amelyek kiálltak a Hamász mellett, zaklatták a zsidókat, és amelyek hamarosan nyilvánvalóan teret adnak majd az
„El a kezekkel Irántól”, meg „No Blood for Oil” tüntetéseknek.
Feministák, antifák, antikolonialisták, klímavédők és a meleg közösség tagjai fognak kiállni az iráni iszlamo-fasiszta rezsim védelmében, szervezkedni kezdenek majd a nemzetközi antiimperializmus jegyében, úgyhogy kicsit megnehezíthetnék a dolgukat a campus területének megszüntetésével. Köszönöm.
Rendszerváltás Iránban, az jön
Magukkal a bombázást hamarosan elítélő, Iránnal szolidáris diákok, művészek, főállású jótét lelkek, valamint N. Rózsa Erzsébetek ezreivel – akik majd előadják, hogy a lépés csak még több erőszakot, bizonytalanságot és káoszt szül a régióban – természetesen nincs dolguk:
nyilatkozataik, aláírásaik, morális harakirijük a szólásszabadságuk része.
Az Irán elleni katonai fellépés legkésőbb Trump egy hete adott 10-15 napos ultimátuma óta a levegőben lógott, majd amikor Huckabee nagykövet pénteken mindenkit hazaküldött, és kiderült, hogy csak megtévesztő üzenet volt Rubio külügyminiszter tervezett izraeli látogatása, pontosan tudni lehetett, mi jön.
Rendszerváltás Iránban, az jön. Elvileg. És már az is nagy dolog, hogy ehhez az elvhez – és mivel Trump elnökről beszélünk: bármilyen elvhez – eljutottunk.
Üdv a neokon külpolitikai elvek hívei között, elnök úr, a Kremlről és Észak-Koreáról még majd beszéljünk. Nem a bombázás a lényeg: a keménykedés. Vannak rezsimek, amik tűrhetetlenek.
Make Iran Great Again
Irán megbombázása a levegőben lógott ugyan, a célja azonban, tehát hogy melyik katonai opció teszi a világot biztonságosabbá, az utolsó pillanatig sem volt egyértelmű.
Az amerikai vezetésen belül is zavar lehetett e tekintetben, hiszen voltak napok, amikor Trump délelőtt korlátozott csapásokat akart, délután teljes rezsimváltást; Hegseth védelmi miniszter, illetve Vance alelnök még nemrég is kizárta a rendszerváltást, Trump viszont erre úgy reagált: csak a rendszerváltás teheti újra naggyá Iránt (Make Iran Great Again), és ez pontosan így van.
Az amerikai elnök teljesen jól tette, hogy ide érkezett meg, ahogy az is remek, hogy Netanjahu is az iráni rendszerváltást sürgeti.
Ha van állam, amelyik pontosan tudja, hogy az ajatollahok uralmának vége jelenti a kulcsot az iráni atomfenyegetés elhárítására, akkor az Izrael. A teheráni rendszer teológiailag megindokolt Amerika- és főleg Izrael-ellenes hadjáratai, fenyegetései teljesen új dimenzióval bővülnének, ha immár interkontinentális ballisztikus rakétákkal is sikerülne exportálni a síita iszlámot a sátáni hitetlenek földjére.
Teherán valójában soha nem akart megállapodni Amerikával atomprogamjának leállításáról, a ballisztikus rakéták kérdését pedig úgy gondolta, nem is kell felvenni a genfi megbeszélnivalók agendájára.
47 éve üzentek hadat a nyugati értékeknek
Időhúzásra játszottak, hiszen ahogy a 2015-ös atomalkuval is csak nyertek (szankciók alóli feloldást, lényegében kontroll nélküli urándúsítást, nukleáris kutatásokat, de főleg időt), úgy most is azt hitték, tető alá hozhatnak a tutyimutyi, izola- és egyébként is cionista Amerikával egy lényegében semmire sem kötelező dealt.
47 éve folyik Irán hol rejtett, hol teljesen nyílt háborúja Amerika, Izrael és a Nyugat értékei ellen.
Bombamerényletek, proxy terroristák mészárlásai, öngyilkos merényletei, nukleáris fenyegetések, a zsidó állam kiiktatásának ígérete fémjelzi ezt az ajatollahok által kijelölt utat,
amely út egy jelentős shortcut-ot kapna azzal, ha a rakétáik elérnék Amerikát. Ez a rezsim, amelyet én már azért lebombáztam volna, mert egy rendőrörsön agyonvertek egy kurd lányt, akinek a fején félrecsúszott a hidzsáb, évtizedek óta minden közel-keleti háború, minden terrortámadás fő problémagóca.
A libanoni Hezbollah mellett ők az október 7-i pogromot elkövető Hamász fő szponzorai, amelytől ha egy HR-es megkérdezné, „hol látják magukat öt év múlva”, azt válaszolná:, „Izrael helyén”.
Ez a rezsim mindent üldöz, ami mellett a Nyugat erői kiállnak, az ellenzékieket börtönbe vetik és megkínozzák, a melegeket köztereken akasztják fel. Ez a rezsim januárban 20-30 ezer fiatal ellenzéki tüntetőt gyilkolt meg, vérbe fojtva a forradalmi megmozdulásokat.
Miért kéne bárkinek eltűrnie, hogy ennek az atombombára készülő iszlamo-fasiszta rezsimnek még interkontinentális ballisztikus rakétai is legyenek, amelyekről tárgyalni sem hajlandó?
A kérdés tehát nem az, hogy jó-e most lecsapni Iránra. Sokkal inkább az: mi a halál tartott ennyi ideig?
A Neokohn Magyarországon szinte egyedülálló módon, évek óta kiemelt figyelemmel követi Izrael és a Közel-Kelet eseményeit. Kövesse folyamatosan frissülő tudósításainkat és elemzéseinket, hogy naprakész maradjon az iráni háborúval kapcsolatos legfontosabb fejleményekről.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 08:53
2021. január 3. - 18:002022. március 9.
- 16:452020. november 5.
