Amikor Iránról és az izraeli hírszerzésről van szó, szinte soha semmi nem az, aminek első pillantásra látszik. Miközben Izrael és az IDF a nyilvánosság előtt látványosan igyekszik távol tartani magát az iráni tüntetések ügyétől – elkerülendő, hogy Teherán ballisztikus rakétákkal vegye célba a zsidó államot –, jogos a kérdés: mi történik a színfalak mögött, és milyen szerepet játszik ebben a Moszád?
A Moszád az Iszlám Köztársaságban ma már messze nem annyira láthatatlan, mint évekkel ezelőtt.
Tavaly júniusban az izraeli–iráni 12 napos háború során a hírszerző szolgálat több száz ügynöke vett részt azokban a műveletekben, amelyek súlyos csapást mértek Irán nukleáris fegyverprogramjára, ballisztikusrakéta-képességeire és légvédelmi rendszereire, miközben számos magas rangú katonai és hírszerzési vezető is életét vesztette.
A háborút követően a Moszád igazgatója, David Barnea szokatlanul nyílt nyilatkozatot tett. Azt mondta: Izrael „ott lesz”, ahogyan eddig is ott volt – egy félmondat, amely sokak szerint nyílt utalás volt a hírszerzés további teheráni jelenlétére.
Üzenetek az utcáról – vagy az utcára?
December 29-én egy perzsa nyelvű, Moszádhoz köthető X-fiók nyíltan arra buzdította az irániakat, hogy vonuljanak utcára a rezsim ellen.
„Menjetek ki együtt az utcákra. Eljött az idő. Veletek vagyunk – nemcsak távolról és szavakkal, hanem a terepen is”
– állt az üzenetben.
A Moszád hivatalosan elhatárolódott a fióktól és az üzenet később törlésre is került, ám a hírszerző világban közismert, hogy az olyan szolgálatok, mint a Moszád vagy a CIA, gyakran használnak fedőszervezeteket és „nem hivatalos” csatornákat pszichológiai hadviselésre vagy titkos műveletekre. Nem lenne ez példa nélküli: a 2020-as natanzi robbanások után is egy fiktív csoport vállalta magára az akciót, miközben mindenki Izraelt tartotta felelősnek. Később Yossi Cohen akkori Moszád vezető gyakorlatilag megerősítette ezt saját könyvében.
Fegyverek, árnyékos csatornák és tagadások
Izraeli források következetesen tagadják, hogy a Moszád közvetlenül részt venne az iráni tüntetések szervezésében vagy felfegyverzésében, noha izraeli médiában – például a 14-es hírcsatorna egyik riportjában – olyan állítások is megjelentek, miszerint külföldi szereplők fegyvereket juttattak irániaknak a rezsim erői elleni fellépéshez. Az ilyen értesüléseket Teherán készséggel használja saját narratívája erősítésére.
Izrael számára ugyanakkor politikailag kockázatos lenne bármiféle nyílt beismerés:
a tiltakozások legfőbb ereje éppen abban rejlik, hogy az iráni nép saját belső felkeléseként jelenjenek meg, ne külső beavatkozás eredményeként.
Bennett, a „száz vágás” stratégiája és az IRGC
A belső iráni feszültségek kiaknázásának gondolata nem új Izraelben. Naftali Bennett egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy Irán rendszere mélyen korrupt és inkompetens, különösen az olyan alapvető kérdésekben, mint a vízellátás. Szerinte az emberek frusztrációja – különösen az Iráni Forradalmi Gárda miatt – olyan gyenge pont, amelyet hosszú távon ki lehet használni.
Bennett és Barnea állítólag a „halál ezer vágással” stratégiájában gondolkodtak:
nem egyetlen döntő katonai csapásban, hanem folyamatos, nem katonai eszközökkel végrehajtott nyomásgyakorlásban, amely idővel megingatja az autoriter rendszert.
Amit ma nem látunk, holnap történelem lesz
Izrael múltja bővelkedik olyan példákban, amikor közvetett módon támogatott harmadik feleket, legyen szó Libanonról, Gázáról vagy akár Ukrajnáról. Irán évtizedek óta vádolja a Moszádot azzal, hogy kapcsolatban áll kurd és más kisebbségi csoportokkal az országon belül.
Hogy a mostani tiltakozási hullámban pontosan mekkora szerepet játszik az izraeli hírszerzés, azt ma még senki sem tudja biztosan. Egy dolog azonban biztos: amikor a Moszád és Irán kerül egy mondatba, mindig több zajlik a felszín alatt, mint amennyi elsőre látható — írja a The Jerusalem Post.
- 08:30
2026. január 11. - 18:00
2022. december 24. - 12:30
2025. december 30.
