A háború kitörése előtti napokban David Barnea, a Moszad igazgatója az izraeli kormány előtt tartott zárt tájékoztatóján úgy becsülte, hogy az iráni rezsim megbuktatása legvalószínűbb esetben körülbelül egy évet vehet igénybe – értesült a Jerusalem Post.
Bár a Moszad kémfőnöke több forgatókönyvet is felvázolt, amelyek között szerepeltek rövidebb időtávok is, az egyéves időszakot tartotta a legreálisabb becslésnek az iráni rezsim megbuktatására.
Mit gondolt az iráni rezsimváltásról a Moszad feje?
Az elmúlt napokban névtelen forrásokból származó kiszivárogtatások jelentek meg, amelyek burkoltan azzal vádolják a Moszad igazgatóját, hogy túl optimista képet festett az iráni rezsim gyors megbuktatásának esélyeiről, és ezzel félrevezethette az izraeli és az amerikai vezetést. A Jerusalem Post értesülései szerint azonban ezek a kiszivárogtatások leegyszerűsítik és torzítják a Moszad-vezető álláspontját, miközben egyes politikai vagy katonai szereplők igyekezhetnek előre elhárítani a felelősséget arra az esetre, ha a rezsimváltás nem következne be rövid időn belül.
A 12-es csatorna Uvda című műsorának és a New York Times forrásai között állítólag lehetnek olyanok is, akik Benjamin Netanjahu miniszterelnök vagy Donald Trump amerikai elnök környezetéből, illetve akár az izraeli hadseregből szivárogtattak. Mindhárom intézmény – a kormány, a hadsereg és a hírszerzés – folyamatos kérdésekkel szembesül arról, miért nem látszik még egyértelműen a rezsim megingása Iránban.
Mit mondott valójában Barnea?
A Jerusalem Post információi szerint Barnea az elmúlt években rendszerint rendkívül óvatos, feltételekhez kötött előrejelzéseket adott, és ritkán állította, hogy egy jelentős geopolitikai fordulat elkerülhetetlen. Bár kreatív stratégiai gondolkodóként tartják számon, egyben tipikus „intézményi ember” is: javaslatait és elemzéseit Netanjahu iránymutatása alapján készíti elő, és nem próbálja a miniszterelnököt egy nála agresszívebb háborús stratégia felé terelni.
Hasonlóképpen, amikor Barnea az év elején az Egyesült Államokba utazott, és a Trump-adminisztráció tisztviselőivel tárgyalt, az ott elhangzott prezentációk is szorosan illeszkedtek az izraeli kormány politikai irányvonalához, és nem egy önálló hírszerzési „küldetés” részei voltak.
A lap szerint Barnea korábban több alkalommal is ellenállt politikai nyomásnak, amikor úgy ítélte meg, hogy egy-egy javasolt művelet nem reális. Előfordult, hogy Netanjahu környezetében felmerült bizonyos akciók lehetősége, de a Moszad vezetője szakmai alapon azt jelezte: az adott művelet végrehajtása nem kivitelezhető.
A rezsimváltás egy feltételekhez kötött forgatókönyv
Amikor az Uvda arról számolt be, hogy Barnea a háború előestéjén azt mondta Netanjahunak, hogy az iráni rezsim megbuktatása lehetséges, már megjelentek azok a feltételek és fenntartások, amelyeket a Moszad-vezető a prognózishoz fűzött. A beszámoló szerint Barnea jelezte, hogy a valós idejű helyzet alakulása számos bizonytalanságot tartalmaz, és az események alakulása jelentősen befolyásolhatja az időtávot.
A New York Times arról is írt, hogy Barnea a háború kezdetét követő napokban azt feltételezte: a Moszad képes lehet mozgósítani az iráni ellenzéket, ami tüntetésekhez, zavargásokhoz, sőt akár a rendszer összeomlásához is vezethet. Ugyanakkor a lap később Netanjahut és Trumpot vádolta azzal, hogy túlságosan optimista módon értékelték az iráni rezsim gyors megbuktatásának esélyeit.
„Ezer vágás” stratégiája Irán ellen
Barnea pályafutása alapján ugyanakkor az is látszik, hogy az iráni rendszerrel kapcsolatban hosszú távú, fokozatos stratégiában gondolkodik. Még Benjamin Netanjahu jelenlegi, 2022 végén kezdődő kormányzati ciklusa előtt a Moszad vezetője Naftali Bennett miniszterelnök alatt dolgozott, és a két vezető együtt alakította ki az úgynevezett „ezer vágás halála” stratégiát Irán ellen. Ez a megközelítés a hidegháború idején alkalmazott amerikai stratégiára emlékeztetett,
amely a Szovjetuniót nem egyetlen döntő katonai csapással, hanem gazdasági, politikai, hírszerzési és egyéb nyomásgyakorlási módszerek hosszú sorával próbálta meggyengíteni.
A beszámolók szerint Barnea még egy könyvet is adott Bennettnek Peter Schweizer amerikai szerzőtől, amely Ronald Reagan kormányzatának titkos stratégiáját mutatja be. A kötet azt írja le, hogyan használta ki az Egyesült Államok egy autoriter rendszer – a Szovjetunió – belső gyengeségeit, hogy hosszú idő alatt elősegítse annak összeomlását.
Barnea elképzelései tehát nem egy gyors, látványos fordulatra épülnek, hanem inkább arra, hogy a rendszer gyengítése és a belső feszültségek erősítése hosszabb idő alatt hozhat valódi változást Iránban.
Nagyon súlyos károkat okozott több iráni rakéta Tel-Avivban
Súlyos károkat okozott a keddi iráni rakétatámadás Tel-Avivban: több épület megrongálódott, autók gyulladtak ki. Legalább négy becsapódási helyszínt azonosítottak a városban. Az izraeli mentőszolgálat szerint eddig hat ember sérült meg, mindannyian könnyebb sérüléseket szenvedtek.
Az undorító és szomorú – kinek-kinek ízlése szerint – az ilyen NT, és 12 csatorna féle cikkekben, műsorokban, hogy nem lehet tudni, hogy mennyi igaz a közölt információból.
A The New York Lies is mennyi hazugságot írt már!
"Anonim kormányzati forrásaink szerint ez-és-az történt." – írják. De nem tudjuk leellenőrizni, hogy valóban így van-e!
Esetleg szándékos dezinformációt kaptak a forrásaiktól, hogy megtévesszék a külső ellenséget? Vagy fele igaz, fele nem? Vagy valóban úgy volt, de számos lényeges körülményt elhallgatnak? Vagy pozícióban lévő erős emberek egymás elleni ügyes mahinációjáról van szó, és egymást akarják lejáratni?
Az információs kor sokkal nagyobb dezinformációt hozott, mint bármikor előtte a történelemben!
A rendszer megbuktatása több szcenárió szerint is megtörténhet, ezért az, hogy ez mennyi időbe telik, fögg attól, hogy ez milyen módon történik. Jósolni egyik, vagy másik kimenetel bekövetkeztét illetően nincs sok értelme, túl sok a bizonytalan tényező. Magam két dolgot szögeznék le:
– Katonai győzelemhez szükséges tényező, hogy elfogyjon Irán rakéta (és drón) készlete, vagy megszünjön ezek használatának technikai lehetősége. Ha ez megtörtént, a rendszer már nem jelent fenyegetést, és tárgyaló asztalhoz kényszerül.
– Ha nem hajlandó tárgyalni, és a rákényszerített feltételeket elfogadni, belső és külső erők szárazföldi fegyveres beavatkozása szükséges, ami megdönti a rezsimet. Ez elhúzódhat…
Afganisztán 2.0