Salo Aizenberg, a HonestReporting munkatársának írása az Izrael elleni hamis népirtásvádakról.
Október 7-ét követően alig néhány nappal később az úgynevezett „népirtás-kutatók”, nem kormányzati szervezetek és aktivisták kórusban kezdték el Izraelt népirtással vádolni. Valójában azonban ez a vád az október 7-i esemény szándékos megfordításaként funkcionál.
Az igazság Izraelről
A Hamász nyíltan népirtási szándékkal hajtott végre tömeggyilkosságokat, mégis Izraelre hárították a vádat, hogy így mossák tisztára ezeket a bűncselekményeket és az áldozatokat hibáztassák. Az azóta eltelt időszakban a vád csak fokozódott, és egyfajta csoportgondolkodássá alakult, amelyet újrahasznosított szlogenek („Izrael az egészségügyi ellátást veszi célba”), sablonos történetek („szándékos éheztetés”) és félreértelmezett idézetek („emlékezzetek Ámálekre”) ismételnek. Ezeket az állításokat hivatalos hangnemben fogalmazzák meg, de még a legegyszerűbb vizsgálat után sem állják meg a helyüket. Ha Izraelnek valóban nemzeti politikája lenne a palesztin nép kiirtására, akkor a bizonyítékok számosak és tagadhatatlanok lennének. A következő tíz kérdés tisztázza ezt a helyzetet. Ezekre a kérdésekre nem lehet őszintén válaszolni anélkül, hogy a népirtás hamis vádját ne lepleznék le.
1. Ha a palesztin nép kiirtása Izrael célja, akkor miért nem történt még meg?
Ha Izrael 100 ezer vagy több gázai lakost akart volna megölni egy nap alatt, könnyedén megtehette volna, például az Al-Mawasi humanitárius terület szőnyegbombázásával. Azt állítják, hogy Izrael vezetői a kormány és az IDF legfelső szintjeiről irányított népirtási politikát folytatnak a palesztinok ellen, kizárólag identitásuk miatt. Egyesek a Hamász 60 000 halálesetről szóló állítását hozzák fel bizonyítékként, de ez csak még inkább égetőbbé teszi a kérdést:
ha valóban a palesztin nép kiirtása a cél, miért állnak meg néhány tízezer embernél, amikor Izrael képes napok alatt milliókat megölni? Miért nem hajtottak végre ilyen támadásokat a 22 hónap alatt?
2. Miért vannak biztonságban palesztinok milliói Izrael teljes ellenőrzése alatt?
Az arab-izraeliek, körülbelül 2 millió ember, etnikailag ugyanazok, mint a gázai palesztinok, és gyakran Izrael palesztin állampolgárainak nevezik őket. Teljes izraeli fennhatóság alatt élnek, mégis egyetlen egy sem lett közülük kiirtva. A történelem azt mutatja, hogy amikor a népirtó rezsimek akadálytalanul hozzáférnek ahhoz a népességhez, amelyet meg akarnak semmisíteni, az a népesség közvetlen és halálos veszélyben van. Tudna valaki egyetlen olyan népirtást is említeni, ahol a feltételezett áldozatok milliói biztonságban éltek a tettesek uralma alatt, sőt, még a kormányukban és intézményeikben is szolgáltak? Ha Izrael a palesztin nép kiirtását tűzte ki célul, hogyan lehet ezt a két dolgot összeegyeztetni?
3. Miért nem vette célba Izrael a palesztinokat Ciszjordániában?
Hárommillió palesztin él Ciszjordániában [Júdea-Szamáriában – a szerk.], ugyanazok az emberek, mint Gázában. Izrael több ezer embert megölhetne ott néhány óra alatt, ha valóban a kiirtás lenne a célja, de ez 22 hónapja nem történt meg.
Miért hagyna egy állam, amely a palesztin nép megsemmisítésére törekszik, milliókat sértetlenül, miközben állítólag a szomszédban népirtást hajt végre?
4. Hogyan illeszkedik ide a népirtási szándék bizonyításának jogi mércéje?
A Nemzetközi Büntetőbíróság kimondta, hogy a népirtási szándéknak az állam magatartásából levonható egyetlen ésszerű következtetésnek kell lennie (Bosznia kontra Szerbia, 373. bekezdés; Horvátország kontra Szerbia, 148. bekezdés). Izrael kijelentett célja a Hamász megsemmisítése és a túszok kiszabadítása volt. E célok elérése érdekében az IDF katonái több ezer fős áldozatot szenvedtek, köztük 450 halottat, ami egy fegyveres ellenséggel vívott tényleges háború bizonyítéka. A népirtó rezsimek nem küldenek katonákat háztól házig tartó harcokba, amikor az egész népességet tömegesen ki tudják irtani. Hogyan lehet tehát a népirtás az egyetlen ésszerű következtetés Izrael gázai cselekményeiből?
5. Hogyan illeszkedik a „szándékos éheztetés” vádja a tényleges élelmiszeradatokhoz?
Izrael vádlói azt állítják, hogy Izrael palesztinok elleni kiirtási politikája szándékos éheztetéssel is megvalósul. Izrael azonban október 7-e óta több mint 1,4 millió tonna élelmiszert engedett be Gázába,
ami meghaladja a háború előtti napi átlagot, és a szokásos kalóriabecslések szerint elegendő a lakosság számára ebben az időszakban.
Az ENSZ háború nagy részéről szóló jelentései szerint a napi teherautó-behozatalok megegyeznek vagy meghaladják a háború előtti szintet. Ha valaki vitatja ezeket a számokat, akkor adja meg a saját számadatait és módszertanát, és magyarázza el, hogyan illeszkednek ezek a palesztinok éheztetésére irányuló állami politikához. Ha a válasza a Gázán belüli elosztási problémákra utal, az nem bizonyíték arra, hogy az izraeli politika szándékosan visszatartaná az élelmiszert. És ha a kiirtás valóban a cél lenne, miért engednének be egyáltalán élelmiszert?
6. Hol van az éhínség, hol vannak az éhen haltak?
Még a Hamász számításai szerint is körülbelül csak 200 ember halt éhen október 7-e óta. Egy valódi éhínség több százezer halálesetet okozott volna. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni azzal az állítással, hogy Izrael szándékosan éhezteti a lakosságot a kiirtás céljából? Ha azt állítjuk, hogy csak a közelmúltban volt súlyos éhínség, akkor el kell ismernünk, hogy az első 20 hónapban nem volt éhínség, miközben az állítólagos népirtás már folyamatban volt. Hogyan egyeztethető össze ez a kiirtás céljából alkalmazott éheztetés politikájával?
7. Miért kockáztatja az IDF katonáinak életét házról házra történő harcokban?
Izrael rengeteg veszteséget szenvedett el Gázában, többségében közelharcban, mesterlövészekkel, improvizált robbanószerkezetekkel és csapdákkal szemben. Ha a cél a népirtás lenne, miért választana Izrael olyan harci módszert, amely nagy kockázatnak teszi ki katonáit, ahelyett, hogy légitámadások segítségével csökkentené a saját veszteségeit? Ha azt állítják, az egyetlen ésszerű következtetés a népirtási szándék, hogyan magyarázzák ezeket a költséges szárazföldi műveleteket?
8. Miért alacsonyabb a civilek és a harcosok áldozatainak aránya, mint más közelmúltbeli városi háborúkban?
A Hamász azt állítja, hogy körülbelül 60 000 gázai halt meg. Izrael szerint eddig 20 ezer feletti terroristát öltek meg Gázában. Még ha a Hamász számadatait (!) el is fogadjuk, a civilek és a harcosok aránya nagyjából, akkor is 2:1-hez. Ehhez képest az Egyesült Államok és szövetségesei iraki és afganisztáni műveleteiben a jelentett arány 3:1-hez és 5:1-hez között volt.
Ha Izrael szándéka a palesztinok válogatás nélküli lemészárlása volt, miért alacsonyabb ez az arány, mint más nyugati hadseregeknél a városi háborúkban?
9. Miért próbálja az IDF rendszerint elkerülni a civil áldozatokat?
Izrael többször is alkalmazott olyan taktikákat, mint az előzetes evakuálási figyelmeztetések és a támadások előtti humanitárius folyosók kijelölése, amelyek lassítják a műveleteket és előzetes figyelmeztetést nyújtanak az ellenséges harcosoknak. Izrael például hetekig várt a Rafah elleni támadással, hogy lehetővé tegye az evakuálást. Egyes katonai szakértők ezeket a lépéseket a háborúk történetében példátlannak nevezték. Ezek az intézkedések nem mindig tökéletesek vagy hatékonyak, de szükségtelenek lennének, ha a cél a palesztin nép lemészárlása lenne. Az ismert népirtások során a tettesek soha nem tettek aktív lépéseket annak érdekében, hogy korlátozzák az áldozatok számát azon csoport körében, amelyet ki akartak irtani. Hogyan magyarázhatóak ezek a lépések, ha Izrael valódi célja a népirtás?
10. Miért segítik elő a tömeges orvosi ellátást, ha a cél a kiirtás?
2025 februárjában a WHO Izrael együttműködésével befejezte a több mint 600 000 gázai 10 év alatti gyermek, azaz a korcsoport mintegy 95 százalékának tömeges gyermekbénulás elleni oltási kampányát. Ez volt a 2024 szeptemberében megkezdett harmadik oltási kör. Miért segítene egy állam, amely a palesztinokat megakarja ölni, egyidejűleg a gázai kisgyermekek szinte teljes körű oltásában a betegségek ellen? Az elismert népirtások során fordítottak-e valaha is erőforrásokat az elkövetők arra, hogy megmentsék azoknak az embereknek az életét, akiket megpróbáltak megsemmisíteni?
Következtetés
Ez a tíz kérdés azt mutatja, hogy a népirtás vádja nem csak gyenge lábakon áll, hanem tarthatatlan is. Egy olyan súlyos vád, mint a népirtás, egyértelmű és meggyőző bizonyítékokat igényel. Több millió palesztin él sértetlenül az izraeli hatóságok fennhatósága alatt; az áldozatok aránya inkább más modern háborúkhoz hasonlít, mint tömeges kiirtáshoz; az élelmiszer, gyógyszer és oltóanyagok a konfliktus alatt is folyamatosan eljutottak Gázába; és az izraeli vezetők állítólagos „népirtási szándékáról” szóló kijelentések alapos vizsgálat után nem állják meg a helyüket.
Ez az írás a szerző személyes X-oldalán jelent meg eredetileg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
1. „Ha kiirtani akarta Izrael a palesztinokat, már megtette volna.”
Tény és kontextus: A népirtás nem feltétlenül tömeggyilkosságot jelent egyszerre, hanem a Genocídium Egyezmény szerint olyan "szándékos elpusztítást" jelöl, amelynek egyik eszköze lehet a civil infrastruktúra elpusztítása és tömeges éhezés. ICJ kifejezte, hogy „reális és közeli” veszély van genocídium elkövetésére (provisional measures)
Cambridge University Press & Assessment
International Commission of Jurists
.
Tanulság: A cikk leegyszerűsíti a népirtás fogalmát – sajnos nem elég, ha „még nem történt meg”.
2. „Arab-izraeliek megmaradása cáfolja a népirtási szándékot.”
Jog & tények: A nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok életben maradása nem zárja ki a palesztin csoport (területileg elzárt, autonómiára váró) elleni egy részleges célzás lehetséges szándékát.
Kapcsolódó forrás: A Genocídium Egyezmény II. cikke hangsúlyozza, hogy akár részleges elpusztítás is szóba jöhet, ha célzottan történik
International Commission of Jurists
.
3. „Ciszjordánia támadásának hiánya cáfolja a népirtást.”
Klarifikáció: Jogilag irreleváns. A konfliktus struktúrája térben eltér: Gáza Hamasz irányítása alatt van, Ciszjordánia nem. Egyik önmagában nem cáfolja a másikat.
5–6. „Éhezés miatti népirtás nem történt.”
Tény és forrás: Százezrek halnak meg éhínség miatt, köztük gyerekek. A UN és Oxfam is megállapítja: Izrael állandóan akadályozza az egészséges humanitárius hozzáférést az ICJ szóbeli parancsa ellenére
The Guardian
+1
AP News
Oxfam International
Anadolu Ajansı
euronews
.
Jogi kontextus: Az ICJ kötelezte Izraelt, hogy humanitárius jogszabályoknak megfelelően biztosítsa az alapvető ellátást
Cambridge University Press & Assessment
Human Rights Watch
.
Kommentár: Éhezést nem feltétlenül tekintik népirtásnak önmagában, de a jogi kötelesség megszegése (élelem és egészségügy megvonása) a Konvenció alá tartozó cselekmények lehet.
7. „Figyelmeztetések, humanitárius folyosók = nincs szándék.”
Valós helyzet: A figyelmeztetések ellenére számos polgári áldozat maradt elpusztítva; humanitárius hozzáférés gyakran akadályozott vagy késleltetett
http://news.un.org
Refugees International
Al Jazeera
.
Jogi értelmezés: Ezek egyes intézkedések elismerik a civil veszélyt, de nem zárják ki a szándékot – a Genocídium Egyezmény szerint a térség lakosságát lehet pusztítani anélkül, hogy a szándék teljesen nyílt lenne.
8. „Ha más háborúkhoz viszonyítod, Gáza nem népirtás.”
Analízis: Az arányok nem jogi bizonyítékok; Gáza különösen sűrűn lakott, civil áldozatok száma aránytalanul nagy
The Guardian
International Commission of Jurists
Cambridge University Press & Assessment
.
Pilótapozíció: A nemzetközi jog nem arányt, hanem intentet és hatást vizsgál, nem hasonlít más konfliktusokhoz.
9. „Evakuálás figyelmeztetéssel = nincs szándék.”
Valóság: Evakuálás helyi home-terrorizmus, humanitárius koridorok gyakran nem működnek megfelelően, még az ICJ rendelkezései ellenére is
The Guardian
Oxfam International
Human Rights Watch
http://news.un.org
.
Jogi kontextus: Evakuálás nem mentesít a jobban diszkrimináció, arányosság és menekültek ellátásának kötelezettsége alól.
10. „Oltások = humanitárius szándék.”
Tény és kontextus: Egyes segélyek valóban célba érnek (pl. oltások), de ezek izolált események, nem mutatják meg a hosszú távú fenntartható ellátást.
Jogi szempont: Egy humanitárius intézkedés nem semlegesíti a folyamatos jogsértést (pl. éhezés, infrastruktúra pusztítás).
Összefoglalás
A népirtási jogi elemzés (intent, hatás) nem egyszerűen arányok vagy „jó szándék” kérdése.
Az ICJ már jelezte: valós és közeli kockázat áll fenn, és Izrael köteles eleget tenni humanitárius kötelezettségének
International Commission of Jurists
Cambridge University Press & Assessment
Human Rights Watch
.
Az akadályozott humanitárius hozzáférés, polgári infrastruktúra elpusztítása, elnézett éhínség mind aláássák az egyszerű „nincs genocídium” narratívát.
A cikk állításai nem veszik figyelembe a jogi definíció komplexitását, az ICJ döntéseit és a független NGO-jelentések tényekkel alátámasztott elemzéseit.
Persze. A majd 100 ezer civil halott, mind terrorista volt. A saját szülőföldjén.
Szemèt népírtás ez, nem más.