A nemzetközi közvélemény egyre hangosodó Izrael-ellenes bírálatai életben tartják a Hamász reményét – és indokot szolgáltatnak számára, hogy tovább húzza az időt.
Egyre több jelentés számol be arról, hogy Gáza lakosai napokon át nem jutnak élelemhez. A szenvedés óriási. Mégis, a Hamász – amely magát a palesztinok képviselőjének tekinti – azonnal véget vethetne ennek a nyomorúságnak:
elfogadhatná azt a tűzszüneti javaslatot, amely jelenleg is az asztalon fekszik. Mégsem teszi.
Miközben az éhínség egyre súlyosabb méreteket ölt, a Hamász halogat. Apró módosításokat kér, majd visszatáncol, időt kér, mintha egy ingatlan adásvételéről lenne szó. Holott nem egy ház sorsa forog kockán, hanem emberek ezreinek túlélése – nem utolsósorban azoknak a túszoknak az élete, akiket a Hamász továbbra is fogva tart.
A tét tehát hatalmas. Mégis, a Hamász tovább alkudozik,
miközben a világ figyelme lassan, de biztosan elfordul róla – és Izraelre szegeződik.
A televíziók képernyőin alultáplált csecsemők képei és kétségbeesett tömegek jelennek meg, akik élelemért küzdenek. A nemzetközi reakció? Szinte kizárólag Izrael elítélése – mintha a Hamásznak semmi köze nem lenne az éhínséghez.
És ez a dinamika önmagában is hosszabbítja a háborút. Minden ENSZ-nyilatkozat, amely kritika nélkül mutat be pusztítást, minden egyoldalú közlemény a nyugati demokráciáktól – mindez politikai oxigént juttat a Hamásznak. A szervezet pedig ebből azt a következtetést vonja le: minél tovább tart a szenvedés, annál nagyobb az esély, hogy a világ majd Izraelt kényszeríti engedményre.
Egy ésszerű világban a Hamász volna az, amely kétségbeesetten keresné a megállapodást, hogy népe ne szenvedjen tovább. De a valóság távol áll ettől. Ismét egy ismerős, komor minta ismétlődik.
Valahányszor úgy tűnik, közeledik a megállapodás, a nemzetközi nyomás Izraelre irányul. A Hamász visszakozik – és minden kezdődik elölről.
Az elmúlt hetekben többször is úgy tűnt, közel a megállapodás. Donald Trump korábbi amerikai elnök – aki ismételten optimista nyilatkozatokat tett – június 27-én azt mondta: „Közel van… úgy gondoljuk, egy héten belül megszülethet a tűzszünet.” Július 16-án pedig újabb biztató üzenetet fogalmazott meg: „Jó híreink vannak Gázával kapcsolatban.”
A jó hírek azonban rendre késnek. Napról napra, hétről hétre.
És közben egyre több ország szólal meg. Vannak jóindulatúak – például Kanada vagy Olaszország. Mások, mint Spanyolország, Írország vagy Szlovénia, nyíltan Izrael-ellenes álláspontot képviselnek. Közleményeik szinte kizárólag Izraelt bírálják, a Hamász pedig alig kerül szóba.
29 nyugati ország külügyminiszterei a napokban így fogalmaztak: „A gázai civilek szenvedése minden eddiginél súlyosabb. Az izraeli kormány segélyezési modellje veszélyes, instabilitást szít és megtagadja a gázaiaktól az emberi méltóságot.” A nyilatkozat szerint több mint 800 palesztin halt meg, miközben segítségért próbált folyamodni – és mindezért kizárólag Izraelt tették felelőssé.
A Hamász szerepéről – vagyis hogy maga is akadályozza a segélyszállítmányokat, különösen ha nem az ő irányítása alatt zajlanak – szó sem esik.
Csak egy rövid felszólítás szerepel benne, hogy engedjék szabadon a túszokat.
Nem véletlen, hogy a Hamász lelkesen üdvözölte a közleményt: „A Hamász üdvözli a nemzetközi nyilatkozatot, amely elítéli Izrael éheztetési politikáját.” Számukra ez ajándék. Egy újabb ok arra, hogy továbbra se írják alá a tűzszünetet.
Ez a forgatókönyv nem újdonság. Két hónappal ezelőtt Kanada, az Egyesült Királyság és Franciaország is fenyegető közleményt adott ki Izraellel szemben – épp egy érzékeny tárgyalási szakasz idején. Akkor is a Hamász dörzsölte a markát.
Most megint ugyanez történik: amikor diplomáciai áttörés lehetősége mutatkozik, a nemzetközi nyomás Izraelre összpontosul, a Hamász elégedetten figyeli, és semmi sem ösztönzi arra, hogy kompromisszumot kössön.
Mike Huckabee, az Egyesült Államok Izraelbe delegált nagykövete így fogalmazott:
„Felháborító! 25 nemzet Izraelt hibáztatja, miközben a Hamász minden javaslatot visszautasít. Gáza szenvedésének egyetlen oka van: a Hamász döntései. Izraelt hibáztatni irracionális.”
De a közvélemény szinte csak a kritikáit hallja vissza. Támogató megjegyzéseit már alig veszi észre valaki.
És nem csak Huckabee figyelmeztet. Brett McGurk, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács közel-keleti koordinátora és túszügyi főtárgyalója is világosan fogalmazott:
„Május 7-én a Hamász kezében volt egy megállapodás, amely a követeléseik 85%-át teljesítette volna. Nem válaszoltak. Hat héttel később már mást követeltek. Augusztus 16-án újabb ajánlatot kaptak – ez már 95%-ban megfelelt az igényeiknek. Megint nem mondtak igent.”
McGurk konklúziója egyértelmű:
„A háború többször is véget érhetett volna – ha a Hamász valóban akarta volna.”
Most pedig újra itt vagyunk. A jelenlegi tűzszüneti ajánlat hatvan napra szüneteltetné a harcokat. Egyes diplomaták szerint ez gyakorlatilag a háború végét jelentené. A tárgyalások azonban tovább húzódnak – és a világ továbbra is főként Izraelt presszionálja, miközben a Hamász szinte érinthetetlen.
A nyomás belülről is erősödik: a túszok családjai, egyes médiumok és politikai erők Izraelt vádolják azzal, hogy nem törekszik eléggé a megállapodásra.
Nem véletlen, hogy egyre több izraeli újságíró és elemző is elkezdte árnyalni korábbi narratíváját.
Steve Witkoff, Trump közel-keleti főtanácsadója és Bishara Bahbah, a Hamász és az USA közötti informális közvetítő is megszólalt a napokban. Bahbah így fogalmazott: „A közvetítők napok óta várnak a Hamász válaszára, miközben a halottak száma napról napra nő. Elég volt a halogatásból. Ideje megállapodni, és amerikai garanciákkal végleges tűzszünethez jutni.”
De a Hamász nem mozdul. Az áldozatok száma emelkedik, az éhezés képei bejárják a világot – és a nemzetközi közösség ujjai rendre Izraelre mutatnak.
Így zajlik tovább ez a sötét, megismétlődő ciklus.
Az írás Herb Keinon tollából a The Jerusalem Post oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
ja, hát én szóltam, hogy Izrael a saját PR-katasztrófáját gyártja napról-napra
ez már az, igen. és most megy a nagy csodálkozás? ez aranyos 😀
talán nem kellett volna mentősöket, ENSZ-dolgozókat, sorban állókat, templomokat lőni. szorri voltam
A hamasz elmegy a falig! Visszatartja a túszokat, minden eszközzel megakadályozza a fegyverszünetet, szabotálja a segélyosztást, stb. Érdekének tartja az állítólagos szenvedés folytatását, a hamis "hírek" terjesztését, mert ezzel ártani tud Izraelnek. Nem érdeke a béke (természetesen a szerepének a felszámolásával, mint feltétellel). Végső soron ez a terrorszervezet okozza a harcok folytatását és ennek következményeit. Egyetlen célja a károkozás Izraelnek, amit a gazaiaknak okozott károk árán ér el. Erről a media, valamint a közvélemény hangadói rendszerszerűen hallgatnak – ezt szóvá tenni nem lenne eléggé polkorrekt.
De nem a hamasz az egyedüli bűnös mindebben. Ugyanezt teszik a szomszédos arab államok is, élükön Egyiptommal. Ezek egy pillanat alatt felszámolhatnák az állítólagos éhezést és a háborús következményeket, ha megnyitnák a határaikat a menekülni akarók előtt. Egyiptom esetében csak a rafahi határállomás megnyitásáról lenne szó, az élelmiszer konvojok csak párszáz méterre állnak az állomástól. De nem teszik, érdeküknek tartják a jelenlegi állapot fenntartását. Ők is szívesen ártanak Izraelnek (tesznek a gazaiak szenvedéseire) és főleg a helyén akarják tartani a gazai népességet, nehogy már megszünjön a mesterségesen fenntartott gazai mocsár és egy ellenséges entitás Izrael hátában. Erről sem ejt soha egyetlen szót a világ-média, a jóembervilág és az állandóan szörnyülködő államok vezetői.
Az alaphelyzetről sem: az óriási arab-muszlim világ nem hajlandó integrálni a palesztinai arabokat, nem hajlandó elfogadni, hogy a zsidóságnak ezerszer nagyobb szüksége és joga van a csöppnyi területre, mint az oda is betelepedett araboknak. Jóembervilág, álszent "szörnyülködők", gyáván hallgatók, semmit érő média – egy halom szemét!!!
A Hamász színjátékának legfelháborítóbb része az, hogy valójában nemzetközi felháborodást vált ki Izrael ellen az ENSZ-ben, valamint sok európai és a Demokrata Párt tagjai között, akiknek jobban kellene tudniuk! Ez azt mutatja, hogy az egyetlen entitások, amelyek útját állják az iszlamista világuralom átvételének, Izrael és a Trump adminisztráció.
Vannak meg egeszseges eletosztonnel megaldott orszagok, peldaul Japan. Ha jol tudom, nem engednek be muzulman emigransokat.
A Hamász színjátékának legfelháborítóbb része az, hogy valójában nemzetközi felháborodást vált ki Izrael ellen az ENSZ-ben, valamint sok európai és a Demokrata Párt tagjai között, akiknek jobban kellene tudniuk! Ez azt mutatja, hogy az egyetlen entitások, amelyek útját állják az iszlamista rémviláguralom átvételének, Izrael és a Trump adminisztráció.
Hamaszt nem érdekli Gáza jövője