A „Zöld herceg” és „Hamász fia” néven ismertté vált Moszab Hasszan Yousef egy nemrég adott interjúban nyíltan kiáll Donald Trump, a gázai palesztinok áttelepítésének terve mellett, az iszlámot pedig az „erőszak vallásnak” nevezi.
Moszab Hasszan Yousef a Hamász egyik alapítójának fiaként született Ramallahban, és fiatalon maga is a terrorszervezet köreiből indult. Az első intifáda idején köveket dobált izraeliekre, később azonban a zsidó állam mellé állt, és a Sin Bet belbiztonsági szolgálat informátoraként kulcsszerepet játszott öngyilkos merényletek megelőzésében. Titkát csak évekkel később, az Egyesült Államokba való emigrálása után hozta nyilvánosságra. Rendkívüli történetét A Hamász fia című könyvében, valamint a Zöld herceg című dokumentumfilmben dolgozta fel.
Moszab Hasszan Yousef ma szenvedélyes szószólója Izraelnek – különösen az október 7-i Hamász-támadás óta. A Ynet Newsnak adott interjúban azt mondta:
„Életem felét zsidók között éltem, megértettem a kultúrájukat, a céljaikat, és személyes szinten is azonosultam velük. Amikor október 7. megtörtént, úgy éreztem, mintha velem történt volna – mert ez az én népem.”
Yousef elmondta: korábban békés megoldásokat keresett, de környezete elutasította. „Kinevettek, megfenyegettek, ki akartak utasítani. Tíz éve ezért döntöttem úgy, hogy hátralépek.” Október 7. azonban visszahozta a nyilvánosság elé:
„Igazam volt – a Hamász nem jelent jót. De már késő. Ma az egész világ káoszban él és a palesztin ügy veszélyes katalizátor lett.”
A volt Hamász-tag szerint eljött a világ döntésének ideje:
„Ez már nem párbeszéd kérdése. A gonoszsággal szemben kell állást foglalni. Emberrablás, nemi erőszak, etnikai tisztogatás – ez nem kultúra, ez pusztítás. Választani kell: vagy az ő oldalukon állunk, vagy a jó és az igazság oldalán?”
Yousef hozzátette: „Nem akarom Izrael minden hibáját megvédeni – de választottam. Mert nem lehet semmit képviselni. Ha az igazságot választod, azt is vállalnod kell, ami nehéz benne.”
„Aki évekig támogatta a Hamászt, ne várjon együttérzést.”
Yousef szerint a Gázai övezet valójában egy régóta fenntartott menekülttábor, amelyet már le kellett volna bontani. Keményen bírálja a palesztin társadalmat, mondván: „amely évek óta támogatja a Hamászt, ne várjon együttérzést.”
Bár korábban a megbékélés híve volt, mára egyértelműen elutasítja a palesztin narratívát, és kiáll Izrael önvédelmi joga mellett.
„Ez nem párbeszéd – ez harc a gonoszság ellen.”
A közelmúltban Jeruzsálemben is felszólalt, ahol hangsúlyozta: célja, hogy a világ végre meglássa a Közel-Kelet valódi arcát.
Szerinte a gázai civilek evakuálását már a háború elején elrontották – részben Egyiptom ellenállása, részben a Hamász taktikája miatt. „Tudtam, hogy katasztrófa lesz.
Evakuálni kellett volna mindenkit, aztán elpusztítani a Hamászt.”
Kritikáját az ENSZ-re és az arab világra is kiterjeszti, akik szerinte csak asszisztáltak a Hamász megerősödéséhez. „A társadalom is felelős volt – láttam, ahogy saját pénzükből finanszírozták a terrort.”
A gázaiak szenvedése kapcsán így fogalmazott:
„Nem Izrael a hibás. Azok a felelősek, akik ezt a rendszert felépítették – beleértve a gázai anyákat is, akik a gyűlöletre nevelték gyerekeiket.”
Yousef világossá teszi: „Együttélés most nem lehetséges. Teljes elválasztásra van szükség.”
Hamász-ellenes tüntetések – őszinte fordulat vagy képmutatás?
Yousef szerint a palesztin tüntetések a Hamász ellen, még Gázában sem feltétlenül jelentik a terrorszervezet valódi elutasítását. „Most, hogy a Hamász gyenge, hirtelen sokan elhatárolódnak – ugyanazok, akik október 7-én ünnepeltek. Kiabálják, hogy ’B***szódjon meg a Hamász’, de ettől még nem lettek a moralitás hősei.”
A palesztin tömegek nem a terror elutasítása miatt fordulnak el, hanem mert csalódtak a Hamászban. „Izraelt továbbra is gyűlölik, csak a Hamász vezetését vetik el.” A Hamász identitását továbbra is az „ellenállás” és a terror határozza meg, október 7-ét pedig saját narratívájukban „történelmi győzelemnek” állítják be – még ha stratégiailag veszítenek is.
Yousef szerint a legveszélyesebb Hamász-tagok nem Gázában,
hanem izraeli börtönökben vannak, és a világ nem érti, miért nem engedik őket szabadon. „Ők az igazi tömeggyilkosok és bombagyártók.”
A Hamász stratégiája egyszerű: támadnak, majd áldozatként jelenítik meg magukat nemzetközi színtéren. „A Közel-Keleten nincs helye a vereség beismerésének. Vagy győzöl, vagy meghalsz. A vereség szégyen.”
Generációkon át építették fel mítoszukat a bosszú és a gyűlölet köré, elnyomva a történelmi tényeket, például az arab államok 1948-as vereségét. „Arra neveltek minket, hogy ne bocsássunk meg, ne felejtsünk, és harcoljunk – bármi áron” – tette hozzá.
„Egy álomért halnak meg, nem a valóságért”
A Hamász alapítójának fia élesen bírálja a palesztin ügyet, az iszlám ideológiát és a Közel-Kelet politikai képmutatását. Szerinte a „Palesztina” mesterséges konstrukció, a palesztin identitás pedig ideológiai mítosz, valós nemzeti tartalom nélkül. A Hamász számára az Izrael-ellenesség a lényeg, miközben népét pusztulásba vezette.
Izrael erejét nem csupán katonai fölényében látja, hanem a zsidó nép történelmi túlélőképességében, amely szerinte morális és teológiai igazság kérdése.
Elutasítja a nyugati képmutatást, amely nem meri kritizálni az iszlámot, mert szerinte az ideológia önmagában hordozza az erőszakot.
„Ez nem béke, hanem háború – spirituális, kulturális és politikai értelemben.”
2005-ös keresztény megtérése segítette abban, hogy kívülről lássa a közel-keleti valóságot, és rámutasson a nyugati világ félrevezető megközelítésére. Szintén figyelmeztet a közel-keleti politikai képmutatásra, például Szíria kapcsán, és hangsúlyozza, hogy a világot nem a politikai korrektség, hanem az erkölcsi bátorság és a realitásérzék mentheti meg.
„Nem gyűlöletből beszélek, hanem mert látom a hazugságot, és nem akarom tovább szolgálni” – teszi hozzá.
„Ez egy vallási háború, nem politikai vita” – figyelmeztet a Hamász-alapító fia
Az egyébként kereszténnyé vált palesztin férfi szerint Izrael nem csupán önmagát, hanem a nyugati civilizáció egészét védi az iszlám totalitárius fenyegetés ellen.
„Ez nem csak Izraelről szól. A cél nem csupán a zsidók, hanem minden más hit elpusztítása” – mondja Yousef. Szerinte a világnak fel kell ismernie, hogy
a gázai konfliktus nem a megszállásról, hanem egy 1400 éve tartó vallási indíttatású háborúról szól, amelynek célja a zsidók kiszorítása a Közel-Keletről.
Yousef élesen bírálja a Nyugatot, amely szerinte naiv módon támogatja a palesztin áldozati narratívát, miközben nem érti a régió mélyebb kulturális és vallási konfliktusait. Felhívja a figyelmet arra, hogy a Hamászt a nemzetközi baloldal és a történelmet figyelmen kívül hagyó aktivisták közvetve legitimálják. „A háborúellenes mozgalmakat tisztelem – mondja –, de amikor ezek zsidóellenessé, Izrael-ellenessé és antiszemitává válnak, átlépnek egy határt.”
A volt izraeli titkosszolgálati informátor szerint a Hamász uralma alatt Gáza egy „menekülttábor, amely csak újratermeli az erőszakot”, ezért támogatja Donald Trump korábbi javaslatát Gáza kiürítéséről.
„Az ártatlanok életének megmentéséért vállaltam a kockázatot”
Saját sorsáról nyilatkozva elmondta: „Tudom, hogy amit tettem, a palesztin társadalomban halálos bűnnek számít. De az ártatlanok életének megmentéséért vállaltam a kockázatot. Tudatosan.”
Ma Yousefet árulónak nevezik azok, akik egykor közel álltak hozzá. Amerikában sem mindig talál megértésre. „Sokan már nem is a Hamászt látják, hanem engem, mint a cionisták bábját” – fogalmaz.
Állítása szerint még mindig célkeresztben van, de hisz abban, hogy az igazság végül utat tör magának:
„Mi, akik átéltük az erőszak körforgását, azért beszélünk, hogy másoknak ne kelljen ugyanezt megtapasztalniuk.”
„Ehhez elképzelhetetlen bátorság kell. Egyesek őrültségnek neveznék” – fogalmazott Yousef, utalva saját életútjára. Szerinte a Közel-Kelet logikája nem a józan észé, hanem a káoszé. Bár évekkel ezelőtt hátat fordított szülőföldjének, és új életet kezdett, most újra visszanéz – és megrendülten figyeli, hogy „még mindig vannak emberek, akik a halálát akarják”.
„Most nem az ítélkezés ideje van”
Yousef szerint a Hamász október 7-i támadása nem csupán terrortámadás volt, hanem annak bizonyítéka, hogy a szervezet és a „gázai társadalom egy része” már rég túl van minden határon. A legdurvább atrocitásokat – állítja – nem is maga a Hamász, hanem az Izraelt megostromló „gázai civilek” követték el.
„A társadalmuk természete ez. Ha csak katonai célpontokat támadtak volna, Izrael nagy bajban lett volna”
– mondta.
A volt informátor saját szemével látta az izraeli titkosszolgálat felvételeit: „Nem tudtam nem sírni.”
Bár Yousef belülről ismeri az izraeli biztonsági rendszert, és tud súlyos hibákról is, mégsem kíván nyilvánosan bírálni. „Most nem az ítélkezés ideje van. A döntéshozók mindent megtesznek, hogy visszahozzák a túszokat és legyőzzék a Hamászt – ez a két fő cél.”
Yousef szerint a Hamászt „a gyökeréig ki kell vágni”:
„A Moszad összes képességét be kell vetni. Nem adhatunk meg nekik mindent, amit kérnek. Itt hibázott a stratégia.”
A palesztin terrorszervezet alapítójának fia úgy véli, hogy a Hamász nem fog megváltozni, és akik még ma is igazolják a terrorcselekményeket, azok „elmegyógyintézetbe valók”. Nem hisz többé a párbeszéd lehetőségében: „Milyen nyelvet használjon az ember, amikor fegyvert fognak rá, és készek meghúzni a ravaszt?”
Bár sokan kritizálják az izraeli vezetést, ő most mást lát fontosnak: „Nem maradhatunk megosztottak. A fő feladatra kell koncentrálni: megvédeni az embereket, hazahozni a túszokat, és kiiktatni a Hamászt.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.