Az Irán és Izrael közötti feszültség legutóbbi hulláma Irán nyugati, kurdok lakta régióit is elérte. A teheráni rezsim azzal vádolja a helyi közösségeket, hogy „segítséget nyújtottak Izraelnek”. Ennek nyomán masszív razziák, letartóztatások és kivégzések következtek – figyelmeztetnek kurd aktivisták és belpolitikai elemzők.
Razaneh, egy kurd szociológus, aki 2020-ig Iránban élt, elmondta, hogy az iráni kurd populáció – becslések szerint 9–12 millió fő, az ország lakosságának 12–17 %-a – jelentősen ki van téve az állami terrornak. A kurdok döntő többsége a nyugati tartományokban él, kisebb csoportok Khoraszánban is – közülük többségben a szunniták, de vannak síiták és más vallásúak is.
A szolidaritás erősödése – belső különbségekkel
Razaneh rámutatott, hogy az iráni–izraeli háborús konfliktus és a 2022-es Mahsza Amini halála miatti tüntetések újraélesztették a kurd identitástudatot. Nyugati kurdok sokszor a négy részre szakadt Kurdisztán egységét kívánják. Ugyanakkor belső különbségek is tetten érhetők: egyesek teljes függetlenséget, mások autonómiát támogatnak .
Kurd politikai pártok, mint a KDPI, Komala, PAK és PJAK, felszólaltak az Iszlám Köztársaság ellen – utóbbi például egyes esetekben üdvözölte az izraeli légicsapásokat Irán ellen.
A megtorlás formái és mértéke
Az izraeli támadásokat követően Teherán azonnal fellépett a kurd térségben: tömeges letartóztatások, házkutatások, ellenőrzési pontok és telefonlehallgatások indultak meg. A hivatalos hírek szerint több mint 700 ember került őrizetbe „kémkedés” vádjával, legalább hat kurd személyt kivégeztek, köztük hármat – Edris Ali, Azad Shojaei, Rasoul Ahmad – tettek példátlan megtorlás áldozatává. Civil jogvédők arra figyelmeztetnek, hogy a kivégzések üteme az országban, és különösen a kurd régiókban, rendkívül felgyorsult és megismétlődhet az 1988-as politikai foglyok elleni mészárlás. Sajtóbeszámolók szerint a kurd civil társadalom egyre aktívabb külföldön is, politizálnak és szolidaritást szerveznek a bebörtönzöttek mellett .
Az utóbbi hetek izraeli légicsapásai – köztük Teheránban az Evin börtön elleni támadás –, és Irán nukleáris létesítményei ellen irányuló amerikai csapások drámai biztonsági környezetet eredményeztek.
A külpolitikai üzenet: Teherán figyelmeztetni akar
Irán belső megtorlásai nemcsak a társadalom „megregulázását” szolgálják, hanem világos üzenetet is hordoznak a külvilág felé: Teherán készen áll arra, hogy akár saját lakosságán keresztül is demonstrálja elszántságát. A kivégzések, különösen a kurd kisebbségek körében, figyelmeztetésként is értelmezhetők a nemzetközi közösség, de különösen Izrael és az Egyesült Államok számára –
az iráni vezetés így próbálja megelőzni, hogy az ellenzéki vagy etnikai kisebbségi mozgalmak bázisává váljanak a „nyugati befolyásnak.
Ráadásul a Kurd-félsivatag térsége stratégiai szempontból is fontos Irán számára. Innen történik a határmenti fegyver- és információáramlás Irak és Törökország felé, ahol aktív kurd milíciák és Izraellel kapcsolatot tartó szervezetek is működnek. A PJAK például 2023-ban is elismerte, hogy fegyveres összetűzésekben vett részt iráni egységek ellen, míg a Komala párt – amelyet a teheráni kormány „szakadár terrorszervezetként” tart nyilván – nyíltan támogatja a rendszer elleni civil engedetlenséget.
Ismétlődik 1988?
Nem lehet figyelmen kívül hagyni az 1988-as iráni politikai tisztogatás párhuzamát. Akkor az iráni rezsim több ezer politikai foglyot végeztetett ki néhány hét alatt, köztük számos kurd, bahái, marxista és szunnita ellenzékit – jórészt titkos bírósági eljárások és koncepciós vádak alapján.
A mostani események hátborzongatóan hasonlítanak erre a korszakra: a kivégzések számának gyors növekedése, a zárt bírósági tárgyalások, a „kémkedés” vádjával történő letartóztatások és az erőszakos elnyomás mechanizmusai mind azt sugallják, hogy a rendszer ismét a félelemre és brutális megtorlásra építi belső stabilitását.
Az Amnesty International és a Human Rights Watch legfrissebb jelentései is figyelmeztetnek: Irán nemcsak hogy folytatja a kivégzéseket, de célzottan az etnikai és vallási kisebbségeket – főként a kurdokat és a beludzsokat – veszi célba. A halálos ítéletek többsége homályos vagy koncepciós eljárásokból születik, gyakran kínzás alatt tett vallomások alapján.
No jews, no news
Miközben a nyugati közvélemény szinte folyamatosan Izrael terrorellenes harcát kritizálja, az iráni belső elnyomás folyamatosan súlyosbodik – gyakorlatilag nemzetközi következmények nélkül. Bár az ENSZ többször felszólította Iránt a kivégzések leállítására, eddig sem szankciók, sem diplomáciai nyomásgyakorlás nem történt.
Az izraeli titkosszolgálatok egyes jelentései szerint Iránban a kivégzések részben „preventív pszichológiai hadviselésként” is szolgálnak: megakadályozzák, hogy egy újabb, Mahsza Amini-típusú országos tiltakozáshullám alakuljon ki.
Veszélyben a keresztény közösségek
A helyzet súlyosságát nehéz túlhangsúlyozni. Irán a belső elnyomást egyre hatékonyabban exportálja az etnikai törésvonalak mentén. Ha a nemzetközi közösség nem lép fel határozottan, akkor nemcsak a kurd kisebbség, hanem más, régóta üldözött csoportok – mint a beludzsok, a bahái közösség vagy a keresztény konvertiták – is fokozott veszélybe kerülhetnek.
