Két különböző fegyvert vetett be az amerikai hadsereg az iráni nukleáris létesítmények ellen.
A hírek szerint az amerikai légierő és haditengerészet vett részt az iráni nukleáris létesítmények elleni támadásban.
A támadás
Egy amerikai tisztviselő a New York Timesnak elmondta, hogy az iráni nukleáris létesítményeket megtámadó B-2A lopakodó nehézbombázók a missouri Whiteman légitámaszpontról szálltak fel, és többször tankoltak útközben a levegőben, ami egy 37 órás non-stop repülést jelentett.
A CNN információi szerint az amerikai légierő egy tucat [Trump korábban csak hat darabot említett – a szerk.] GBU-57A/B MOP (Massive Ordnance Penetrator) 30 000 fontos bombát dobott le az Iránban található Fordow nukleáris létesítményre. Az amerikai haditengerészet tengeralattjárói pedig 30 darab BGM-109 „Tomahawk” szárazföldi támadó cirkálórakétát lőttek ki két másik létesítményre, Natanzra és Iszfahánra, egy B-2 pedig további két GBU-57 bombát dobott le még Natanzra.
Az ABC News egy izraeli tisztviselőtől származó információk alapján arról számolt be, hogy egy évvel ezelőtt – még Biden alatt – az Egyesült Államok és Izrael pontosan ezt a támadást gyakorolta az iráni nukleáris létesítmények ellen.
GBU-57A/B MOP
A GBU-57A/B Massive Ordnance Penetrator (MOP) az Egyesült Államok legerősebb bunkerromboló bombája, amelyet elsősorban mélyen föld alá rejtett, megerősített katonai célpontok – például föld alatti nukleáris létesítmények – megsemmisítésére fejlesztettek ki. A fegyver tömege körülbelül 14 tonna, hossza meghaladja a 6 métert, és közel 2,5 tonnányi robbanóanyagot tartalmaz. A bomba képes több tíz méter mélyen behatolni a földbe vagy vasbetonba, mielőtt felrobbanna, ezáltal lehetővé téve a rendkívül jól védett objektumok elpusztítását.
A MOP bevetése:
A GBU-57A/B fejlesztése során a cél az volt, hogy alternatívát nyújtson egy esetleges taktikai nukleáris csapás helyett olyan célpontok ellen, mint például Irán fordowi vagy Natanzban található nukleáris létesítményei, melyek akár száz méter mélyen helyezkednek el a föld alatt. A bomba egy fejlett irányítórendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy nagy magasságból, precízen vezérelve érje el célját.
A bomba szállítására kizárólag a B-2 Spirit lopakodó nehézbombázó alkalmas, amely az egész világon egyedülálló repülőgépnek számít. A B-2-esek egy bevetés során legfeljebb két darab GBU-57A/B bombát képesek szállítani a fegyverek mérete és súlya miatt. Amint azt a mostani támadás is mutatja, a gép lopakodó képessége és hatótávolsága miatt különösen alkalmas hosszú távú, nagy precizitást igénylő küldetések végrehajtására.
BGM-109 „Tomahawk”
A BGM-109 Tomahawk egy amerikai, nagy hatótávolságú, manőverező robotrepülőgép, amelyet a 1970-es évek végén fejlesztettek ki, és azóta is folyamatosan modernizálnak. A Tomahawk elsősorban földi célpontok ellen bevethető, nagy pontosságú fegyver, amely több mint 1600 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik. A rakéta kis magasságban halad, így nehezen észlelhető a radarokon. Rendszerint konvencionális robbanófejjel van felszerelve, de a hidegháború alatt nukleáris változatai is léteztek.
A Tomahawk egyik fő tulajdonsága a precizitás: beépített navigációs rendszere lehetővé teszi, hogy a rakéta rendkívül pontosan érje el célját, akár sűrűn beépített városi környezetben is. Az elmúlt évtizedek során a Tomahawk számos konfliktusban bizonyított, többek között az Öböl-háborúban, Irakban, Szíriában és Líbiában is.
Tomahawk indítása egy tengeralattjáróról:
A Tomahawk különösen fontos szerepet tölt be a tengeralattjárókról indítható amerikai fegyverrendszerek között. Az amerikai haditengerészet több típusú tengeralattjárója – például az Ohio-, Virginia- és Los Angeles-osztályú – képes ezeket a rakétákat indítani, akár a víz alól is, így meglepetésszerű csapásmérő eszközként is funkcionálhat. Ezzel a képességgel a tengeralattjárók rejtve, észrevétlenül tudják megközelíteni az ellenséges célpontokat, majd nagy pusztító erejű támadást indítani akár több száz kilométer távolságból is. Ez különösen hasznos olyan konfliktusok esetén, ahol a meglepetés, a precizitás és a minimális saját veszteség kulcsfontosságú.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
