A francia parlament támogatta azt a törvényjavaslatot, amely Alfred Dreyfust, a zsidó származású francia katonatisztet, akit 1894-ben tévesen árulásért elítéltek, dandártábornoki rangra emelné.
A törvényhozók történelmi jóvátételként tekintenek az Alfred Dreyfussal kapcsolatos törvényjavaslatra.
Szimbolikus lépés
A francia képviselőház elfogadta a törvényjavaslatot, amelyet Gabriel Attal, Emmanuel Macron elnök pártjának vezetője, volt miniszterelnök terjesztett elő. A törvényjavaslat most a szenátus elé kerül, ahol a még meg nem határozott időpontban vitára kerül sor.
Dreyfus szimbolikus előléptetése egy olyan időszakban történik, amikor egyre nagyobb aggodalmat kelt a zsidókat célzó gyűlölet-bűncselekmények száma Franciaországban.
A Dreyfus-ügy
A francia zsidó katonatiszt ügye a 19. század végének egyik legnagyobb politikai és társadalmi botrányává vált Franciaországban. 1894-ben Alfred Dreyfust azzal vádolták meg, hogy titkos katonai információkat adott át a németeknek. A vád hamis bizonyítékokon alapult, azonban Dreyfust a katonai bíróság elítélte hazaárulásért.
A közvélemény nagy része eleinte elfogadta az ítéletet, melyet jelentős részben antiszemita előítéletek is motiváltak.
Az ügy csakhamar kettészakította a francia társadalmat. A „dreyfusardok” – akik igazságtalannak tartották az ítéletet, és követelték az újratárgyalást – olyan értelmiségieket tudhattak soraikban, mint Émile Zola, aki „J’accuse…” című nyílt levelével nemzetközi figyelmet irányított az ügyre. Ezzel szemben álltak az „antidreyfusardok”, akik a hadsereg tekintélyét, a rend fenntartását és gyakran nyíltan antiszemita érveket hangoztattak. Az ügy politikai, társadalmi és vallási törésvonalakat is felerősített, és évekig tartó heves vitát generált a francia közéletben.
1906-ban végül Dreyfust felmentették és rehabilitálták, de az ügy mély sebeket hagyott a francia társadalomban. A Dreyfus-per nemcsak a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdését vetette fel, hanem a modern antiszemitizmus egyik legelső és legnyilvánosabb megnyilvánulása is volt Európában. A botrány hozzájárult a politikai baloldal megerősödéséhez, a sajtószabadság kérdéseinek napirendre tűzéséhez, és hatással volt a cionista mozgalom kialakulására is, hiszen sokak számára egyértelművé vált:
a zsidók még a legfelvilágosultabbnak tartott társadalmakban sem lehetnek teljes biztonságban.
Dreyfus később szolgált az első világháborúban, és 1935-ben, 76 évesen halt meg.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
