Donald Trump amerikai elnök cáfolta azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint kormányzata háttérbe szorítaná Izraelt, vagy feszültség lenne közte és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök között.
A Fox Newsnak adott május 16-i interjújában Donald Trump hangsúlyozta, hogy a közel-keleti körútja során elért eredmények Izrael javát is szolgálják, és a két ország közötti kapcsolatok továbbra is erősek maradnak.
Minden a legnagyobb rendben?
„Nem, egyáltalán nem” – válaszolta Trump arra a kérdésre, hogy félreállította-e Izraelt. „Ez jó Izraelnek, hogy ilyen kapcsolatot ápolok ezekkel az országokkal, a közel-keleti országokkal, lényegében mindegyikkel.”
Hozzátette, hogy fontos megtartani az arab államokat „a mi oldalunkon”, és örömmel tapasztalta, hogy ezek az országok ismét „szeretik az Egyesült Államokat”.
A média korábban arról számolt be, hogy Trump közel-keleti útja során figyelmen kívül hagyta Izrael aggodalmait, különösen Katar iszlamista csoportokat támogató szerepével kapcsolatban, valamint találkozott Szíria új vezetőjével, Ahmed al-Sharaa elnökkel, akit Netanjahu kormánya „dzsihadistának” nevezett.
Trump azonban együttérzését fejezte ki Netanjahu iránt, mondván, hogy az izraeli miniszterelnök nehéz helyzettel néz szembe.
„Netanjahu dühös, és annak is kell lennie október 7-e miatt. Nagyon megsérült emiatt. De másrészt valahogy segített is neki, mert keményen és bátran harcol”
– mondta Trump.
Nincs ok az aggodalomra
Az elnök korábban is igyekezett eloszlatni azokat a félelmeket, miszerint közel-keleti útja változást jelentene az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatában. Az Air Force One fedélzetén, Szaúd-Arábiából Katarba tartva újságíróknak elmondta: „Nem, egyáltalán nem. Ez jó Izraelnek, hogy ilyen kapcsolatot ápolok ezekkel az országokkal, a közel-keleti országokkal, lényegében mindegyikkel.”
Trump kiemelte, hogy az október 7-i támadás, amelyet a Hamász hajtott végre, az egyik legerőszakosabb nap volt a világ történetében. „Emlékezni kell arra, hogy volt egy október 7-e, amit mindenki elfelejt.
Ez volt az egyik legerőszakosabb nap a világ történetében, nem csak a Közel-Keleten.
Ha megnézzük a felvételeket – és ezek mindenki számára elérhetők –, láthatjuk, mi történt” – mondta Trump, utalva a Hamász által elkövetett mészárlásról készült videókra.
Az amerikai elnök kijelentései célja, hogy megnyugtassa az izraeli vezetést és a közvéleményt, miszerint az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett Izrael biztonsága és jóléte iránt, miközben új diplomáciai kapcsolatokat épít ki a régió arab államaival.
A szemünk előtt kezd nagy sebességgel bekövetkezni, amitől tartottam, és amit ezen az oldalon korábban említettem is. Trump azzal fenyegeti Izraelt, hogy megszünteti az ország támogatását, ha Izrael nem fejezi be a gazai háborút. Ezt a Washington Post-ban olvashattuk tegnap először, azóta tele van ezzel a világsajtó.
A háború "befejezése" ebben a fázisban azt eredményezné, hogy a hamasz és más terrorszervezetek a helyükön maradnak, és az övezet demilitarizálása nem történik meg. Ezzel a legális izraeli háborús célok nem valósulnának meg, az Izraelt fenyegető veszély a jövőben továbbra is fennálna.
Miért teszi ezt Trump? Az arabokkal kiépülő "jó" kapcsolat biztosítása okán, valamint a "béketeremtő" imázs ápolásának szándéka miatt. Jópontot akar szerezni az Izraelt elítélő tábornál is, nehogy már népirtás és más rosszindulatú zagyvaságok miatt vád érhesse. Izrael cserbenhagyása mindezért szerinte nem nagy ár.
A gazai élelmiszer segélyek sürgetése még elmenne, de a gazai háború félúton történő befejezésére (és ezzel a helyzet győzelem nélküli befagyasztására) fenyegetéssel történő kényszerítés egyenlő a cserbenhagyással a legnehezebb pillanatokban. Rendkívüli csalódás…
PS. Trump már megszegte/átlépte azt a sok évtizedes USA elvet/fogadalmat, hogy minden körülmények között biztosítja, hogy Izrael légiereje technikailag MINDÍG egy lépéssel a környező arab/muszlim országok légiereje előtt járjon. Most felszerel több arab ill. muszlim országot (Törökországot is beleértve) ugyanazzal a technikával (F-35 vadász/bomázó gépekkel), mint amivel Izrael rendelkezik. Lépésről-lépésre…
A Washington Post-ot, mint az USA-demokraták irányában egyik leginkább elfogult lapot objektív véleményforrásként emlegetni igen erős részrehajlás! Jeff Bezos fellépése max. a woke irányvonalat korlátozta, de nem a demokraták irányában meglévő évtizedes elfogultságot.
Az F-16-osokat az USA rengeteg arab államnak és a törököknek is eladta, az F-15-nél (beleértve a legmodernebb Strike Eagle variánst is) pedig a szaudi légierő a 2. legnagyobb üzemeltető az USAF után! Úgyhogy az Izrael által már évek óta használt F-35 híresztelt eladása a szaudiaknak max. ezt a helyzetet állítja vissza.
Kár pánikolni!
„A Washington Post-ot, mint az USA-demokraták irányában egyik leginkább elfogult lapot objektív véleményforrásként emlegetni igen erős részrehajlás! ”
A W. P. nem véleményt közölt, hanem idézte Trump kijelentését, amit egy vele készített rövid riportban tett.
0% az esélye annak, hogy Trump ne támogatná Izraelt, méghozzá teljes mellszélességgel.
Csak nem szabad Izrael teljes támogatása és Netanjahu támogatása közé egyenlőségjelet tenni. Őszintén szólva, Bibi figyelmét nem árt felhívni arra, hogy a háború célja mindig a béke, de legalább fegyverszünet elérése — kívülről nézve Bibi erről mintha gyakran megfeledkezne. A figyelemfelhívást fenyegetésnek, sőt netán kényszerítésnek értelmezni erős túlzás/félreértelmezés.
A W. P. meg kiragadott az Izraelt támogató gondolatsorból egy bíráló kijelentést és azt idézgeti, közben a teljes gondolatsor ignorálja.
Ha meg Trump Netanjahut teljes támogatásáról biztosította volna, akkor a W. P. azon rémüldözne. Mert a W.P lényege a rémüldözés/pánikolás, bármit mond vagy csinál Trump.
Nézd, az általad emlitett "béke, de legalább fegyverszünet eléréséhez" a Hamasznak cserébe először szabadon kellene engednie a túszokat és másodszor le kellene tennie a fegyvert. Viszont ezekre – mint az már a sokadik próbálkozás ill. tárgyalás során többször is egyértelműen bebizonyosodott – a Hamasz nem hajlandó. Ami alapján kifejezetten igazságtalan dolog a részedről, hogy ezt a szart megpróbálod Bibire kenni.
Alaposan félreérted!
A békéhez/fegyverszünethez nyilvánvalóan mindkét fél kell – és a Hamasz hajthatatlansága (= nem-hajlandósága) nyilvánvaló és egyértelmű. Viszont a Hamasz főbűnössége mellett Bibi mulasztását-hibáit sem kell eltakarni. Bibi mulasztása-hibája a tárgyban ott van, hogy semmit nem vázol a gázaiaknak a háború utánra, azaz hogy mi lesz a Hamasz után. Márpedig az elmúlt most már több, mint 1,5 év alatt illett volna valamivel előállnia a Netanjahu-kormányzatnak — ám nem álltak elő. Ráadásul pár esetet és vitát a kormányzaton ill. az izraeli politikai életen belül – kívülről nézve – úgy értelmezek, hogy az ilyen terv(ek) ellen Bibi személyesen is fellépett. Márpedig így a gázaiaknak csak a Hamasz marad meg és ez a helyzet, a kilátástalanság, a háború végtelenségének érzete a gázaiakat visszahajtja a Hamasz karmaiba.
Jellemző módon a háború utánra vonatkozóan az egyetlen valamirevaló, bár nyilvánvalóan sok hiányossággal küzdő és ezért alaposan kiegészítendő-finomítandó elképzeléssel Trump rukkolt elő (a "Trump Gaza"-tervet értve ezalatt) — de Bibi erre az ötletre se ugrott rá! Pedig abban nemcsak a Hamasznak jutott volna 0 szerep, hanem a PFSZ-nek és a PNH-nak is (angol rövidítésekkel PLO ill. PNA), ráadásul kettéválasztott volna Gáza és Ciszjordánia kérdését —- azaz Izrael szempontjából csupa előnyös szituációk sora!
Sajnálom ha félreértettelek.
Ezidáig nem godolkoztam rajta és fogalmam sincs arról, hogy Netanyahunak milyen perspektivát és főleg milyen pozitiv jövőképet kellett volna "vázolnia a gázaiaknak a háború utánra"? Különös tekintettel ara, hogy a lakosság túlnyomó része a Hamasz pártján áll és küldetéstudatosan gyülölik Israelt, valamint a zsidókat, már csak azért is mert egész életükben ezt sulykolták a fejükbe és zsenge gyermekkortól kezdve erre nevelék őket. Ugyanis ezt a mantrát hallották a szüleiktől, a tanáraiktól, a Hamasztól és a gázai mediától is. Btw, neked van valami jó ötleted, hogy ezek után ill. mindezek ellenére mit kellett volna és mit kellene tennie Netanyahunak és az israeli zsidóknak?
Gaza exklávé meghagyása Izrael hátában, a milliós Izrael-és zsidóságellenes lakossággal Izrael alapvető érdekeit sértené. A terület maga lényegtelen, az Izraelt érintő állandó potenciális fenyegetés viszont életbevágó és nem tolerálható. Ezt az elmúlt 20 év látványosan bebizonyította!
A problémára csak egyetlen logikus megoldás lenne, ami nem más, mint az elmúlt kb. 5 évtizedben odatelepült gazaiak (és közel 2 millinyói utóduk a féktelen és tudatos szaporodás következtében) elköltöztetése onnan, (azaz gyakorlatilag Gaza kiürítése) jobb, élhetőbb körülmények közé, amihez jelentős anyagi és politikai segítséget kapnának.
Ez számukra is előnyös lenne és az Izraelt és a világot gyötrő, mesterségesen fenntartott probléma is megszünne. Gaza nélkül egy palesztin mini-állam létrejöttének esélye is megnőne. De ettől a világ jóember része megőrülne, jönnének az életidegen "nemzeközi jog" őrületekre (nyilván nem mind az) való álszent hivatkozások, ENSZ és Amnesti akciók, stb.
Gaza nem menedék az oda beköltözött "palesztinoknak", hanem egy eszköz mások kezében az Izrael-ellenes, fenyegetésen (hány 10 ezernyi rakétát lőttek onnan még okt.7 előtt Izraelre?) alapuló törekvések megvalósítására. Ebben a mérgezett, természetellenes Gaza projektben a félrement ENSZ is részt vesz, mint főszereplő. Pedig a fent vázolt kiürítés lenne az egyetlen működő megoldás, ami a gazaiak érdekét is szolgálná, jobb életet és jövőképet biztosítva számukra. Az ellenkezője csak végtelenített háborút.
A gazai mérgezett projektnek Izrael hátában el kell tünnie. A kb. 3-400 000 valódi gazai őslakos maradna, Izraellel megegyezve, valamilyen formában.
Egy másik lehetőség lenne, ha Egyiptom visszacsatolná Gazát a korábbi "anyaországhoz", amit már az itt sokszor tárgyalt okok miatt esze ágában sincs megtenni.
Ez lenne a reális jövőkép, amit Izrael ajánlani tud!
PS. Ez a komment rossz helyre került, eredetileg Zsolt B kommentjére történő válaszként került ide.
Érdekes, hogy miközben vehemensen ekézed Trumpot, most meghökkentő módon mégis az ő ötletével; tehát "Gaza kiürítésével és az ott élő lakosság elköltöztetésével" rukkoltál elő "csak egyetlen logikus megoldásként" a problémára. Amit én még – Trumpon kivül – soha egyetlen politikustól sem hallottam, beleértve az israeli politikusokat is. Ez azért eléggé ellentmondásos a részedről, nem gondolod?
Én ezt évek óta többször írtam itt – nem új. Amúgy: hibáztattam ezért Trumpot? Hol olvastad ezt tőlem?
Trump amúgy bedob ötleteket, de ha nem talál helyeslésre azonnal az érintetteknél, rögtön el is ejti, nem harcol érte. Ezt az "ötletet" sem erőlteti. Nem vetted mindezt észre?
De ismét csak: Trumpot nem azokért a dolgokért hibáztatom, amit Te általában felhozol ellenérvként (mint most is), hanem olyan konkrét dolgokért, amit pontosan leírok. De mindegy is…
Ne felejtsd el, hogy Trump nem Israel elnöke, hanem a US-é, igy éretelemszerűen nem az ő gondja és nem az ő feladata Israel problémáinak a megoldása. Viszont volt annyi vér a tökében, hogy felvetette ezt az ötletet, amit ő előtte egyetlenegy politikus – beleértve az amerikai és israeli politkusokat – sem akart és/vagy nem mert felvetni.
Nincs tökéletes politikus, igy amikor szavazunk akkor természetesen nem az "abszolut tökéletes, superpolitikusra" voksolunk, hanem a jelötek közül arra, akinek a kampányigéretei a legközelebb állnak az elvárásainkhoz. Már pedig Israel szempontjából a két amerikai elnökjelölt közül egyértelműen Trump volt ez a jelölt, méghozzá fényévekkel megelőzve Harrist. Valamint az sem kérdéses, hogy fényévekkel megelőzve Bident is, ha őt nem ejtette volna a Párt és ő lett volna a demek jelöltje. Sőt ha visszanézzük az elmúlt 50 év amerikai elnökeit, akkor azok közül is Trump viszi el a pálmát, mint az eddigi leg-Israel-barátibb elnök. Ami alapján elég fúrcsa, hogy te Trumpot hibáztatgatod Israellel kapcsolatos "dolgokért", nem gondolod?
Gaza exklávé meghagyása Izrael hátában, a milliós Izrael-és zsidóságellenes lakossággal Izrael alapvető érdekeit sértené. A terület maga lényegtelen, az Izraelt érintő állandó potenciális fenyegetés viszont életbevágó és nem tolerálható. Ezt az elmúlt 20 év látványosan bebizonyította!
A problémára csak egyetlen logikus megoldás lenne, ami nem más, mint az elmúlt kb. 5 évtizedben odatelepült gazaiak (és közel 2 millinyói utóduk a féktelen és tudatos szaporodás következtében) elköltöztetése onnan, (azaz gyakorlatilag Gaza kiürítése) jobb, élhetőbb körülmények közé, amihez jelentős anyagi és politikai segítséget kapnának.
Ez számukra is előnyös lenne és az Izraelt és a világot gyötrő, mesterségesen fenntartott probléma is megszünne. Gaza nélkül egy palesztin mini-állam létrejöttének esélye is megnőne. De ettől a világ jóember része megőrülne, jönnének az életidegen "nemzeközi jog" őrületekre (nyilván nem mind az) való álszent hivatkozások, ENSZ és Amnesti akciók, stb.
Gaza nem menedék az oda beköltözött "palesztinoknak", hanem egy eszköz mások kezében az Izrael-ellenes, fenyegetésen (hány 10 ezernyi rakétát lőttek onnan még okt.7 előtt Izraelre?) alapuló törekvések megvalósítására. Ebben a mérgezett, természetellenes Gaza projektben a félrement ENSZ is rést vesz, mint főszereplő. Pedig a fent vázolt kiürítés lenne az egyetlen működő megoldás, ami a gazaiak érdekét is szolgálná, jobb életet és jövőképet biztosítva számukra. Az ellenkezője csak végtelenített háborút.
A gazai mérgezett projektnek Izrael hátában el kell tünnie. A kb. 400 000 valódi gazai őslakos maradna, Izraellel megegyezve, valamilyen formában.
PS. Egy másik lehetőség lenne, ha Egyiptom visszacsatolná Gazát a korábbi "anyaországhoz", amit már az itt sokszor tárgyalt okok miatt esze ágában sincs megtenni.
Ez lenne a reális jövőkép, amit Izrael ajánlani tud!
PS. Ez a komment rossz helyre került, eredetileg Zsolt kommentjére történő válaszként került ide.
Azon elgondolásod, hogy Gáza jelenlegi kb. 2-2,2 milliónyi lakosából mintegy 1,5-1,8 milliónyit véglegesen elköltöztessenek, az az irracionalítás kategóriája. Nem tudom, mennyire gondoltad végig! Felületesen is átgondolva, minimum 3 igen komoly hátulütője van:
1) nemcsak a jóemberkedők, Amnesty, stb. hanem gyakorlatilag mindenki ellenezne egy ilyen mértékű tartós elköltöztetést, amit pontosabb lenne kitelepítésnek mondani. Ezt nem hiszem, hogy ilyet bárki támogatna akár politikailag, akár anyagilag. 1,5 milliónyi ember elköltöztetése-végleges kitelepítése Izraelt elszigetelné. A Trump-féle tervben is 1-2 éves átmeneti, az újjáépítés idejére történő átköltözésről volt szó és nem végleges áttelepítésről. Végleges áttelepítés, ha néha szóbakerült egyáltalán, akkor is max. pár ezer főre vonatkozott.
2) az izraeli belpolitika számomra kevéssé ismert és számos vonatkozásban érthetetlen és/vagy meglepetésekkel teli. Ám ezt is beszámítva én nem hallottam-láttam olyan komolyabb szereplőt, aki ilyesmit javasolt volna. Sőt, véleményem szerint nemcsak az izraeli politikusok, hanem maguk az izraeli állampolgárok is elleneznének egy ilyen lépést, az október 7-i trauma ellenére is.
3) egy ilyen elköltöztetés-kitelepítés azzal járna, hogy a világban szétszóródna 1,5 milliónyi Hamasz-ideológiát hívő (de minimum toleráló) ember, akinek Izrael elleni ellenszenvét csak növelné a kitelepítés sérelme. A Gázában maradó általad írt 4-500 000 emberrel is a rokoni-családi-kláni kapcsolatok velük se szakadnának meg és nyilvánvalóan ez se a megbékélés irányába hatna!
1. Izraelt rengetegen szeretnék elszigeteli, függetlenül attól, mit tenne, vagy tesz. Régi jelenség, ami mostanra azt eredményezi, hogy ez már keveset nyom a latban a szükségszerű szigorú intézkedések megtételénél, ami az ország továbbélését szolgálja. Mert ez a fontos, és nem a holdkórosok siránkozása.
2. Izrael tárgyal több országgal a Gazát elhagyók befogadásáról. Ruanda, Libia, Szomália, Egyiptom és mások -akik ezt nem kürtülik világgá.
3. Inkább a a világban szétszóródva gyűlöljék Izraelt, mint Izrael közvetlen szomszédságában, rakátázva, Izrael ellenségeinek eszközeként, újabb okt. 7. támadásokat szervezve és elkövetve!
Amúgy talán nem zavar az a tény, hogy a nyomorúlt övezetet a lakosok jó fele szívesen elhagyná, ha a hamasz, Izrael ellenségei és az elfajzott jóembervilág ezt engedné. Lehet, hogy megunták, hogy ezeknek a túszai? A többiek maradási szándékának sem a "honszeretet" a motívuma, hanem Izrael elpusztításának a szándéka – dacára annak, hogy Izrael látta el őket munkával, vízzel, élelemmel, árammal, sőt még katari pénzekkel is, stb.
Ezek felélték a lehetőséget úgy a sajnálatra, mint ottmaradásuk pártolására. Ez az irracionális őrület egyszer véget kell érjen – a világ végre fellélegezhetne. Ezt sok arab ország is belátta -ennek a megakadályozása okán is indították a gazai stratégák ezt a reménytelen terrorakciót okt. 7-én.
Írtam egy félmondatot-gondolatot, amelyet rövidsége miatt többféleképpen lehetett értelmezni — de szerencsére visszakérdeztél! Így sikerült kifejtenem-tisztáznom!
Nyilvánvalóan nincs „tuti”, kidolgozott megoldásom a „palesztin” problémára. Se elégséges pontos információm nincs, és a „kibicnek semmi nem drága” ötleteléstől is tartózkodom. De ha ezeken a lelki fenntartásaimon túlteszem magamat, akkor sem tudok előállni a „varázsötlet”-tel, amely a problémahalmazt megoldaná. Azt látom, hogy a „kétállami megoldás” 2002. után már egy teljesen steril, megoldást nem kínáló, sőt mára azt hátráltató mantrává változott. Van viszont 2 apróbb ötletem/meglátásom azért, ami a problémát csökkenthetné — nagy és régi problémáról lévén szó, azért az is előrehaladás lenne szerintem. Igazából mindkettőre már tettem apró célzást fentebb.
Egyrész alternatívát kellene teremteni a Hamasznak.
Gázában a lakosság Izrael felé ugye nem mehet, Egyiptom felé sem (ellentmondásosak az információim, hogy csak az egyiptomiak nem engedik be őket, vagy az izraeliek is akadályozzák a kijutást), úgyhogy jobb híján maradnak Gázában. Márpedig Gázában a Hamasz mindent magához ölel, most nincs alternatívája (az Iszlám Dzsihádot és hasonlókat most hagyjuk figyelmen kívül) – ha a lakosság valamit akar, akkor kénytelen a Hamaszhoz fordulni. Ezt az ördögi körforgást kellene megtörni egy alternatíva állításával — mert a Hamasz elnyomja. Igazából mindegy, milyen az alternatíva — csak legyen alternatíva.
Igen, simán lehet azt állítani, hogy a gázaiak egész életükben ezt tanulták, ezt hallották tanáraiktól, a médiától stb. Ebben sok igazság is van. De nagyon erősen kételkedem, sőt kizártnak tartom, hogy ez lenne a teljes és a kizárólagos igazság.
Ám Netanjahu semmit nem tett annak érdekében, hogy a gázaiaknak alternatívát nyújtson és ezzel kiszedje őket a Hamasz karmaiból. Ezen hiányossága már a jelen háború előtt is látszott, de akkor még véleményes/megkérdőjelezhető volt. Viszont az, hogy az elmúlt 1,5 évben sem tett semmit ez ügyben, az már egyértelmű mulasztás. Sőt, azzal, hogy az izraeli csapatok bevonulnak.majd kivonulnak, és ezt ismételgetik a végtelenbe nyúlóan az állandó jelenlét helyett, igazából Bibi az ellen tesz, hogy a Hamasznak legyen alternatívája. Márpedig a ki-bevonulgatást végső szinten Bibi rendeli el (és nem csodálom, hogy a kiskatonáknak és az alsóbb parancsnokoknak nagyon elegük van ebből az „ide-oda vonulok”-ból).
Ezen ötletem alapja nem új, nem is az enyém. A II.vh. végén a náci Németországban volt 4 megszálló hatalom – mind a 4 megszálló hatalom hónapokon, sőt sok részletében napokon belül kiépítette a maga megszálló-közigazgatását, más-más, egymástól erősen különböző 4 metódussal és elveken. (eleinte pl. a franciák voltak a legszigorúbbak a volt nácik kiszűrését illetően, ez kevéssé ismert, de még a szovjeteken is túltettek!) A nácik próbálkoztak földalatti ellenálló-partizánszervezetekkel (Werwolf és Edelweißpiraten szervezetnevek ismertek), de az utolsó gyanús esetet 1945. július 31-re datálják. Túlzással azt is mondhatnám, hogy a nácik és a náci szervezetek pillanatokon belül megszűntek (a náci eszmék másik kérdés, mert az még 80 évvel később is előjön sajnos) — mert a német lakosságnak volt hova fordulnia a nácikon kívül.
Az, hogy a Hamasz-alternatíva megteremtése hogyan történjen, megértésem szerint Izraelnek teljesen szabad keze van/lenne. Lehet kizárólag izraeli csapatokkal (és ezzel a 2005. előtti állapotot visszaállítani), részt vegyenek benne arab államok vagy sem (illetve melyik arab állam vehet részt), megkérni Trump-ot, hogy küldjön 1 hadosztály tengerészgyalogost 1 évre, megkérdezni/felkérdezni az EU-t, hogy hajlandó-e segíteni ebben izraeli irányítás/parancsnoklás alatt (predesztinációm szerint az EU és az EU-tagállamok többségének válasza az lenne, hogy nem — ezután viszont lehetne közölni velük, hogy akkor pofa be). Volt arról szó, hogy az egyes palesztin klánok-klánfőnökök legyenek a helyi hatalommal megbízva — de az is elképzelhető, hogy az adott körzetért felelős Sin-Bet ügynök kapjon közigazgatási hatalmat is (tudomásom szerint a háború előtt az egyes gázai lakónegyedek lakói ismerték, hogy melyik Sin-Bet ügynökhöz tartoznak és mi a telefonszám hozzá). Az elméleti lehetőségek száma nagyon nagy — az, hogy ezekből mi a reálisan megvalósítható és ezeken belül mi az, ami Izraelnek szimpatikus/elfogadható, más kérdés. De ezekből azért valamit már össze lehetett volna Bibinek mazsoláznia.
De a lényeg szerintem nem is a teljes, komplett, készrecsiszolt terv asztalra tétele lenne — hanem annak hiteles felmutatása, hogy a Hamasznak van/lesz alternatívája. De ez Bibitől (és ezen keresztül Izraeltől) jelenleg nagyon hiányzik. Minden elismerésem Bibié, mert nagyon nehéz helyzetben áll helyt és ér el komoly eredményeket — de ez az alternatíva-nem-teremtése viszont a hibái sorát gyarapítja. Egyelőre kiváló kifogásként ott van a Hamasz, amely viszont az adott körülmények között „újrateremtődik” — az ördögi körforgás megtörésére nem látszik, hogy Bibi tenne ellene illetve rendelkezne-e bármi tervvel erre – sőt arra utaló jelek vannak, hogy Bibi akadályozza az ilyen terv összeállítását.
A másik rész, ahol előrelépést lehetne elérni az a kérdés, hogy mi köti össze Gázát és Ciszjordániát (Judát és Somront) a „nemzetközi jogi” fikción kívül?
Gáza és Ciszjordánia nemcsak földrajzilag össze nem függő területek, de lakóik sem érzik összetartozónak magukat, sőt! Anno sok izraeli arabbal beszéltem, akik már anno kikérték maguknak, hogy ne „palesztinozzam le” őket, pár Ciszjordániából jött beszélgetőtársam lenézően beszéltek a gázaiakról. Arra nem emlékszem, hogy gázaival beszéltem-e, de tudtommal ők is utálják a ciszjordánokat. Más-más okból, de a ciszjordánok és gázaiak nem jönnek ki egymással.
Az egyetlen, ami összeköti őket, az a Palesztin Állam, mint nemzetközi jogi fikció — úgyhogy a PLO és PNA élén egyaránt álló Mahmud Abbas / Abu Mazen és köre, valamint nyomában a nehezen megfogható/beazonosítható, szintén elég fikcionális „nemzetközi közösség” boldog-boldogtalannak mantrázza, hogy „a palesztin nép egyetlen jogos képviselője a PLO/PNA”. Úgyhogy ettől a valójában össze nem tartozó „Gáza és Ciszjordánia-egységtől” megszabadulni előrelépés lenne Izraelnek is és szerintem Gázának is és Ciszjordániának is — gyakorlatilag az egész világnak.
Gázát külön kezelve 2 út mutatkozik:
1) visszaküldeni Egyiptomnak
Nem értem, hogy 1979-80-ban a Camp David-i megállapodás idején Izrael miért nem passzolta már vissza. Izrael/Begin ragaszkodott volna hozzá? De miért? Vagy Egyiptom/Szadat nem kért belőle? Mivel Szadat mindenképp vissza akarta kapni a Sinait, úgyhogy Begin nyugodtan ragaszkodhatott volna, hogy a Sinai mellé Gáza is dukál bónuszként. Ráadásul 1967 és 1979 között alig telt el idő, csak 12 év. Mostanra viszont gyakorlatilag 2, sőt talán már 3 generáció van egyiptomi emlék/kötődés nélkül és Egyiptom részéről is a visszafogadás-visszaintegrálás alaposan megnehezedett, az egyiptomi fenntartás-ellenérzés érthető a Gázán belüli fejlemények miatt. De azért Izrael helyében célszerű lenne megpróbálkozni ebben az irányban is.
2) Önálló Gázát kialakítani. Az önálló Gáza-tervet magamban „háromállami megoldás”-nak kereszteltem el. A „Trump Gáza”-terv/felvetés ezzel összevág, ezért tetszett/tetszik nekem nagyon, minden problémája-tisztázatlansága ellenére. A gázai önállóság mértékén, részletein el lehet polemizálni – az önállóság mekkora lehet kezdetben, milyen mértékben növekedhet milyen mérföldkövek teljesülése esetén, ki/kik a teljesülések ellenőre(i)-garantőre(i) stb-stb.
Mind a „háromállami megoldás”, mind a „vissza Egyiptomnak” visszamutat arra, hogy „alternatívát a Hamasznak”, gyakorlatilag előfeltételként.
Nagyra értékelem, hogy rámszántad az idődet és energiádat ennek a hosszú és kiadós kommentnek a megirásával. Tusakodtam rajta, hogy mit is irjak válaszul neked, tekintve hogy az ismereteim meglehetősen hézagosak a témával kapcsolatosan és igy csak némi-nemű fogalmam van az egészről, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis belevágok és megpróbálkozom vele, ime:
1.) Én úgy tudom, hogy Egyiptom lezárva tartotta és tartja a határait Gáza felé – na persze nem a Hamasz fegyvercsempészei előtt, mivel abban az üzletben az egyiptomi nagy főnik is benne vannak tökig – hanem a Gázában élő "mezei" arabok előtt.
2. ) Viszont Israelbe tudomásom szerint rengeteg gázai arab járt át dolgozni az Oct. 7.-i pogrom előtt, mígnem Israel, érthető okoból le nem zárta a határt. Valamint úgy tudom, hogy Israel vizzel és elektromosárammal látta el Gázát, valamint éveken át engedélyezte, sőt elősegítette a pénzátutalásokat Katarból Gázába. Ami alapján nem fair Israel államát, élén Bibivel, azzal vádolni, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt és főleg elvárhatót azért, hogy javitsanak a Gázában élő arabok életkörülményein.
3.) A Hamaszt a Gázában élő arabok szavazták be a hatalomba, méghozzá önszántukból. Ami alapján nem értem, hogy milyen perspektivát kellett volna Bibinek és Israelnek nyújtania a Hamasz helyett a Gázában élő arabok számára? Különös tekintettel arra, hogy nem Israel és nem Bibi dolga eldönteni az arabok helyett, hogy kire szavazzanak és főleg azt, hogy kire szavazhatnak.
4.) "Visszaküldeni őket Egyiptomnak" – hát ez sem Israelen és Bibin múlik, tekintve, hogy Egyiptom nem hajlandó befogadni őket. Sőt Jordánia sem, bár Jordánia korábban fogadott be belőlük, de többet már ők sem akarnak.
5.) "Egyrész alternatívát kellene teremteni a Hamasznak." – Nem értem, hogy kinek kellene alternativát teremtenie a Hamasznak és főleg hogyan, meg milyet? Tekintve, hogy a U.S. hosszú éveken át és minden esztendőben horibilis összegeket utalt Gázának. Valamint a U.S.-en kivül még számos más, nyugati ország, sőt még jó néhány arab állam is szépen tejelt nekik. Már pedig ebből a tömérdek pénzből kacsalábon forgó, kis mediterrán Svájcot lehetett volna teremteni Gázából, de államépités helyett a Hamaszos főnik inkább lenyúlták a pénzt és saját magukból csináltak belőle milliárdosokat, illetve a pénz többi részét fegyverekre, Israeli városok rakétázgatására és alagutak fúrkálására használták fel, aminek az lett a következménye, hogy a Gáza alatti terephez képest a lyukacsos ementáli sajt egy sűrű, tömör darab.
5.) Zárszóként még annyit, hogy Gáza létrehozásával az a régi csere-alkus elképzelés, miszerint "land for peace"; totálisan befuccsolt! Ugyanis Gáza kiüritésével és az araboknak történő átadásával Israel nem békét és békés szomszédságot, hanem córeszt (sz@rt, bajt és nyomorúságot) kapott cserébe. Aminek során az ottani arabok állandó jelleggel átlövöldöztek egy csomó rakétát, valamint átruccanva a határon; állandó jelleggel, különféle véres merényleteket követtek el a békés, civil israeli lakosság ellen. Aztán mindezt az aljasságot még betetőzték az Oct. 7-i szörnyüséges pogrommal, aminek az lett a vége, hogy a "land for peace" nevű önámitás végérvényesen lezárult és örökre befejeződött a zsidók részéról, mivel egyetlen épeszű ember sem hisz már benne! Sőt mára már odáig jutottak, hogy még a "peace for peace" koncepcióban sem sokan hisznek, igy többek között én sem.
Válaszomat ott kezdeném, hogy elnézést a sokat késő válaszért, de csak mostanra tudtam elengedő időt szakítani a válasz bejezéséhez. Amúgy fenntartásaid, ellenérzésed, kételyed jogos, így érthető – de próbálok pozitívista válaszokat adni/találni rájuk.
1 ) „Nem értem, hogy kinek kellene alternativát teremtenie a Hamasznak és főleg hogyan, meg milyet?”
Izraelnek azért kellene alternativát teremtenie a Hamasznak, mert – a palesztinok után – a legnagyobb mértékben Izrael érdeke, hogy legyen alternatívája a Hamasznak a palesztinok és így a gázaik körében. Különben miként kíván Izrael elérni egy békés szomszédságot?
Amúgy a II. vh végén az akkor 6 éve a németekkel háborúzó, német terrorbombázásokon túllévő briteknek Németországban miért építettek a náciknak alternatívát a közigazgatásukkal? Vagy a franciák 5 év német megszállás és rengeteg civil halottjuk után? Jelen helyzetben ez Gázában Izraelre maradt – kényszerűen. Bár remélhetően kap külföldi segítséget USA-tól, érdekeltebb/normálisabb arab államoktól (pl. Egyiptom, Szaud-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Marokkó, Jordánia) és további normális hozzáállású külföldi államtól, még EU-tagállamoktól is. Tudom, jelenleg nagyon meredeken hangzik, de pl. Indiát, Japánt, Nepált, Thaiföldet, netán Indonéziát is el tudom képzelni közigazgatási szakemberek, de akár rendőrök küldésével (ha a fegyveres rendőröket békefenntartóknak keresztelik el PR-okból, részemről megtehetik). Csak fontos lenne a külföldi és a nemzetközi segítség/közreműködés között különbséget tenni — a „nemzetközi” közreműködés (értsd ezalatt ENSZ, EU, UNRWA, USAID, stb.) az eddigi tapasztalatok szerint nem elszámoltatható/felelősségre nem vonható az eredményeiért/eredményei hiányáért/kudarcáért. Ez nemcsak Izrael környékén áll fenn, de ez bizonyult be Koszovó és Bosznia-Hercegovina kapcsán is (ezeket a példákat viszonylag ismerem, de szerintem ez a kudarc-helyzet fennáll a többi „nemzetközi” közreműködés esetében is, legalábbis pozitív példát a „nemzetközi” közreműködésre nem ismerek.) A „nemzetközi” max. ideiglenes-átmeneti eredményt mutatott fel a legsikeresebb esetekben is, ami nemzedéknyi (25-30 évnyi) távlatban már kudarccá/kudarc-közelivé alakult.
Az, hogy Izrael kap-e és milyen jellegű/mértékű diplomáciai/politikai/pénzügyi/katonai támogatást gázai cselekedeteihez, az függ attól, hogy letesz-e egy reményteljes tervet avagy sem.
2) Igen, teljesen méltánytalan és felháborító az a vádaskodás, mait Izrael ellen folytatnak a „Gáza kiéheztetése” című rágalomhadjárattal — amihez amúgy pár napja már Macron + Keir Starmer és Mark Carney is állított Izrael Gázai övezetre irányuló ostrom- és éheztetési politika címen.
Ha Izrael hibázott ezen ügyben, az az, hogy eddig hagyta a gázai közigazgatást, ezzel az élelmiszer elosztását és a tekintélyt a Hamasz kezében hagyták, ahelyett, hogy alternatívát állítottak volna a Hamasznak. Ennek eredménye, hogy a gázaiak 4-szeres áron kapják az élelmiszert. (Azt, hogy 4-szeres áron kapják az élelmiszert, azt az alábbi Maya Kadosh-sal Izrael új nagykövetével készült interjúból veszem:
https://mandiner.hu/kulfold/2025/05/a-biztonsag-az-elso-es-izrael-kesz-megfizetni-az-arat-interju-az-uj-izraeli-nagykovettel)
Szerintem már a Biden-adminisztráció alatt is lehetett volna ilyen tervet előhozni. De ha Biden, vagy a „roppant tehetséges” Kamala Harris, Antony Blinken ez ellen léptek fel/ezt akadályozták, most Trump idején ennek már semmi akadálya nincsen. (sőt, Trump kifkadásait én úgy értelmezem, hogy egy „alternativát a Hamasznak”-tervet, netán a „Trump-Gáza” terv erőteljes alátámasztását szívesen venne).
3) "Visszaküldeni őket Egyiptomnak" — ezt egyrészt igen félreérted, mert én kifejezetten nem a gázaiak Egyiptomba küldéséről írtam, hanem egész Gáza visszaadásáról egyiptomi fennhatóság alá (mint a lehetőségek között az egyikről). Korábbi kommentben már kifejtettem, hogy elég érthetetlen, miért nem történt ez meg 1979-1980-ban a Camp David-i egyezség keretében.
Másrészt miért várnák Egyiptomban a Hamasz-befolyás alatt lévő gázaiakat? A Hamasz a Muzulmán Testvériség helyi változata-lerakata. Márpedig Egyipttom minimum 50 éve harcol a Muzulmán Testvériség ellen —- pl. pont a Muzulmán Testvériség volt az a szervezet, amelyik egyik tagja megölte Camp David-i egyezséget megvalósító Anvar Szadat-ot. Miért fogadnák akkor be Muzulmán Testvériség megerősítére a Hamaszt száműzetésbe? Ez ellent minden minden józan logikának — így nem elvárható reálisan. (közbevetőleg, mert az nagyon messzire vezet, minden józan logikának ellentmondott, amikor Obama és Hillary Clinton 2014-ben tapsikolt, sőt aktívan segédkezett a Muzulmán Testvériség akkori hatalomra jutásának Egyiptomban — őrület volt látni még távolból is!)
Ugyanez a helyzet Jordániával. Ők is 50 éve küzdenek a Muzulmán Testvériség ellen. Irakban is harcoltak a Muzulmán Testvériség helyi lerakata, az ISIS/ISIL/Daesh ellen. Csak egy kiragadott kegytelen példa: egy 2014-ben fogságba került jordán vadászgép-pilótát, Muath al-Kasasbeh-et élve elégette a ketrecében az ISIS//ISIL/Daesh, az erről szóló videót pedig ISIS//ISIL/Daesh-reklámként terjesztették. Az is ismert, hogy a jordánok nagyon nem örülnek, annak, hogy ott az ex- ISIS/ISIL/Daesh-tag Ahmed al-Sharaa/Abu al-Dzsulani személyében szintén egy Muzulmán Testvériség-szimpatizáns került hatalomra. Úgyhogy a jordánok esetében is fennáll az a kérdés, hogy miért fogadnák be az ősellenségük és számukra egzisztenciális fenyegetést jelentő Muzulmán Testvériség megerősítésére a Hamaszt és Hamasz-tagokat száműzetésbe?
Itt a Neokohn-on is olvasható volt, hogy Bibi újból kiadta az ukázt az izraeli külügynek az arab államokkal való megkeresésre-tárgyalásra, hogy fogadjanak be száműzött gázaiakat. Bibi ezen irányvonala azonban a realitásba ütközik bele! Előrelátható a jelen formában történő megkeresések kudarca azaz Netanjahu megközelítésének elutasítása.
Ugyanis először Gáza és a gázaiak „hamasztalanítását” kellene elvégezni, nem pedig a Hamasz-t exportálni, mint azt most Bibi sürgeti! A „hamasztalanítás” viszont nem fegvveres erővel érhető el, hanem politikai eszközökkel, amely visszavezet az „alternativát kellene teremtenie a Hamasznak”. Hasonló esetekre a fegvveres erő kizárólagos alkalmazásával való próbálkozás kudarcot vallott (lásd pl. USA Irakban és Afganisztánban, de Líbia is hasonló eset a közös EU-USA-kudarcra), politikai módszerekkel együtt viszont sikerrel járt a briteknek Malajziában (anno Malaya-nak hívták) vagy a kommunizmus ellen.
Ha Izrael, melynek vezetője jelenleg Bibi, felvázolna egy „hamasztalanítás”i tervet az „alternativát Hamasznak” keretében, ahhoz kaphatna külföldi támogatást is a fentebb megemlített államoktól (vagy némelyiküktől). Ehhez kapcsoltan esetleg Egyiptom és Jordánia is talán rábeszélhető arra, hogy átmeneti jelleggel fogadjon be az újjáépítés idejére átmenetileg gázaiakat illetve ezzel párhuzamosan erre az időre küldjön rendőröket és más közigazgatási tisztviselőket is Gázába. Csak ehhez el kellene hitetni velük, hogy egyrészt a befogadás átmeneti és nem végleges, másrészt egy aktív „alternativát a Hamasznak”-projekt keretében történik. Amíg ezt nem látják, Egyiptom is, Jordánia is ellenezni fogja mindezt.
Bibinek ezt kellene belátnia és eszerint cselekednie — ennek nem látni jelenleg nyomát. Ezt fogalmaztam meg az elején úgy, hogy kívülről nézve Bibi erről mintha gyakran megfeledkezne arról, hogy a háború célja mindig a béke/fegyverszünet elérése.
4) én távolból úgy látom, Bibi eme tervnélküliségét az izrealiek is látják és hiányolják. Erre csak egyetlen, általam is látható-érzékelhető epizódot említenék:
– Naftali Bennett visszatérése az izraeli politikai életbe. Visszatérése során olyan nyilatkozatokat tett, hogy szükséges volna az arabokkal úgy tárgyalni, amit ahogy szerinte helyes lenne, és amit Netanjahu nem tesz meg. Az viszont világos és teljesen egyértelmű, hogy az izraeliek Bennett-et reális, elfogadható alternatívának – egyben az egyetlen elfogadható alternatívának – látják Bibivel szemben. (Márpedig Bennett nem „hamasz-simogató”, az biztos — volt, amikor úgy jellemezte magát, mint aki jobboldalibb Netanjahunál.)
De amúgy Joáv Gallant is még hadügyminiszterként sürgette Bibit, hogy hozzon meg és ne halogasson döntéseket, amelyek a háború befejezéséhez szükségesek. (A Gallant-Bibi ellentét évekre, még jóval a háború előttre megy vissza, úgyhogy Gallant menesztése valószínűleg nem ezen megjegyzések következménye, de része azért lehetett benne)
5) Gondolatmenetemet azzal zárom, hogy mostmár múlt pénteken, reggel láttam, hogy Bibi kiadta az parancsot az IDF részére, hogy szállják meg a teljes Gázai övezetet. Eddig mindig a Gázai övezetet részleges elfoglalása volt kiadva (Rafah, vagy Gáza-város adott negyede, stb.) — de ezúttal a TELJES Gázai övezetről van szó. Ám a Times of Israel által az angol nyelvű cikkben használt „occupy” szónak magyarban 2, egymástól eltérő jelentése van (elfoglalás ill. a megszállás), amely eltérésnek itt jelentősége lehet. Érdekes volna tudni, hogy eredetiben, azaz ivritben miként hangzott el! A Gázai övezet megszállását az „alternatívát a Hamasznak” előfeltételeként/első lépéseként kezelem, az elfoglalást viszont csak egy újabb „egy lépést előre-egy lépést hátrának” látom ebben a végtelenített háborúban. Amúgy pedig egy woke-újbaloldali valószínűleg kerékbe kívánna törni, de én a megszállást annak esélyének látom, hogy az élelmiszer-elosztást és általában a közigazgatást kivegyék a Hamasz kezéből. De itt van a tegnapi hír itt a Neokohnon a Hamász-ellenes palesztin milíciáról, ami szintén egybevág(hat) a gondolatmenetemmel.
Meglátjuk, mi lesz ezekből!
Cserben hagyáshoz előbb szövetkezni kéne, de Trumpnak csak egyetlen szövetségese van, saját maga.
Bibi is olyan mint Orbán, bebeszélték maguknak, hogy Trump a szövetségesük, sőt a barátjuk, aztán hideg zuhanyként érte őket a felismerés, hogy Trumpnak nincsenek barátai.
A nárcisztikus pszichopaták egyetlen embert szeretnek, önmagukat. Trump még az USA-t is kész elárulni a saját önös érdekéért, nemhogy Izraelt.
Az a meglátás, hogy Trumpnak nincsenek barátai, helytálló lehet. (Mondták ezt már Nagybritanniáról is, a birodalmi időkben.) De az USA-nak vannak geoplitikai érdekei, hatalmi és politikai érdekei, és egy ezeket szolgáló szövetségi rendszer, valamint geoplitikai elképzelés. A közel-keleti jelenlét egy ilyen sarkalatos pont volt sok évtizede, és ebben legfőbb szövetségese Izrael volt, függetlenül attól, melyik párt adta éppen az elnököt.
Ezeket rúgja fel most Trump. Az arab/ muszlim közel-keti államok felé fordul, azokkal barátkozik, és ennek egy szükségszerű következménye, hogy ugyanakkor nem támogathatja ezek ellenfelét, Izraelt. Ez odáig mehet (aminek a folyamatát most látjuk is), hogy fenyegeti Izraelt a támogatása megszüntetésével, ha Izrael nem zárja le a gazai háborút, mielőtt elérné annak a célját.
Ahogyan az európai szövetség is az USA geopolitikai érdeke volt, de Trump a saját személyes érdekét követi. A republikánusok és a demokraták is az USA érdekét szolgálták a maguk elképzelései szerint, de a MAGA már nem a republikánus Amerika, hanem Trump személyi kultusza.
Barátai nincsenek, de vannak akiket tisztel, és azokat tiszteli akik személyi kultuszt építettek. Kim Dzsong Un, Putyin, Hszi vagy bin Salman mind abszolút személyi uralkodók. Az ő ideájuk nem az államot szolgáló vezető, hanem a vezetőt szolgáló állam.
Hozzájuk képest még Bibi vagy Orbán is csak autokratikus vezetők, nem tudják úgy lenyűgözni Trumpot mint az abszolút vezetők.
Tegyük még hozzá Erdogant is! Sajnos ezek közül egyik sem Izrael kimondott barátja…
A Közel-Keleten Törökországgal és Szaúd-Arábiával tervezi a legnagyobb dealeket. De Izraellel is számol a második vonalban, valahol az Emirátusok mögött. Nem az számít neki, hogy zsidó vagy muszlim pénz, hanem az, hogy mennyi. Nincsenek elvei, akinek Kim Dzsong Unnal nincsenek elvi problémái, annak semmilyen elve sincsen.
Európában a németek, britek, franciák, olaszok érdeklik. Ők elég nagyok és neki ez számít nem az, hogy jobb vagy baloldaliak. A liberális finn elnökkel is jóban lett mert neki a hajói kellettek, stratégiai javakkal is fel lehet kelteni a figyelmét. De Orbánnak semmije sincs ami kéne neki. Azt hitte a keresztény konzervatív bullshitet meg a sok seggnyalást be lehet váltani, de tévedett. Vele nem is fog külön foglalkozni. Lesz majd egy általános EU-s deal a kicsiknek, rá is az fog vonatkozni.
Szerintem most is túldramatizálod a dolgokat.
Egyébként az nem Trump sara, hogy Izrael nem zárta/nem zárja le a gázai háborút és az sem a Trump sara hogy Israel "nem érte el annak a célját", tekintve hogy Trump már 4 hónapja hatalmon van és az első dolga az volt, hogy – Biden apussal szöges ellentétben – teljes szabad kezett adott Israelnek Gáza ügyében. Mint ahogyan arról sem Trump tehet, hogy Netanjahu két tüz között őrlődik és ezért nem tudja elszánni magát a cselekvésre a háború ügyében.
Trump arról tehet, hogy álláspontot változtatott (mint már sokszor) és most Izraelt fenyegeti, ha nem zárja le a háborút a céljai elérése nélkül.
Netanyahu amúgy elszánta magát a szükséges lépésekre, de ezt Trump nem pártolja. A többit körüljártuk másokkal több kommentben.
Ehh, magadat ámitod, mivel ha Netanyahu valóban elszánta volna magát a szükséges lépésekre, akkor nem várt volna mostanáig az "Operation 'Gideon's Chariots" elinditásával. Ugyanis ha a "Gideon szekereit" időben elindította volna; amikor pár hónappal ezelőtt Trumpnak az 1-hónapos ultimátuma lejárt, akkor a háborúnak mára már vagy vége lett volna, vagy már a vége felé járna. Ami alapján egyértelmű, hogy Israelnek korábban kellett volna támadnia, különös tekintettel arra hogy Eden Alexander (az amerikai túsz) május 12-i szabadon bocsátásán kívül a Hamasz nem engedett el egyetlen más túszt sem Február 22-e óta. Tehát az elmúlt három hónapban semmiféle érdemleges előrelépés sem történt a túszok ügyében és ha Israel – az "addig kell ütni a vasat, amig meleg" mottójával – Február végén vagy Március első napjaiban elindította volna az offenzívát, akkor a Hamász mára már megtört volna. De nem tették meg, mert a belpolitikai nyomás következményeként Netanjahu újabb túszmegállapodást akart kieszközölni, abban reménykedve, hogy a Hamasz majd további tuszokat bocsát szabadon. Ez viszont sajnálatos módon nem történt meg. Ugyanis a Hamasz, egy sunyi macska-egér játékot folytatva húzza az időt, aminek egyik ravaszdi lépése; többek között Eden Alexander (az amerikai túsz) elengedése volt. Egy másik pedig ez a mostani, általuk beharangozott dohai tárgyalás:
Ugyanis az egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a Hamasz csak időt akar nyerni és esze-ágában sincs több túszt szabadon engedni, ha csak Izrael nem egyezik bele a Gázából való kivonulásba és abba, hogy a Hamaszt a helyén hagyja. Ami viszont öngyilkosság lenne, mivel ez azt eredményezné, hogy a Hamasz hamarosan újra kezdené azt amit eddig is művelt és a vége egy újabb, talán még véresebb és még borzalmasabb Oct. 7. lenne.
A helyzet akkor (Trump beiktatásakor) még nem volt érett egy totális támadásra. Erre a döntések és az ezt követő előkészületek időt vesznek igénybe. A Biden lelépését követő naptól ez hónapok kérdése és a belső politikai – és pártpolitikai helyzet rendezése is időt követelt. Mindez nyilvánvaló!
De nem is ez a lényeg, ez csak mellékszál.
A lényeg, hogy az USA addig támogatta Izraelt, amig olyan politikát és doktrinát követett, amiben a gazdasági és katonai dominancia megtartása volt a cél, Oroszország volt a politikai és ideológiai ellenfél, az orosz befolyási övezet növelése világszerte volt a leküzdendő cél, és ebben az arab országok az USA elleni oldalon álltak. Mindebben az USA-nak szüksége volt Izraelre, mint előretolt bástyára, ezért túzön-vizen át tamogatta.
Egészen Trumpig ez volt az USA alapállása. Ezt most Trump felrúgja és az egész geoplitikai játszmát droktinástól a visszájára fordítja. Az arabokat akarja megnyerni (üzletelés okán), csakúgy, ahogy az oroszokhoz is közeledik hasonló okoból. Mindebben már nincs szüksége Izraelre, ezért végső soron ejteni fogja. Ez a rideg valóság, ha pillanatnyilag lanyhán ugyan, de Izrael „barátjának is mutatkozik. De már ez sem tart soká…
1. Változnak az idők, változnak a körülmények és változnak a szituációk. Aminek következményeként már elég régóta nem "Oroszország a valódi politikai és ideológiai ellenfele" a US-nek. Tekintve, hogy a fogatlan és kiöregedett orosz medvét már egy jó ideje kiütötte a kinai sárkány a világ másik nagyhatalmának a poziciójából.
2. Nem osztom azt a legyszerüsitett véleményedet sem, miszerint mindezideig "az arab országok az USA elleni oldalon álltak". Valszeg a múltban – még a Szovjetunió idején inkább ez volt a helyzet – de azért akkor sem volt ez ennyire szimpla és egyértelmű. Tekintve, hogy pl. U.S. és Szaud-Arabia között – már sokkalDEsokkal Trump elnöksége előtt is – régóta fennálló és barátinak mondható, stratégiai szövetség volt/van; ráadásul mindez erős biztonsági és gazdasági partnerséggel volt a múltban is megspékelve.
3. Egyébként ehhez hasonló és igen csak szoros kapcsolat áll fenn Irán és Oroszország között is. Az pedig köztudott, hogy Irán és Szaud-Arábia nem igazán kedvelik egymást, igy szerintem a szaudi barátság elmélyitése kifejezetten kedvező Israel számára is.
Még egy gondolat az alábban irtakhoz; én úgy gondolom hogy nagyon korai lenne még temetni az amerikai-israeli barátságot, különösen annak tükrében, hogy szvsz ez a barátság túl fogja élni ezt az időszakot is. Csakúgy mint ahogyan túléle az Obamás 8 évet és a Bidenes 4 évet is, annak ellenére hogy Obama még a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető olyan elnöknek aki rajongott volna Israelért és a Biden adminisztráció ugyanezt a külpolitikai koncepciót vitte tovább, élén Blinkennel. Már pedig akinek olyan barátja van mint amilyen Blinken volt Israelnek, annak már nincs szüksége ellenségekre sem. Én egyébként nem tartom valószinűnek azt, hogy Trump "ejteni fogja Israelt" és ellene fordulna. Ami alapján maradjunk abban, amit jó Atyám tanácsolt nekem olyankor, amikor előre akartam szaladni az időben: