Az iszlám két legnagyobb irányzata, a szunnizmus és a síizmus közötti különbségek nem csupán vallási tanításokban és gyakorlatokban jelennek meg, hanem mély történelmi, politikai és kulturális gyökerekkel is rendelkeznek. Bár az iszlám egységesnek tűnik kívülről, belső megosztottsága – különösen a szunnita és síita irányzatok közötti eltérések – jelentős hatással van a muszlim világ történelmére és jelenlegi geopolitikai viszonyaira is.
A megosztottság gyökere Mohamed próféta halálát követő utódlási kérdésre vezethető vissza. Az iszlám prófétája 632-ben bekövetkezett halála után a muszlim közösségben vita bontakozott ki arról, hogy ki legyen az ő jogos utódja (kalifa), aki nemcsak politikai, hanem részben vallási vezetőként is betölti szerepét. A közösség többsége (akikből később a szunnita irányzat alakult ki) úgy vélte, hogy a kalifát azok közül kell kiválasztani, akik alkalmasak a vezetésre, így az első kalifa Abu Bakr lett, Mohamed egyik legközelebbi társa és apósa.
Ezzel szemben a kisebbség – akiket később síitáknak neveztek – úgy tartotta, hogy Mohamed utódjának Ali ibn Abi Tálibnak, a Próféta unokatestvérének és vejének kellett volna lennie, mivel őt a Próféta még életében kijelölte erre a feladatra.
A síiták szerint az isteni akarat alapján a vezetésnek Mohamed vérrokonai, pontosabban az ő leszármazottai, az imámok vonalán kell tovább öröklődnie.
Ez a korai politikai nézeteltérés idővel teológiai, vallásjogi és spirituális különbségekkel is gazdagodott. A szunnita iszlám négy nagy jogi iskolára (madzhab) épül, amelyek a Koránon és a szunnán – azaz Mohamed életpéldáján – alapulnak, és a vallási tanításokat a közösségi konszenzus és analógiai érvelés (idzsmaʿ, kijász) útján is értelmezik.
A szunnizmusban a közösség egysége és az iszlám hagyományhoz való hűség kap kiemelt szerepet.
A síita iszlám ezzel szemben az imámok spirituális tekintélyét hangsúlyozza. Az isteni tudással rendelkező imámok – különösen a tizenkét imám a tizenkét síita irányzatban – a vallási tanítások hiteles értelmezői, akik tévedhetetlenek (maʿszúm). A síiták számára az imámokhoz való kötődés és az ő mártíromságuk emlékezete – különösen Huszajn imámé, aki az 680-as kerbelai csatában esett el – alapvető eleme a vallásos identitásnak és érzelmi életnek. Az Ászúrá napja, amelyen Huszajn halálára emlékeznek, központi szerepet tölt be a síita hitéletben, sokszor erőteljes rituális gyász formájában.
A vallásgyakorlati különbségek is szembetűnők. A síiták például az imákat más időpontban végzik, külön imádkoznak földre helyezett agyagtéglára (turba), és saját imádságos formuláik vannak.
A szunniták viszont általában a közös iszlám gyakorlatokat követik, és kerülik azokat az elemeket, amelyeket túlzott emberi közvetítésnek vagy bálványimádásnak tartanak.
A szunnita–síita megosztottság nem csupán vallási nézeteltérés maradt, hanem politikai törésvonalat is képezett az iszlám világ történelme során. Különösen a középkortól kezdve számos konfliktus és rivalizálás (például az Omajjádok és Abbászidák, később az Oszmán Birodalom és a Szafavida Perzsia között) ezen a törésvonalon húzódott. A 20–21. században ez a megosztottság a modern nemzetállamok között is újraéledt: Irán a síita iszlám államaként gyakran szemben áll a szunnita többségű Szaúd-Arábiával, és a két regionális hatalom vetélkedése vallási, politikai és ideológiai síkon is zajlik.
Ez a rivalizálás közvetett módon több fegyveres konfliktust is táplál a Közel-Keleten, például Szíriában, Irakban, Libanonban és Jemenben.
Bár a szunnita és síita muszlimok sok alapvető hittételben – például Allah egységében, Mohamed prófétaságában, a Korán isteni eredetében – egyetértenek, a történelmi sérelmek, eltérő vallási hagyományok és geopolitikai szembenállások gyakran erőteljes megosztottsághoz vezetnek. Ugyanakkor számos kísérlet is történt az elmúlt évtizedekben a két irányzat közötti párbeszéd és közeledés előmozdítására, különösen a mérsékeltebb vallási vezetők és tudósok részéről.
Összegzésül elmondható, hogy a szunnita és síita iszlám közötti különbségek komplex, több dimenzióban megjelenő jelenséget alkotnak. E különbségek történelmi eredetűek, de a teológiai tanításokban, vallásgyakorlatban és politikai viszonyrendszerekben egyaránt jelen vannak, így mély megértésük elengedhetetlen az iszlám világ belső dinamikáinak, valamint a Közel-Kelet mai politikai viszonyainak átlátásához.
Köves Sálom összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
- 13:04
2021. március 18. - 18:00
2024. augusztus 6. - 21:00
2023. március 13.
