Kína az egyik legrégebbi és legnagyobb hatással bíró civilizáció a világon, amely az utóbbi évtizedekben a globális politika és gazdaság megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
Hogyan lett a hagyományos kínai császárságból egy dinamikus és ambiciózus nagyhatalom? Mi köti össze Konfuciuszt és a modern kínai kommunista pártot? Milyen szerepet játszik Kína a Közel-Keleten és Izrael viszonyában? Az 50 perc című műsorban Dr. Salát Gergely sinológus, a PPKE Kínai Tanszékének vezetője válaszolt ezekre a kérdésekre, mélyreható történelmi és politikai összefüggésekbe engedve betekintést.
Kína történelmi öröksége és a konfucianizmus
Kína több mint 3000 éve folyamatosan létező civilizáció, amelynek első írásos emlékei az időszámításunk előtti második évezredből származnak. A kínai állam folyamatos fennállása példa nélküli, és meghatározó szerepet játszik a mai politikai rendszerek alapjaiban.
Az egyik legfontosabb filozófiai hagyatékot Konfucius hagyta hátra, akinek tanításai a mai napig befolyásolják Kína politikai és társadalmi berendezkedését. A konfucianizmus a hierarchiát, az erényt és a rendet hangsúlyozza, ahol az uralkodók morális példaképek. Dr. Salát szerint a modern kínai kommunista párt valójában sokkal inkább konfuciánus, mint kommunista, hiszen a hierarchikus, központosított és autoriter irányítási modell jól illeszkedik a hagyományos kínai állameszméhez.
A teljes adás itt tekinthető meg:
A császárság bukása és a 20. századi átalakulás
Kína 1911-ig császárságként működött, majd a köztársaság kikiáltása után belső konfliktusok, polgárháborúk és külső beavatkozások szabdalták az országot. Az ópiumpolitika és az európai gyarmatosítók beavatkozása a 19. században megrengette Kína önbizalmát és nemzeti büszkeségét, amely a ma is érvényesülő nemzeti megújulás iránti vágy alapja lett.
A kommunista hatalomátvétel 1949-ben új korszakot hozott. Mao Ce-tung vezette be a népköztársaságot, amely politikailag egységes, de gazdaságilag ingatag volt. A kulturális forradalom és a Nagy Ugrás politikája több millió áldozatot követelt, de Mao történelmi szerepét Kínában ma is elsősorban az ország egyesítőjeként értékelik.
A gazdasági csoda: Teng Hsziao-ping reformjai
Mao halála után Teng Hsziao-ping indította el a gazdasági reformokat, amelyek Kínát a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságává tették. A nyitás és a piacgazdaság elemeinek bevezetése révén az ország a technológiai és ipari fejlesztések élvonalába került.
Az elmúlt évtizedekben Kína az Egyesült Államok legfőbb gazdasági kihívójává vált, és bár sokáig elsősorban az olcsó munkaerőből profitált, ma már olyan csúcstechnológiai ágazatokban is világelső, mint az elektromos járművek, az 5G-technológia és a mesterséges intelligencia.
Kína és a Közel-Kelet: geopolitikai pragmatizmus
Kína egyre nagyobb szerepet vállal a Közel-Keleten, különösen energiabiztonsági megfontolásokból. Az ország jelentős befektetéseket eszközöl Szaúd-Arábiában, Iránban és más olajkitermelő államokban, és egyre aktívabb diplomáciai közvetítőként is fellép – például Szaúd-Arábia és Irán kibékítésében.
Izrael Kína számára eddig fontos technológiai partner volt, de a Gázai konfliktus óta Peking egyértelműen az arab világ mellett áll, és a nemzetközi fórumokon Izrael felelősségét hangsúlyozza a konfliktusban. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy Kína inkább a muszlim világ támogatását tartja stratégiailag fontosabbnak, még akkor is, ha a saját területén, Hszincsiangban az ujgurokat szigorú ellenőrzés alatt tartja.
Tajvan és a kínai világrend
A műsor egyik sarkalatos pontja volt Tajvan helyzete, amely az 1949-es polgárháború után lett Kína rivális hatalmi központja. A mai napig a Kínai Népköztársaság az ország részének tekinti Tajvant, és törvényileg kötelezi magát arra, hogy ha Tajvan függetlenné nyilvánítaná magát, katonai beavatkozást hajtson végre.
Az Egyesült Államok és Kína között növekvő feszültség tapasztalható Tajvan miatt, és a geopolitikai helyzet könnyen tovább éleződhet, különösen a kínai-amerikai kereskedelmi háború és a stratégiai technológiai verseny fényében.
A kínai-magyar kapcsolatok: kapu Európába?
Magyarország az utóbbi években az egyik legfontosabb kínai befektetési célponttá vált Európában, részben azért, mert a nyugati országokban a Kína-ellenes politika egyre erősödik. Bár Peking hagyományosan Németországba és Franciaországba fektette be a tőkéjét, az új trendek miatt Magyarország is jelentős beruházásokban részesül, különösen az akkumulátorgyártás területén.
Az adás végén Szalai Kálmán megjegyezte, hogy a Kína iránti érdeklődés egyre nő, és valószínű, hogy a jövőben még több részletbe menő elemzést láthatunk majd a Neshama TV műsorában.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
