Miközben árgus szemekkel figyelik Izrael harcát a Hamász ellen, addig Szíriában szemet hunynak egy tömegmészárlás felett. Vélemény.
Nemrég a Hadzsát Tahrír as-Sám (HTS) terrorszervezet erői, Abu Muhammad al-Dzsuláni vezetésével, borzalmas mészárlást hajtottak végre Szíria nyugati részén. Az áldozatok között számos ártatlan alavita, nő és gyermek volt, egyes jelentések szerint számos keresztény is. De kik is azok az alaviták, és mi vezetett ehhez a szörnyű tömeggyilkossághoz? Továbbá, miért próbálja az Európai Unió eltussolni ezt a kegyetlenséget?
Az alavitákról
Az alaviták egy etnikai-vallási kisebbség, amely a 10. században vált ki a síita iszlámból. Évszázadokon át üldözték őket, mivel az „ortodox” muszlimok eretneknek tartották. Az 1946-ban megalakult modern Szíria egyik jelentős kisebbségévé váltak, ma a lakosság körülbelül 15%-át teszik ki.
1963-ban a szocialista Baasz Párt került hatalomra, amelyet szekuláris és arab nacionalista ideológia jellemzett. Az alaviták kiemelkedő szerepet játszottak a pártban, 1970-ben pedig már egy alavita származású katonai vezető, Háfez al-Aszad vette át a hatalmat. Mint ismert, halála után fia, Bassár al-Aszad „örökölte meg” az elnöki címet.
A szíriai polgárháború és az iszlamista fenyegetés
A romló gazdasági helyzet miatt kirobbant polgárháborúba hamar beszállt az al-Káida is. Szíriai águkat, a Dzsabhat en-Nuszrát, Ahmad as-Sare (Abu Muhammad al-Dzsuláni) vezette. A szervezet 2016-ban kivált az Al-Káidából, majd 2017-ben felvette a Hadzsát Tahrír as-Sám nevet.
2017-ben a HTS jelentős területeket foglalt el, de az Aszad-rezsim orosz és Hezbollah támogatással visszaszorította. 2024 novemberében és decemberében azonban az HTS egy gyors katonai hadjárattal megdöntötte Aszad uralmát, elfoglalva az ország legnagyobb részét.
Az alaviták, keresztények, drúzok és síiták számára az iszlamista HTS hatalomátvétele hatalmas fenyegetést jelentett. A drúzok fegyveres csoportokat alakítottak, Izrael pedig garantálta védelmüket. Az alaviták viszont joggal tartottak attól, hogy a HTS brutális megtorlást hajt majd végre rajtuk a bosszúból a polgárháborúban betöltött szerepükért.
2025. március 6-án az alaviták fegyveres felkelést robbantottak ki, de az új rezsim gyorsan leverte azt. A HTS bosszúból több alavita települést is megtámadott, brutális kivégzéseket végrehajtva, a nőket és gyermekeket sem kímélve. Számos videó került fel az internetre, amelyeken a HTS terroristái előbb megalázzák áldozataikat, majd kegyetlenül kivégzik őket.
Az Európai Unió hallgatása
Azokat, akik tisztában vannak a HTS múltjával, nem érték meglepetésként a borzalmak. Az EU reakciója viszont annál nagyobb megdöbbenést keltett. Aszad bukása után az EU vezető államai azonnal diplomáciai delegációkat küldtek az új rezsimhez, megkezdve a szankciók feloldását. Március 8-án az EU a következő felháborító közleményt adta ki:
„Az Európai Unió határozottan elítéli a közelmúltbeli támadásokat, amelyeket állítólag Aszad-párti erők követtek el Szíria part menti területein az ideiglenes kormány erőivel szemben, valamint elítéli az erőszakot bármilyen civil ellen.”
Az EU ahelyett, hogy kifejezetten megnevezte és határozottan elítélte volna a HTS kegyetlenkedéseit, inkább egy szűkszavú nyilatkozattal az áldozatokat kezdte hibáztatni, ezzel hallgatólagosan legitimálva a dzsihádista rezsimet.
Felháborító az kettős mérce, hogy míg az EU árgus szemekkel figyeli Izrael harcát a Hamász terroristái ellen, addig egy országgal arrébb szemet huny egy másik terrorszervezet által elkövetett tömegmészárlás felett.
A politikai korrektség címszava alatt pedig inkább nem vesz tudomást a radikális iszlám térnyeréséről. Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy szembenézzenek az új szír kormány jelentette problémával?
A szerző a Közel-Kelet podcast szerkesztője. A témáról szóló műsort ide kattintva tekintheti meg!
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.