Az Izrael földjén kívül valaha talált legrégebbi mikve, azaz zsidó rituális fürdő felfedezése felveti annak lehetőségét, hogy mintegy 1700 évvel ezelőtt egy Róma melletti tengerparti város a zsidó élet egyik központja volt.
Ha a megtalált építmény valóban egy mikve, és a feltételezett kora is megerősítést nyer, akkor ez lenne a legkorábbi zsidó rituális fürdő, amelyet a diaszpórában valaha felfedeztek – írja a The Times of Israel.
Különleges feldezés
Az Ostiában – egy jelentős ókori kikötővárosban, Rómától 25 kilométerre délnyugatra – feltárt leletek, amelyeket kedden mutattak be, új fényt vethetnek a Római Birodalom pezsgő zsidó életére, néhány száz évvel a jeruzsálemi második Szentély lerombolása és az azt követő lázadási kísérletek leverése után.
A régészeti bizonyítékok és a történelmi dokumentumok arra utalnak, hogy Ostiában a birodalom egész területén megtalálható vallások és etnikumok sokfélesége volt jelen.
A közelmúltban a régészek bebizonyították, hogy az olvasztótégelyben egy virágzó zsidó közösség is élt, amiről többek között egy lenyűgöző zsinagóga maradványai tanúskodnak.
A mikve felfedezése azonban teljes meglepetést okozott.
„2022-ben kezdtük meg az ásatásokat a kereskedelmi társaságok székhelyei és a négy pogány templom melletti területen” – mondta Dr. Alessandro D’Alessio, az Ostia Antica Régészeti Park igazgatója a The Times of Israelnek adott interjújában. „Központi elhelyezkedése ellenére a területet soha nem ásták ki”.
Az expedíciót a Régészeti Park csapata az Università degli Studi di Catania és a Politecnico di Bari egyetemekkel együttműködve, valamint az olasz kulturális minisztérium múzeumi igazgatóságának támogatásával végezte.
„Tavaly nyáron találtunk egy kis kamrát az általunk feltárt épületben” – mondta D’Alessio. „A helyiség egy kútra hasonlít, amelyet egy szerkezettel szereltek fel, és az épületből néhány lépcsőn keresztül érhető el”.
A régészek kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy hogyan értelmezzék a leleteket.
„Feltételeztük, hogy ez egy mikve lehet, és meghívtuk Riccardo Di Segni római főrabbit, hogy vizsgálja meg” – mondta D’Alessio.
„Lenyűgözte a szerkezet, de nem tudta biztosan megmondani, hogy mikve volt-e.”
„Ahogy haladtunk előre az ásatással, két szerencsés fordulat is ért bennünket” – jegyezte meg D’Alessio. „Először is, feltártuk azt a szerkezetet, amely lehetővé tette, hogy az emberek fokozatosan lépjenek be a vízbe, ahelyett, hogy csak úgy beleesnének vagy beleugranának. Másodszor, a kamra alján találtunk egy ép olajlámpát, amelyen zsidó szimbólumok, egy menóra [rituális gyertyatartó] és egy luláv [pálmaág] volt látható”.”
D’Alessio és a lelőhelyet feltáró csapat számára az olajlámpa meglehetősen nagy bizonyossággal igazolta, hogy a lelőhelyet zsidók használták.
„A tolerancia bölcsője”?
A felfedezést egy nagyszabású sajtótájékoztatón mutatták be a nyilvánosságnak, amelyen többek között Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter is részt vett.
„Egy ókori zsidó rituális fürdő, vagyis mikve felfedezése Ostia Antica régészeti parkjában megerősíti azt a történelmi tényt, hogy ez a hely a kultúrák együttélésének és cseréjének igazi keresztútja volt, a különböző népek közötti tolerancia bölcsője, amely a római civilizációban találta meg az egyesülést” – mondta Giuli.
A szélesebb régészeti közösségben egyes szakértők azonban nagyobb óvatosságra intenek.
L. Michael White, az Ostia Synagogue Area Excavations igazgatója a The New York Timesnak elmondta, hogy több bizonyítékot szeretne látni, mielőtt rituális fürdőként írná le a helyet, mivel a medencék számos formája elterjedt volt a római világban.
„Egyetértek Michael White fenntartásával, miszerint a kevés közzétett információ alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy ez egy rituális fürdő” – mondta Dr. Jodi Magness, a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem munkatársa a The Times of Israelnek. Magness, akinek szakterülete a diaszpóra-judaizmus a római világban, évekig ásatásokat végzett a galileai Huqoqban, ahol egy késő római kori zsinagógát tárt fel.
Az olajlámpa segített a helyszín datálásában, mivel a tipológiája a 4. század vége és az 5. század között volt használatban – jegyezte meg D’Alessio.
„A talált mozaikok alapján úgy véljük, hogy az épület a i sz. 3. század első feléből származik” – mondta. „A mikvét máskor építették hozzá, de akár már a 3. század végén is épülhetett”.
Magness megerősítette, hogy ha ez a datálás bebizonyosodik, és az építmény valóban rituális fürdő, akkor ez lehet a legrégebbi Izraelen kívül felfedezett mikve, ami több száz évvel korábbi, mint más, Európában felfedezett rituális fürdők.
„A legrégebbi zsidó rituális fürdők, amelyeket Európa többi részén találtak, beleértve a mai Olaszországot is, mint például a szicíliai Szirakuszában, legkorábban a kora középkorból származnak, nem pedig a római korból” – jegyezte meg D’Alessio.
Nem az olajlámpa volt azonban az egyetlen dolog, amelyet az épületben találtak.
„Találtunk további két lámpát, az egyik nagyon hasonlít a mikve aljáról származó lelethez, amelyen egy menóra ábrázolása látható, a másikra pedig egy krisztogramot [Jézus Krisztus nevének rövidítését jelentő betűkombináció] véstek” – mondta D’Alessio. „Tudjuk, hogy abban az időszakban a római zsidó és keresztény közösségek még nagyon közel álltak egymáshoz, ezért nem meglepő, hogy mindkét szimbólumot ugyanabban a környezetben találtuk.”
Hol volt a mikve?
Az épület rendeltetését máig rejtély övezi.
„Az első hipotézisünk szerint az építmény egy fényűző magánlakás volt, de lehetett középület is” – mondta D’Alessio. „Legalább hat helyiséget tártunk fel. Közülük kettőt sütővel szereltek fel a főzéshez. Találtunk továbbá egy latrinát és egy másik helyiséget, amely valószínűleg konyha lehetett. Ezek a szobák egy délre néző udvarra néztek. Egy lépcső arra utal, hogy legalább két emelet volt”.
Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e, hogy az épület zsinagóga volt, D’Alessio azt mondta, hogy ez nagyon valószínűtlen a szerkezetét tekintve.
Senki sem tudja, hogy ki volt az épület tulajdonosa, vagy hogy a legalább 150 évig használatban lévő építmény generációkon át öröklődött-e ugyanazon családon belül, vagy pedig évtizedekkel az eredeti felépítése után gazdát cserélt, esetleg egy zsidó család vásárolta meg, akik úgy döntöttek, hogy egy privát rituális fürdőt építenek.
„Minden lehetséges, csak találgatni tudunk” – mondta D’Alessio.
Az épület sokkal központibb helyen volt a városban, mint a zsinagóga, amely mindössze néhány méterre állt a tengerparttól.
„A zsinagóga Jeruzsálem irányába nézett, és építészeti elemeiben számos zsidó szimbólum, a menóra, a pálmafák, a sofár és az etrog szerepelt” – jegyezte meg D’Alessio.
A kutató rámutatott, hogy a zsinagóga egy mikvével kapcsolatos rejtélyt is rejteget: az építményhez kapcsolódó zsidó rituális fürdőt ugyanis eddig még nem tártak fel.
„Nem tudjuk, hogy ez azért van-e így, mert nem találtuk meg az ásatások során, mert megsemmisült, vagy mert a hívők egyszerűen csak az óceánt használták, mivel az olyan közel volt” – mondta D’Alessio.
Egy közösség Jeruzsálem eleste előttről
A zsidó jelenlét első régészeti bizonyítékai Ostiában a i. sz. 1. századból származnak: a régészek a Pianabella nekropoliszban, amely a város temetőjeként szolgált, egy több nevet és a iudaei (latinul zsidók) szót tartalmazó feliratot tártak fel.
A történelmi források azonban arra utalnak, hogy Ostia elitjének tagjai már az i. e. 1. században is zsidók vagy zsidó származásúak lehettek. Közéjük tartozott Publio Lucilio Gamala, egy köztisztviselő, akinek vezetékneve a Gamla zsidó névvel hozható kapcsolatba, amelyet ugyanebből az időszakból származó jeruzsálemi temetkezési feliratok tanúsítanak, valamint a Fabii Agrippini család, akiknek két kúriájuk volt Ostiában, és egyes kutatók szerint a zsinagóga mecénásai lehettek.
D’Alessio reméli, hogy a jövőbeni ásatások megvilágítják majd Ostia zsidó közösségének rendkívüli történetét, kezdve azzal az épülettel, ahol a mikvét megtalálták.
„A következő ásatási szezonunkban, jövő nyáron az épület udvarára fogunk összpontosítani” – mondta. „Célunk az is, hogy a területet biztosítsuk, hogy aztán megnyithassuk a nagyközönség előtt”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
