Meglepő, az emberi nyelvvel és a bálnákkal kapcsolatos tudományos kutatással álltak elő a Héber Egyetem és az Edinburghi Egyetem szakértői.
A szakértők által végzett, lektorált kutatás eredményei megkérdőjelezik az emberi nyelv egyediségével kapcsolatos régóta fennálló feltételezéseket – írja a The Times of Israel.
A bálnák éneke
Első látásra az emberi nyelvnek semmi köze a púpos bálnák lírai morgásaihoz, kiáltásaihoz és nyögéseihez.
Egy új tanulmány, amelynek társvezetője a Héber Egyetem nyelvtanulással foglalkozó kutatója volt, most azonban megállapította, hogy a kettőnek hasonló mintázatai vannak.
A csütörtökön a Science című tudományos folyóiratban közzétett kutatás megállapította, hogy az emberi nyelv és a bálna éneke egyaránt megfelel az úgynevezett Zipf-törvénynek.
A George Kingsley Zipf amerikai nyelvészről elnevezett törvény a szavak használatának gyakoriságával foglalkozik egy nyelvben. Kimondja, hogy a leggyakoribb szó körülbelül kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a második leggyakoribb szó, háromszor olyan gyakran, mint a harmadik, és így tovább. Az angolban a leggyakoribb szó a „the”, amelyet az „of”, majd az „and” követ. Zipf egy másik törvényt is megfogalmazott, amely szerint a gyakrabban használt szavak rövidebbek lesznek, hogy a felhasználónak minél kevesebb erőfeszítést kelljen tennie a szavak előállításához.
Most kiderült, hogy a hím púpos bálnák által énekelt dalok mindkét statisztikai mintának megfelelnek.
Prof. Inbal Arnon, a jeruzsálemi Héber Egyetem kognitív tudósa és fejlődéspszichológusa azt kutatja, hogyan sajátítjuk el a nyelvet, és hogyan befolyásolja a nyelvek szerkezetét az, ahogyan tanulunk.
Ő és Prof. Simon Kirby, a skóciai Edinburgh-i Egyetem nyelvfejlődéssel foglalkozó szakértője olyan statisztikai jelzéseken alapuló algoritmust fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a kisgyermekek számára, hogy a hosszú hangfolyamokat egyes szavakra bontsák – a szótagok gyakoriságán keresztül felfogják, hogy milyen szótagkombinációk alkotnak bizonyos szavakat.
Ezt az algoritmust Dr. Ellen Garland több mint 30 órányi púpos bálna énekére is alkalmazta, amelyet nyolc éven keresztül rögzített Új-Kaledónia, egy Ausztráliától keletre fekvő szigetcsoport közelében. Garland, aki a skóciai St. Andrew’s University bálnaének szakértője, kutatásai középpontjában a cetfélék állnak, különös tekintettel a púpos bálnaének kulturális átadására, hangtanulására és funkciójára.
A tudósok ugyanazokat a statisztikai jeleket használták, amelyeket a csecsemők is használnak a hangok egységekre bontására, hogy megtalálják a bálnaénekben a rövid szekvenciákat, például a rövid emelkedő füttyöt, amelyet egy nyikorgás követ. Ezután felmérték, hogy milyen gyakran fordulnak elő ezek a szekvenciák, és milyen hosszúak a leggyakoribb szekvenciák, és felfedezték, hogy mindkettő megfelel az emberi nyelvre alkalmazott Zipf-törvényeknek.
Egy 2010-es felvételen például a leggyakoribb bálnahangzat, a „nyögés-nyögés-sóhaj” kétszer olyan gyakran fordult elő, mint a második leggyakoribb, amely egy sóhajból és három emelkedő kiáltásból állt. Ahogyan az emberi nyelvben is, a leggyakrabban használt kifejezések viszonylag rövidek voltak.
Nem is egyedi az emberi nyelv?
„Ez a munka megmutatja, hogy a tanulás és a kulturális átadás hogyan alakíthatja a kommunikációs rendszerek szerkezetét” – mondta Arnon, hozzátéve: »Hasonló statisztikai struktúrát találhatunk mindenütt, ahol összetett szekvenciális viselkedést adnak át kulturálisan«.
Elmondta, hogy a következő lépés az lenne, hogy megvizsgálják, hogy ugyanezek az elvek érvényesek-e más állatokra, például az énekesmadarakra, a denevérekre és az elefántokra, amelyek kommunikációs rendszerei szintén tanultak, nem pedig veleszületettek.
„Ezek az eredmények megkérdőjelezik az emberi nyelv egyediségével kapcsolatos régóta fennálló feltételezéseket, és mély közös vonásokat tárnak fel az evolúciósan távoli fajok között”
– mondta Kirby.
A tanulmány ugyanakkor nem foglalkozik kifejezetten azzal, hogy a bálnák éneke nyelvnek tekinthető-e.
És a delfinek?
Egy múlt héten, szintén a Science-ben megjelent, a témához nem kapcsolódó tanulmány szerint egy másik nyelvi törvény, a Menzerath-Altmann-törvény nemcsak az emberekre, hanem 11 delfin- és bálnafajra (köztük a púpos bálnákra) is érvényes.
Ez a törvény azt diktálja, hogy minél hosszabb egy mondat, annál rövidebbek benne a tagmondatok (a szavak száma szerint), és minél hosszabb egy szó, annál rövidebbek benne a szótagok vagy morfémák (egy szó egy része, például egy előtag).
A szerző, Mason Youngblood, a New York-i Stony Brook Egyetem Institute for Advanced Computational Science munkatársa azt írta, hogy Menzerath törvényét és Zipf rövidítési törvényét egyre több fajnál figyelték meg, köztük a gibbonoknál, az afrikai pingvineknél és a házipintyeknél.
A púpos bálnák éneklésének okát továbbra is rejtély övezi. Két évvel ezelőtt egy Eduardo Mercado (Buffalo Egyetem) által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy míg az énekesmadarak az udvarlás részeként ugyanolyan hangokat ismételgetnek, a púpos bálnák képesek improvizálni.
