Ne kövessük el azt a hibát, hogy összetévesztjük a mérsékeltséget a pragmatizmussal. Az előbbi a célokról szól, az utóbbi a módról amivel a megvalósításukért munkálkodunk.
Lehet vitatkozni napestig az orosz hatalom céljainak a racionalitásával kapcsolatban a Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában.
Az viszont nem képezi vita tárgyát, hogy a céljaik elérése érdekében az oroszok nagyfokú pragmatizmust tanúsítottak, szemrebbenés nélkül váltottak oldalt és alakítottak ki új szövetségeket a tegnapi ellenfelekkel.
Ezt láttuk Afganisztánban a tálibokkal kapcsolatban.
Ezt láttuk a sikeres gázai Hamász-puccs után, és ezt a modus operandit látjuk kibontakozni ma is Szíriában.
Hogy sikerülni fog-e a bűvészmutatvány, és az 1971-ben megszerzett szíriai orosz bázisok a Medve kezében maradnak-e, az per pillanat a kristálygömb-masszőrök hatáskörébe tartozik.
A veretes-magvas szovjet-orosz hagyomány szerint a B-terv már készen áll Moszkvában Aszad személyében, akit a szükség esetén elő lehet majd húzni a cilinderből.
Ennek a tervek a kontextusában kell értelmezni Aszad kijelentéseit a harc folytatásáról.
Ami a líbiai alternatívát illeti, az oroszok reálpolitikai és logisztikai céljait, ezek a bázisok éppen úgy kiszolgálnák.
Amit viszont Észak-Afrika nélkülöz, az a Levante teljesen irracionális vallással, misztériummal, romantikával átitatott varázsa, ami mágnesként vonzotta és vonzza magához a hatalmakat.
Ez az írás eredetileg a szerző oldalán jelent meg. Robert C. Castel további írásai itt olvashatóak.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.