A jelek szerint egyes nyugati döntéshozók képtelenek tanulni a történelemből és a múlt hibáiból.
A Washington Post robbantotta a hírt meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, hogy Ukrajna katonai támogatást nyújtott a szíriai ellenzéki csoportoknak nem sokkal Bassár el-Aszad bukása előtt.
Az amerikai lap szerint
az ukrán hírszerzés 20 drónkezelőt és körülbelül 150 drónt küldött Idlibbe november elején, hogy segítsék a Hajat Tahrír al-Sham iszlamista terrorszervezetet.
Az ukrán drónoperátorok szóban forgó novemberi megjelenésének időpontját kétségbe vonja ugyanakkor, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már októberben azt állította, hogy Ukrajna segíti a kormányellenes iszlamistákat. Lavrov azt írta akkor, hogy Kijev „új dróngyártási technológiákra képezi ki a lázadókat az orosz fegyveres erők elleni harci műveletekhez Szíriában”.
Nem mellesleg, júliusban a Kyiv Post és az RBC-Ukraine már beszámolt olyan hírekről, hogy az ukrán hírszerzés jelen van Szíriában, és egyik egysége összehangolt csapást mért egy szíriai orosz légitámaszpontra.
A WP természetesen sietve hozzáteszi, hogy a nyugati hírszerzési források értékelése szerint Kijev támogatása “nem játszott döntő szerepet” Aszad erőinek vereségében – az ukrán kontingens kis számát tekintve ez bizonyosan így is van. Ugyanakkor a titkos művelet – amit most ki tudja milyen okból, kiszivárogtattak a nyilvánosság számára is – jelentős figyelmet érdemel, hiszen komoly üzenetet közvetít mindenki számára.
Egyértelműnek tűnik, hogy a „fedett” akcióhoz, ha aktív amerikai segítség nem is, de minimum Washington hallgatólagos hozzájárulása kellett.
Na már most, ezen a ponton azért bekapcsol az ember vészjelzője. Mi is történt ugyanis valójában? Az Egyesült Államok beleegyezett, hogy a jelenleg egyik legfontosabb partnere (vagy proxyja, kinek-kinek a saját ízlése szerint), amelyet évek óta több tízmilliárd dollárral finanszíroz honvédő háborújában, egy dzsihádista terrorszervezetet támogatott az Oroszország elleni harc ürügyén.
A történelem kíméletlen tanítómester, ennek ellenére úgy tűnik, hogy egyes nyugati döntéshozók képtelenek tanulni a múlt hibáiból.
Az 1980-as években a hidegháború logikája azt diktálta az amerikaiknak, hogy támogatniuk kell az afgán felkelőket, köztük Oszama bin Ládent és más mudzsáhidokat, hogy szembeszálljanak a szovjet megszállással Afganisztánban. Bár ez rövid távon sikeres volt, hosszú távon katasztrófális lépésnek bizonyult. Mint ismert, az amerikai segítség – pénzügyi támogatás, fegyverek és kiképzés – lehetővé tette a mudzsáhid csoportok számára, hogy megerősödjenek és a háború végeztével globális dzsihádot hirdetve forduljanak egykori támogatóik ellen. Nem is váratott sokat magára 9/11, Afganisztán, Irak és a végeláthatatlan terror elleni háború.
Amikor tehát legutóbb az amerikai kormány rövid távú céljai elhomályosították a lehetséges hosszú távú veszélyeket és következményeket a dzsihádisták közvetett vagy közvetlen támogatásának mérlegelésekor, akkor annak a mai napig ható következményei lettek.
Miért vállalják egyesek mégis újra azt a kockázatot, amely már egyszer súlyos árat követelt Amerikától és a Nyugattól?
A jelenleg rendelkezésünkre álló információk és tények ismeretében ezért csak osztani tudjuk Moszab Hasszán Juszef aggodalmát a Hajat Tahrír al-Shammal, valamint annak könyörtelen és igencsak kompetensnek tűnő vezetőjével kapcsolatban.
A Zöld herceg úgy látja, hogy al-Dzsulániban megvan a potenciál egy olyan erős, legitimációval rendelkező terrorista állam létrehozására, amely korábban soha nem létezett. Juszef szerint Dzsuláni ügyesen próbálja eljátszani, hogy egyik napról a másikra dzsihádistából államférfivá vált, holott egyszerűen csak egy modern iszlám kalifa lett.
“Egy golyó a homlokába lehet a gyógyír. Mindenfajta késlekedés halálos következményekkel fog járni”
– jegyezte meg Szíria új erős emberéről Juszef.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
Egyre valószínűbb, vagy egyértelműbb, hogy egy új dzsihatisa állam van alakulóban. Kölcsönöz vonásokat az iráni rezsimtől, meg az ISIS-től is. Most valami féle "emberarcú igazhitű dzsihadizmust" hirdet, de hogy ebből mi lesz a valóságban, arra gondolni is rossz.
Az biztos, hogy Izrael nagyon jól tette, hogy megakadályozta, hogy az Assad rendszer fegyverei ezek kezére jussanak.
Hogy Ukrajna segítette ezeket az ottani orosz erők elleni esetleges akcióikban, az nem tűnik igazán átgondoltnak, de valójában nem sok vizet zavar. Talán számítottak arra, hogy orosz és más elfoglalt fegyverzetből is részt kapnak, cserébe a kis segítségért. Nem így lett, ezzel a dolog le is kerülhet a napirendről.
Izrael egy szuverén állam ellen indított támadást.
A lelkendezve feltöltött videók meg jól jönnek !
A kártérítés miatt indított perben … :))
A Golánról meg költözni kell.
Már nem a diktátor van …
nem lesz karterites, es a golan is izraeli kezen marad, es ne izgulj ujj diktator van!
Ez nem így megy !
Már Gáza is túlzás.
nem lesz karterites, es a golan is izraeli kezen marad, es ne izgulj ujj diktator van!
" … Egyértelműnek tűnik, hogy a „fedett” akcióhoz, ha aktív amerikai segítség nem is, de minimum Washington hallgatólagos hozzájárulása kellett."
Pontosabban : az USA kormányát irányító zsidók hozzájárulása kellett.
Nem beszélték meg a törzsön belül ? Nem hiszem …
Az ukrán drónoperátorok otthon nyilván munka nélkül maradtak.