Stratégiai eszközök megrongálása, aknák elhelyezése, kommunikációs kábelek elvágása és hajók elleni támadások: a víz alatti drónok hatalmas fenyegetést jelentenek, Izraelnek pedig fel kell készülnie erre az új frontra.
Izrael és Irán az elmúlt évben közvetlenül és az Iszlám Köztársaság megbízottjain keresztül is összecsapott egymással. Ezek az összecsapások a levegőben, szárazföldön, tengeren, de még a kiberfronton is zajlanak, gyakran észrevétlenül azok számára, akik nem közvetlenül érintettek.
Egy szokatlan, nem túl központi front a napfénytől távol zajlik: a víz alatt. Ez az új front számos lehetőséget és kockázatot rejt magában, többnyire távol Izrael partvonalától. Mindazonáltal Izrael is érintett, és ellenfelei nem félnek kiterjeszteni hatókörüket a hullámok alá. Izrael számára ennek a frontnak a fő jelentősége a stratégiai eszközök, például a Földközi-tengeren található fúrótornyok védelmében rejlik –
Izrael nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja ezt a területet.
A térségben a víz alatti frontra való összpontosítás elsősorban azután kezdődött, hogy a hútik támadásokat intéztek az Indiai-óceánról a Vörös-tengeren keresztül a Földközi-tengerre vezető hajóutak ellen. Ennek hátterében a jemeni lázadók által jelentett két fő fenyegetés állt: a hajók elleni, víz alatti eszközökkel végrehajtott támadások, valamint a Perzsa-öböltől a Vörös-tengeren keresztül Ázsiából Európába vezető víz alatti kommunikációs kábelek megrongálása.
Márciusban a Vörös-tenger 14 víz alatti kommunikációs kábeléből hármat elvágtak, ami a jelentések szerint akkoriban a régió internetforgalmának 25 százalékát érintette. Ennek következtében a vállalatok elkezdtek alternatívákat keresni a Vörös-tenger megkerülésére, és fontolóra vették a hálózati forgalom más régiókon keresztül történő átirányítását.
Az eseményt övező egyik rejtély az volt, hogy a hútiknak hogyan sikerült megrongálniuk a tengerfenéken fekvő kábeleket.
Ehhez több száz méteres mélységbe kell merülni, és még ma sem világos, hogy az Irán által pénzelt lázadók rendelkeznek-e az ehhez szükséges eszközökkel. Természetesen tagadták, hogy célba vették volna a kábeleket. Az egyik lehetséges magyarázat, amelyet akkoriban vetettek fel, az volt, hogy szándékosan horgonyokat dobtak le és húztak a tengerfenéken, amíg azok el nem találták a kábeleket. Az is lehetséges, hogy a kábeleket a hútik által megtámadott hajók horgonyai vágták el.
A kábelek megrongálódásának idején további hat kábelt terveztek telepíteni a térségben, ahol az Ázsia és Európa közötti internetforgalom 90 százaléka összpontosul. Lehetséges, hogy a konfliktus most megváltoztatja néhány vállalat terveit. Mivel azonban hatalmas kábelhálózatról van szó, amelynek nagy része nem a Vörös-tengeren halad át, nem áll fenn annak a veszélye, hogy az interkontinentális internetforgalom teljesen leáll.
Bár valószínűtlennek tűnik, hogy a hútik képesek lennének több száz méter mélyre merülni, a felszín alatt minden bizonnyal képesek akciót végrehajtani. Erre a bizonyíték: egy hónappal korábban az amerikaiak találkoztak egy, a jemeni lázadók által üzemeltetett autonóm víz alatti járművel, vagyis búvárdrónnal (UUV), és megsemmisítették azt.
Bár a hútik konkrét „tengeralattjárójáról” nem sokat tudni, úgy vélik, hogy egy viszonylag fejletlen autonóm járműről van szó.
Mindazonáltal még egy ilyen egyszerű eszköz is jelentős fenyegetést jelenthet a térségben lévő hajókra, és nagyobb kihívást jelent, mint a drónok vagy a felszíni hajók.
A tengeralattjárók aknákat telepíthetnek, torpedókat lőhetnek ki, vagy robbanóanyagot szállíthatnak a célpontok elleni „kamikaze” támadásokhoz. Még ha a hatótávolságuk csak néhány tíz kilométer is, ezek a tengeralattjárók akkor is veszélyeztethetik a Vörös-tengerre behajózó hajókat. Bár valószínűleg nincsenek felszerelve fejlett irányítórendszerekkel, rendkívül nehéz őket felderíteni. A térség jelenlegi védelmi rendszereinek többségét egyszerűen nem az ilyen fenyegetések kezelésére tervezték, ezért szonárrendszerekre és más, víz alatti nyomkövető eszközökre lesz szükség a leküzdésükhöz.
Honnan szereznek ilyen képességeket a világ egyik legszegényebb országában tevékenykedő hútik? Mint mindig, a válasz természetesen Irán.
Februárban az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága elfogott egy Iránból a hútiknak szánt fegyverszállítmányt, amely felszíni és víz alatti pilóta nélküli járművek alkatrészeit tartalmazta.
Az iráni UUV-k a jelentések szerint külsőre hasonlítanak a torpedókra, de lassabbak. Különösen hatékonyak az álló vagy lassan mozgó hajók ellen. Úgy vélik, hogy célmegfigyelő rendszerrel is felszerelhetők, és az Egyesült Arab Emírségek partjainál lévő célpontok elleni támadásokban is használhatták őket.
Északról és délről érkező fenyegetések
Irán hadserege nem kezdő, ha a víz alatti képességekről van szó. Első tengeralattjáró-flottáját már az 1990-es években megalkotta, benne három orosz gyártmányú „Kilo” osztályú tengeralattjáróval. Ezek viszonylag régiek, de Irán tavaly óta dolgozik a felújításukon. Irán saját gyártású, „Ghadir” osztályú törpe tengeralattjáróiból a feltételezések szerint legalább tíz áll a haditengerészet rendelkezésére. Ezek a 125 tonnás tengeralattjárók dízelmotorokkal, hajók elleni cirkálórakétákkal és torpedókkal vannak felszerelve. Ezek váltották fel Irán másik „Nahang” osztályú tengeralattjáróját, egy 115 tonnás törpe tengeralattjárót.
Irán legfejlettebb tengeralattjárója a „Fateh” osztályú, mintegy 600 tonnás, fejlett szonárrendszerrel és négy 533 mm-es torpedócsővel felszerelt tengeralattjáró. Aknákat és hajó elleni cirkálórakétákat is hordozhat. Helyi jelentések szerint ez a tengeralattjáró 200 méteres mélységig képes merülni, és akár öt hétig is a tengeren maradhat üzemanyag-utántöltés nélkül. Irán állítólag még három ilyen tengeralattjárót épít, de 2019 óta csak egy áll hadrendben.
A tengeralattjárók mellett Irán UUV-kat is üzemeltet. Ezek a járművek állítólag 200 méteres mélységig képesek lemerülni, és akár 24 órán keresztül is a víz alatt maradhatnak. Képesek aknákat szállítani és mély vizeken telepíteni őket, hogy célba vegyék az ellenséges hajókat.
Teherán a víz alatti védelmi intézkedésekbe is befektet. A stratégiai létesítmények közelében Irán víz alatti érzékelőhálózatot, szonárrendszereket, víz alatti nyomkövető rendszerekkel felszerelt fejlett járműveket, torpedókat és aknákat állomásoztat.
Irán ezeket a fejlett képességeket nem csak az általa favorizált jemeni lázadók számára biztosítja. A Hamász például az elmúlt években szintén ilyen víz alatti képességek kiépítésébe kezdett. Az IDF 2021-ben meghiúsított egy olyan támadást, amelyet a Hamász egy ilyen hajóval hajtott végre, amelyet „Izrael felségvizei felé indítottak”. A tervezett célpontot nem pontosították, de a haditengerészet hajóin kívül Izrael több tucat kilométerre lévő gázfúrótornyai ellen is irányulhatott volna.
A Hamász a „Falak Őrzői” hadművelet előtt fejlesztette ki víz alatti képességeit. Az autonóm hajókon kívül búvárokat és haditengerészeti kommandós egységeket képzett ki, robbanóhajókat fejlesztett. A gázai szárazföldi műveletek során az IDF ilyen víz alatti járművek gyártására szolgáló műhelyeket is felfedezett. Ezek nem fejlett rendszerek, és ebben a fázisban valószínűleg torpedószerű rakétákról van szó, amelyeket GPS vezérel, és több tucat kilogramm robbanóanyaggal vannak megpakolva.
Mégis komoly fenyegetést jelentenek mind az izraeli haditengerészetre, mind az izraeli gázfúrótornyokra.
A tengeri fenyegetés az észak-izraeli fronton is jelen van. A Hezbollah rendelkezik hajó elleni rakétákkal, amelyeket a második libanoni háborúban halálos eredménnyel használt az izraeli haditengerészet INS Hanit nevű hajója ellen. Tengeri kommandós egységekkel is rendelkeznek, és szakértői becslések szerint az iráni Ghadir tengeralattjárók és támadó vagy „öngyilkos” UUV-k változatai is a birtokukban lehetnek, amelyeket Iránból csempésztek.
Más megközelítés a fegyverkezéshez
Az Iránból származó víz alatti fenyegetés nem maradt észrevétlen a nyugati hatalmak, sőt még az iszlám köztársasággal baráti viszonyban álló országok számára sem. Az elmúlt években a Perzsa-öböl menti államok elkezdtek felfegyverkezni víz alatti eszközökkel, hogy megvédjék partjaikat az ilyen fenyegetésekkel szemben.
Az Egyesült Arab Emírségek például idén kezdte meg a „Cronus” osztályú törpe tengeralattjárók építését és tesztelését, amelyek fejlett manőverezési képességekkel, dízel-elektromos motorral és torpedókkal rendelkeznek. Ezek a tengeralattjárók 100 méteres mélységig képesek merülni, és körülbelül tízfős legénységgel rendelkeznek.
Az év elején Szaúd-Arábia szerződést írt alá a Thales vállalattal vontatott szonárrendszerek beszerzéséről, amelyeket a szaúdiak által Spanyolországtól vásárolt új járőrhajókhoz lehet csatlakoztatni. Rijád komoly veszélyt lát a hútik víz alatti fenyegetésében. A szaúdiak egy kínai céggel is tárgyalásokat folytatnak UUV-k beszerzéséről, és vizsgálják a hajóelhárító műveletekhez és a víz alatti megfigyeléshez szükséges könnyű tengeralattjárók beszerzésének lehetőségeit.
Egy másik ország, amely lépéseket tesz ezen a területen: Katar.
A katariak két kis tengeralattjárót vásároltak Olaszországtól, több mint 200 millió dollár értékben, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy titkos küldetéseket hajtsanak végre a tengerfenéken, és akár aknákat helyezzenek el.
Ezen országok mellett a térségben tevékenykedik a húti-ellenes koalíció is, amelyet az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – két hagyományos tengeri hatalom – vezet. Az Egyesült Államok természetesen fejlett víz alatti képességekkel rendelkezik, de az elmúlt években ezen a területen lemaradt Kína mögött. Az USA reagált a Vörös-tengeri hadviseléssel kapcsolatos fejleményekre, és figyelemmel kíséri az ukrajnai eseményeket, ahol Kijev és Moszkva harcol egymással a Fekete-tengeren.
Ugyanakkor az USA viszonylag kevés erőforrást fektetett be a pilóta nélküli víz alatti járművek területére. A közepes és kis UUV-k költségvetése az USA-ban idén 172 millió dollár, jövőre pedig alig több mint 100 millió dollárra csökken. Összehasonlításképpen a Fehér Ház által a teljes amerikai haditengerészet számára javasolt jövő évi költségvetés 63 milliárd dollárt tesz ki. Úgy tűnik, az USA inkább óriáshajók építésébe fektet be, annak ellenére, hogy a piaci trendek az autonóm járművek felé mozdulnak el.
Mi a helyzet Izraellel?
Az IDF tengeralattjáró-flottája öt dízelüzemű „Dolphin” osztályú tengeralattjárót tartalmaz. Izrael emellett kifejlesztett egy „Kék Bálna” nevű UUV-t, amelyet hírszerzésre és felderítésére terveztek. Ez az UUV Izrael védelmi erőfeszítéseinek részét hivatott képezni Irán növekvő haditengerészeti képességeivel szemben.
Mindeközben az izraeli haditengerészetnek továbbra is keményen kell dolgoznia, hogy megbirkózzon az IDF-et érő fenyegetések széles skálájával. Például nem világos, hogy elegendő eszközzel rendelkezünk-e a hosszan tartó és széleskörű tengeri harcokhoz. Szakértők becslése szerint az IDF-nek rendbe kell hoznia a tengeri védelmi rendszereit, többek között az UUV-k észlelésére és semlegesítésére, koherens tengeri harci doktrína kidolgozására, valamint más országokkal való együttműködésre van szükség a tengeren lévő stratégiai eszközök védelmére vonatkozó tudás és tapasztalatok megosztása érdekében.
Bár a drónok jelentős fenyegetést jelentenek Izrael belső frontjára, Irán kétségtelenül nagyhatalom a tengeri fronton.
Az autonóm vízi fenyegetések kialakulása nem irreális forgatókönyv, és fel kell készülnünk rá. A levegőben tapasztalható tendenciával ellentétben Izraelnek talán meg kell fontolnia, hogy a tengeren más megközelítést alkalmazzon. Eddig Izrael sokat fektetett az iráni fenyegetés elhárítására szolgáló precíz és drága rendszerek fejlesztésébe, de költségvetési szempontból ez előnytelen verseny.
Az Irán és megbízottjai által indított drónok olcsók, míg Izrael rakétái és védelmi rendszerei exponenciálisan többe kerülnek. Ez nem mehet így sokáig.
A haditengerészeti fronton, amely nem feltétlenül Izrael legerősebb területe, talán más megközelítést kell fontolóra vennünk. Talán kezdetben az olcsóbb, kevésbé fejlett és kevésbé pontos megoldásokra kellene összpontosítanunk, amelyek nagyobb mennyiségben is bevethetők. Ez lehetővé tenné számunkra, hogy nagy mennyiségben állítsunk elő olcsó védelmi rendszereket, és úgy helyezzük el őket, hogy ellensúlyozni tudjunk minden olyan kísérletet, amely stratégiai eszközeink megtámadására irányul.
Ugyanakkor Izrael együttműködhet és együtt kell működnie olyan országokkal, mint Ukrajna, Tajvan és Szaúd-Arábia, hogy közös tapasztalataik alapján kifejlesszék a legmegfelelőbb eszközöket e fenyegetések leküzdésére.
A jövő tengeri frontja már itt van, és a mesterséges intelligencia csak fokozni fogja a ránk leselkedő veszélyeket. Nem szabad elhanyagolni a víz alatti front kezelését.
(A szerző, Elie Klutstein, a Misgav Nemzetbiztonsági Intézet kutatója. Azt eredeti cikk az Israel Hayom oldalán jelent meg.)
