A gázai háború bebizonyította, hogy egy terrorszervezet megdöntése nem elérhető cél. Ennek ellenére, bár egyértelmű, hogy még egy szárazföldi háború sem fogja kiütni a Hezbollahot, Izraelnek ki kell használnia a megteremtett lehetőséget.
Majdnem egy héttel a szervezet kommunikációs infrastruktúrája elleni múlt heti támadás után – amelyben több ezer tagját érte csapás – a Hezbollah még mindig sebeit nyalogatja. Az azóta Észak-Izrael felé indított rakétatámadások ellenére feltételezhető, hogy ezek csak a terroristák válaszcsapásainak első fecskéi.
Önmaga újjászervezésének kísérlete mellett a szervezet arra törekszik, hogy példátlan teljesítményt nyújtson, amely helyreállítja „Libanon védelmezőjének” imázsát, és bizonyítja, hogy ereje továbbra is töretlen
– írja Pnina Shuker, az Israel Hayomban megjelent véleménycikkében.
Már eddig is sok szuperlatívusz hangzott el a „csipogó-támadás” során tanúsított hírszerzési és technológiai képességekről, valamint a kifinomult tervezésről, amelyet a támadás két hullámra osztása testesített meg. A második hullámot úgy időzítették, hogy az egybeessen az első hullámban megöltek temetésével, így megsokszorozva a károkozást. A művelet eredményei közé sorolhatjuk a hadrendet ért csapást, a szervezet parancsnoki és irányítási képességeinek megzavarását, valamint a Hezbollah tagok harci moráljának megtörését.
1E látványos eredmények, valamint a légicsapások kiterjesztése azonban ne tévesszen meg senkit: ezek nem jelentenek jelentős stratégiai csapást a Hezbollahra.
Olyat semmiképp, amellyel elérhető lenne a kabinet által néhány napja kitűzött új háborús cél: az északi lakosok hazatérése az otthonaikba.
Annak tudatában, ahogy a gázai háborús célok elhomályosodtak, és annak érdekében, hogy az északi háborús cél ne maradjon pusztán üres populista ígéret, a múlt heti, sikeres akciót a stratégiai cél elérésére kell felhasználnunk.
Az északi konfliktus majdnem egy éves befagyasztása után – amelynek során minden eszközt bevetett a politika, hogy elkerüljék a Hezbollah elleni háború kiterjesztését – úgy tűnik, hogy a döntéshozók megértették: nincs menekvés a hadviselés elől. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság hajlandó megfizetni a szükséges árat azért, hogy Északon megszilárdítsák a biztonságot. És mindenki számára világos, hogy ez ár súlyos, nagyon súlyos lesz.
Valóban, az új front megnyitásának feltételei messze nem optimálisak Izrael számára, tekintettel erőinek eróziójára az elhúzódó gázai háborúban. De kétséges az is, hogy a Hezbollah a közeljövőben rosszabb állapotban lesz-e, mint most. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tél kopogtat az ajtón, ami jelentősen megnehezíti a csapatmozgásokat.
Úgy tűnik, hogy most az amerikai legitimitás kérdése jelenti a legfőbb akadályt, de ez talán áthidalható, ha a következő két feltétel teljesül: egy, Gallant elbocsátásának elkerülése – túl azon a nagy problémán, ami a védelmi miniszter leváltásával jár a háború kiterjesztésének előestéjén, az amerikaiak Gallantot a politikai ranglétrán egyensúlyozó tényezőnek tekintik, és elbocsátása fokozná a feszültséget a Biden-kormányzat és Izrael között ebben a kritikus időszakban; kettő, időben és térben korlátozott terv bemutatása a dél-libanoni szárazföldi behatolásra.
A gázai háború bebizonyította, hogy egy terrorszervezet megdöntése nem elérhető cél. Mégis – bár egyértelmű, hogy még egy szárazföldi háború sem fogja kiütni a Hezbollahot, ki kell használnunk a megteremtett lehetőséget, hogy súlyos árat fizettessünk velük, és a lehető legmesszebbre szorítsuk a határtól a terroristákat. A költség-haszon elemzés alapján a háború kiterjesztésében rejlő előnyök most meghaladják a hátrányokat: a katonai eredmények maximalizálása, valamint erőink veszteségeinek minimalizálása, tekintettel a Hezbollah állapotára. Ha ezt nem lépjük meg, akkor tragikusan elszalasztjuk a kínálkozó lehetőséget.
(A szerző az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének munkatársa)
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.