Örményország mélyülő kapcsolatai Iránnal és az országra jellemző antiszemitizmus tagadása tovább borzolja a kapcsolatokat Izraellel – írja véleménycikkében Mordecháj Kedár, Közel-Kelet-kutató.
„Vannak olyan erők a világban, amelyek éket akarnak verni az örmények és a zsidók közé. Álhíreket terjesztenek az állítólagos örményországi antiszemitizmusról; igyekeznek provokálni az örményeket Izrael saját (tagadhatatlanul pusztító) fegyverszállításaival kapcsolatban Örményország agresszív szomszédjának, Azerbajdzsánnak”.
Egy idézet Grigor Hovhannissian, egy korábbi örmény külügyminiszter-helyettes szájából. Az “Örményország és Irán: Hamis állítások” című cikkében arra céloz, hogy ezeknek az »erőknek« a képviselője vagyok, amiért beszámoltam az iráni-örmény kapcsolatok erősödéséről, különösen egy fegyverüzletről, amelyet Örményország tagad.
Sok mindent tagad Örményország. Kezdjük az „álhírekkel az állítólagos örményországi antiszemitizmusról”. A hatóságok letagadták a Mordecháj Navi zsinagóga elleni számos támadást, és történeteket meséltek néhány „külföldiről”, akik megpróbálták felgyújtani az állítólag védett zsinagógát, majd elhagyták az országot.
A hatóságok tagadták a Titkos Hadsereg Örményország Felszabadításáért nevű szervezet létezését, amely nemcsak a támadásokért vállalta a felelősséget, hanem azzal is fenyegetőzött, hogy újabb támadásokat indít.
Mi a helyzet az év elején Jereván közepén tartott neonáci felvonulással? Az örmény hatóságok először tagadták, majd később ismét a „külföldieket” okolták érte, és azt ígérték, hogy a hatóságok „gondoskodnak róluk”. Hogyan lehetséges tehát, hogy az örmény neonácik vezetője, Hayk Nazaryan szabadon járja Jereván utcáit, számos támogatójával fotózkodik, és posztolja őket a közösségi médiában, kirívó antiszemita felhívások mellett.
Miért vonultak a neonácik Jereván közepén? A náci kollaboráns, Garegin Nzdeh központi téren felállított emlékművéhez vonultak.
Mi a helyzet a Rágalmazásellenes Liga 2014-es antiszemitizmus-világindexével, és a neves washingtoni Pew Research Center 18 európai ország antiszemitizmusáról szóló 2016-os felmérésével? Az Örményországban tapasztalható kirívó antiszemitizmusról szóló jelentéseik is hamisak?
Hamisak-e az amerikai Institute for the Study of the Global Antisemitism and Policy 2023-2024-es jelentései? Vagy az izraeli diaszpóraügyi és antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó minisztérium és a miniszterelnöki hivatal jelentései? A valóság két változata között: az egyikben az örményországi antiszemitizmus burjánzik, a másikban pedig Örményországot elárasztják a „náci külföldiek”, akik különféle antiszemita cselekedeteket követnek el, mielőtt eltűnnének a semmibe,
én erősen hajlok arra, hogy az előbbi változatban higgyek.
De térjünk vissza Örményország barátjához, Iránhoz. Jereván és Teherán stratégiai együttműködése hosszú múltra tekint vissza. 2008 végén amerikai diplomaták arra a következtetésre jutottak,
hogy az örmény kormány Iránnak rakétákat és gépfegyvereket szállított, amelyeket az iraki amerikai csapatok megölésére használtak.
Ez jóval azelőtt történt, hogy 2016-ban megerősödött volna a katonai együttműködés Jereván és Teherán között. Ez szintén azelőtt volt, hogy Jereván az iráni drónok és rakéták Oroszországba történő szállításának egyik fő útvonalává vált.
Ami az Iránnal nemrég kötött megállapodást illeti, amely hírszerzési együttműködést, szoros katonai kapcsolatokat, kiképzést és bázisok létesítését foglalja magában örmény földön, annak tagadása teljesen érthetetlen. Néhány nappal a megállapodásról szóló első hírek után Nikol Pasinján miniszterelnök Teheránba utazott, hogy részt vegyen a megválasztott iráni elnök eskütételén. Ő volt az egyike annak a két vezetőnek, aki részt vett a ceremónián. Az összes többi ország alacsony rangú tisztviselőket küldött.
Pasinján találkozott Ali Hamenei legfelsőbb vezetővel is, aki azt mondta:
„Mélyen elkötelezettek vagyunk az Örményországgal való kapcsolataink erősítése mellett, és a két nemzet közötti, kölcsönös érdekeken alapuló és mások politikájától független együttműködés rendíthetetlen erővel folytatódik”.
Vannak olyan hírek, amelyek szerint Pasinján találkozott volna Iszmail Haníje Hamász-vezetővel is, aki személyesen akarta megköszönni neki a nem létező „palesztin állam” elismerését, de erre vonatkozóan nincs további megerősítés, mivel Haníje már megfizetett a bűneiért.
Jereván ezt is megpróbálhatja tagadni, de aki ismeri a Közel-Kelet történelmét, az emlékszik arra, hogy az örmények mindig is támogatták a palesztin terrorszervezeteket. Az egyik örmény nemzeti hős, Monte Melkonian azzal dicsekedett, hogy az izraeliek ellen harcolt. Erről a Testvérem útja című könyvben olvashatnak (Markar Melkonian: Egy amerikai sorsfordító utazása Örményországba).
Szeretném megkérdezni Hovhannissian urat, hogy ha valóban javítani akarja a népünk közötti kapcsolatokat, akkor az örmény médiát – mind a helyi, mind a külföldi – az antiszemitizmus elleni küzdelemre kellene használnia, és meg kellene változtatnia a hazája politikáját, amely sajnos Irán csatlósává tette Örményországot.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.