Az antiszemitizmus növekedése csak rövid említést kapott a Biden-Trump vitában és a vita kimenetele miatti káosz közepette elveszett egy komoly kérdés a gyűlölet elleni küzdelemről — véli Jonathan Tobin, a JNS főszerkesztője.
A Joe Biden elnök és Donald Trump volt elnök közötti vita kimenetelének pontos következményeit még nem láthatjuk.
Az összecsapás egyedülálló esemény volt a politikatörténetben, mivel az elnök akadozó és olykor zavaros teljesítménye olyan volt, hogy még a legfanatikusabb támogatói sem tagadhatták, hogy az megerősítette a korával és gyengeségével kapcsolatos kételyeket.
Bár ez nem akadályozta meg, hogy a demokraták és a republikánusok között tovább folyjon a pártos vitriol, de elindította a találgatásokat arról, hogy a demokraták Biden helyett más jelöltet indítanak.
Bár ez a téma beárnyékolta a megvitatott érdemi kérdéseket, egy vitapont a két politikus által elhangzott sértések, túlzások és valótlanságok között figyelemre méltó volt, még ha csak mellékesen is merült fel. Egy olyan időszakban, amikor a nemzetet az antiszemitizmus példátlanul erősödő hulláma sújtja, az a kevés említés, amelyet ez a téma kapott, további elemzést érdemel.
Bár a vitában nem szerepelt kiemelkedő helyen, mégis szóba került Izraelnek a Hamász elleni október 7-i gázai háborúja és az azt követő antiszemitizmus megugrása az Egyesült Államokban.
Vita Izraelről és a Hamászról
Amikor a Közel-Keletről kérdezték, Biden azzal dicsekedett, hogy támogatja Izraelt, és tagadta, hogy nem adná meg a zsidó államnak az önvédelemhez szükséges fegyvereket. Azt mondta, hogy „a Hamász nem maradhat hatalmon”, ami összhangban van azzal az eredeti ígéretével, hogy támogatja Izrael célját, a Gázai övezetet az október 7-i atrocitások előtt és alatt uraló terrorista csoport megsemmisítését. De aztán büszkélkedett a tűzszüneti tervével is, amelyet akár be akarja ismerni, akár nem, ha a Hamász elfogadja, biztosítja a túlélésüket.
Trump válaszában leginkább az Ukrajnáról és Oroszországról szóló korábbi érvek felelevenítésére tért ki, bár azt mondta, hogy Izraelnek meg kell engedni, hogy „befejezze a munkát” a Hamász legyőzésével, ami egyértelmű különbség a kettő között. Ezt egy jellegzetes, ellenfelére zúdított sértés követte, mondván: „Olyan lett, mint egy palesztin. De nem szeretik őt, mert ő egy nagyon rossz palesztin. Ő egy gyenge palesztin”.
Ugyan nem világos, hogy pontosan mit jelent ez a beszólás, de legyen elég annyi, hogy valószínűleg megsértette mind a palesztinokat, mind a demokratákat.
Trumpot ezután a CNN műsorvezetője, Dana Bash arról kérdezte, hogy támogatja-e a független palesztin államot, ami egy irreális felvetés, amelyhez Biden és az amerikai baloldal továbbra is ragaszkodik. Mondhatta volna, hogy az általa 2020-ban előterjesztett közel-keleti béketervben felajánlotta nekik az ehhez vezető utat, amit a palesztinok elutasítottak, mivel minden más lehetőségük megvan a függetlenség kivívására és „a cionizmus évszázados háborújának” befejezésére. Ehelyett egyszerűen azt mondta, hogy gondolkodni fog rajta, majd kitérőbe kezdett a kereskedelemről, a NATO-ról és Oroszországról.
De később felmerült egy hasonlóan fontos, zsidókat érintő kérdés is.
Charlottesville újratárgyalása
A Trumpot, mint a demokráciára jelentett állítólagos fenyegetést támadó Biden a Trump elleni támadása során újra elővette azt az állítását, hogy a 2017 augusztusában a Virgina állambeli Charlottesville-ben tartott „Unite the Right” neonáci gyűlés miatt szállt be a 2020-as elnökválasztási versenybe, és hogy Trump a neonácikat „nagyon jó embereknek” nevezte.
Az igazság az, hogy Trump semmi ilyesmit nem mondott. Ehelyett elítélte a neonácikat és a Ku Klux Klan tagjait, akik részt vettek azon az eseményen, de megvédte azokat, akik ellenezték Robert E. Lee szobrának eltávolítását. Sőt, éppen a múlt héten a Snopes.com tényellenőrző oldal végre eljutott oda, hogy „hamisnak” bélyegezze ezt a vádat.
Biden részéről különösen nagy hiba volt, hogy újra felhozta ezt a témát. A mítosz, hogy Trump támogatja a nácikat nem csak azért jelentős, mert az elmúlt hét évben, jóval azután, hogy eredetileg megcáfolták, a demokrata retorikában ez a mítosz szolgáltatott táptalajt.
Ez volt az alapja az Egyesült Államokban tapasztalható antiszemitizmusról szóló, alapvetően téves feltételezésnek is, amelyet olyan liberális zsidó csoportok, mint a Rágalmazásellenes Liga támogatnak.
A jobboldali gyűlöletkeltők – mint az a néhány száz szélsőséges, akik Charlottesville-ben fáklyákkal jelentek meg, valamint az olyan magányos fegyveresek, mint akik a Pittsburghben és a kaliforniai Powayben zsinagógákat támadtak – valós fenyegetést jelentenek. De ezek marginális jelenségek, amelyeknek nincs politikai befolyásuk, nemhogy kapcsolatuk lenne a Trump-féle Fehér Házzal, ahogyan azt sokan a baloldalon tévesen állították.
Ez arra is szolgált, hogy elterelje a figyelmet a baloldali antiszemitizmus növekvő fenyegetéséről, amely a neonácikkal ellentétben valódi politikai befolyással rendelkezik.
Az antiszemitizmus növekedése
Október 7-e óta az amerikaiak annak voltak szemtanúi, hogy a tüntetők tömegei városaik utcáin és különösen az egyetemi kampuszokon nem pusztán a Hamász terroristáit és népirtó céljaikat, Izrael elpusztítását („a folyótól a tengerig”) és a zsidók megölését („globalizáljuk az intifádát”) támogató jelszavakat skandáltak. Emellett több száz, ha nem több ezer antiszemita erőszakos és megfélemlítő cselekményt hajtottak végre zsidó diákok és egyszerű zsidók ellen a munkahelyükön vagy zsinagógáknál.
Áprilisban megkérdezték Bident, hogy elítéli-e ezeket az akciókat, és pontosan olyan reakcióval válaszolt, mint amelyben továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Trump Charlottesville-ről mondott. „Elítélem az antiszemita tüntetéseket. Ezért hoztam létre egy programot, hogy foglalkozzak ezzel” – mondta egy sajtóértekezleten. „Elítélem azokat is, akik nem értik, mi folyik a palesztinokkal”.
Ez azonban különösen helytelen volt, mivel egyenlőségjelet tett a nyílt antiszemitizmusban résztvevők és azok közé, akik esetleg nem fogadják el a palesztin áldozatokról vagy a nem létező gázai éhínségről szóló eltúlzott és nagyrészt hamis állításokat, amelyeket maga a Biden-kormányzat is támogatott.
Biden az év nagy részét azzal töltötte, hogy mindent megtett, hogy pártja egyes elemeit – például a Michigan állambeli Dearborn polgármesterét, aki lelkes támogatója a Hamásznak – megnyugtassa, hogy rávegye őket, támogassák újraválasztási kampányát. Az az ember, aki azt állítja, hogy azért indult az elnökválasztáson, hogy szembeszálljon a jobboldali antiszemitákkal, szégyenszemre a zsidógyűlölők mellé áll, az olyanok mellé, mint Rashida Tlaib demokrata párti képviselő, aki nyíltan hangoztatja, hogy Izrael elpusztítását kívánja és támogatja a palesztin terroristákat.
Miközben Biden szidhatja Trumpot az olyan antiszemitákkal való kapcsolata miatt, mint Kanye West, nem teheti ezt anélkül, hogy ne tenné ki magát kritikának saját politikai pártjának interszekcionális, Izrael-gyűlölő szárnyához fűződő kapcsolatai miatt, beleértve annak képviselőit a Kongresszusban.
Éppen a múlt héten egy Hamász-párti csőcselék megtámadott egy Los Angeles-i zsinagógát, majd randalírozott az egész zsidó negyedben, ahol a zsinagóga állt. Becsületére legyen mondva, Biden elítélte ezt a támadást. De ellentétben azzal, ahogyan az amerikai igazságügyi minisztériumot fegyverként használta fel az általa szélsőjobboldali szélsőségesnek tartott személyek vagy az abortusz ellenzőinek üldözésére, a kormánya nem tett semmit az antiszemita erőszak ellen, kivéve egy tavaly kiadott értelmetlen tervet – amelyre Biden a vitában is utalt -, ami elítélte az olyan antiszemita szervezetek, mint az Amerikai Iszlám Kapcsolatok Tanácsa legitimálását ám egyenlőségejelet tett a zsidógyűlölet és a fiktív iszlámfóbia közé.
Záróbeszédében Trump visszatért Charlottesville-re, és az Izrael-ellenes tüntetésekre utalva olyat mondottt, amelyet aligha lehet vitatni:
„Egyetemeinen a palesztinok és mindenki más is randalírozik. Charlottesville-ről beszéltek. De ez százszorosan Charlottesville. Ezerszeresen”.
A charlottesville-i felvonulás halálra rémítette az amerikai zsidóságot, mert a fáklyák a harmincas évek náci gyűléseket idézték, és a zsidókat fenyegetők ismerős gonosztevők voltak, ugyanazok a jobboldali gyűlöletkeltők, akik a múlt században itt és másutt is gyötörték a zsidó közösségeket.
Az antiszemitizmus elterjedése
Azóta az amerikaiak valójában több száz, sőt több ezer Charlottesville-hez hasonló eseménynek voltak tanúi, amelyek során zsidókat rágalmaztak, megfélemlítettek, megfenyegettek, sőt erőszakot követtek el ellenük, akár az imaházaikban is. Ahelyett azonban, hogy ezek az incidensek egyesítették volna a nemzetet a felháborodásban, ahogyan ez Charlottesville után történt, a mainstream média nagy része és Biden saját pártjának jelentős része racionalizálta vagy mentegette ezeket a gyalázkodásokat.
Az amerikai oktatási rendszerben, a médiában és a kultúrában új ortodoxiává vált mérgező woke ideológiák, például az interszekcionalitás és a kritikai fajelmélet átható hatása azt a hazugságot terjesztette elő, hogy a zsidók és Izrael „fehér elnyomók”, és ezért megérdemlik az ellenszenvet, sőt, a terrorizmust. Ily módon az antiszemitizmus egy formája olyan módon vált elfogadhatóvá a mainstream diskurzusban, ahogyan a jobboldali gyűlölet nem.
Nem tudjuk, hogy novemberben kit választanak meg elnöknek. De bárki is lesz az, aki jövő januárban leteszi a hivatali esküt, az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy felvegye a harcot az antiszemitizmus ezen új változatával.
És ehhez többre lesz szükség, mint puszta beszédre. Ez azt jelenti, hogy vissza kell fordítani a felébredt ideológiai hullámot, és le kell csapni a Hamász erőszakos támogatóira az egyetemeinken és az utcáinkon. A gyűlölethullám elleni küzdelem, amely ma a zsidókat fenyegeti, de végső soron a nyugati civilizáció és az amerikai szabadság alapjainak megdöntését célozza, nem lehet demokrata vagy republikánus kérdés.
Hagyni kéne már ezt az "antiszemita" agyament, állandóan az asztalra dobott JollyJokert a szarba.
Antiszemitizmust kárhoztatni olyan, mint az árnyékot számonkérni a létezéséért, vagy a gravitációt: amíg zsidóság lesz a földön – lesz antiszemitizmus.
Erről leginkább maguk a zsidók gondoskodnak.
Üldöztetve éreznék magukat nélküle, de min. elhanyagoltnak.
(Most is kimérték patikamérlegen, mennyi szó esett másfél óra alatt az antiszemitizmusról. Ez náluk a világmindenség alfája és omegája.)
Amennyiben a zsidó örök (lásd: Arany János: Az örök zsidó) – úgy, az antiszemitizmus is örök.
Az irásod sok bölcsességet tartalmaz hombre , de mint fogsz te ezért kapni a fórum héber rabszolgakórusának tagjaitól , főleg ágicától és mircsától . Leszel még ma náci , kisnyilas , neousztasa és szarkupac .
Az "antiszemitizmus" az a korbács, amivel egyben remélik tartani a nyájat.
Korbácsnak nem mondanám, inkább olyan ejnyebejnyének.
Igyekeztek elterjeszteni, hogy kultúrember nem lehet antiszemita, mert az bunkó / kisnyilasházmester tempó – ami rájuk jellemzően megint csak egy öblös hazugság, mert Csurka is kultúrember volt, meg Luther is, meg Móricz zsiga bácsi is.
Mondhatnánk úgy is, antiszemita az: akire nem hat a zsidó agymosás.
A „korbácsot” úgy értem, hogy a nyáj rettegését az antiszemitizmustól vélik hathatós eszköznek az akollakók egyben tartására. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy sikeresen elkoptatták ezt a minősítést.
Mára már a lenácizás is totál értelem nélküli ajvékolás. Jól mondod: elkopott, senki nem kapja föl rá a fejét.Ők azért szajkozzák, megszokásból.
A nácizó/komcsizó egybitesek a múlt poros csataterein próbálják újravívni avíttas harcaikat és a jelen kihívásai közepette óhatatlanul elbuknak – ami nem lenne baj, de magukkal rántják azokat is, akik csak elszenvedői az ámokfutásuknak.
Ezt olyan választékos szépséggel fogalmaztad meg, hogy másodszor is elolvastam.
EgyetértéSS!
/Ha már náciznak… :-)/
A mai antiszemitizmus baloldali eredetű.
Ezen nincs mit vitatkozni
Az antiszemitizmus nem politikai-oldal függő és ezért megtalálható mind a két oldalon. Csak olvass bele az itt kommentelő antiszemita szarcsimbókok kommenteibe és rögtön megérted, hogy miről is beszélek. Ugyanis a lényegük a zsidók iránt érzett beteges gyűlöletük, pontosan ezért a baloldali antiszemiták jobboldali patás-ördögként festik le a zsidókat, mig a baloldaliak ennek a forditottját teszik.
Ez igaz.
Jelenleg a leghangosabb a baloldali antiszemitizmus. Gondolj bele ami az amerikai egyetemeken folyik
Amerikában igen, viszont Magyarországon nem hiszem, hogy igy lenne.
Csak mert tény, hogy a baloldali hirportálokon sem ritkák az antiszemita megnyilvánulások, de azért közel sem olyan agresszivak és közel sem annyira nyiltan és erősen gyűlölködők mint pl. a magát jobboldalinak valló KurucInFoson.
Szerinted a NeoKohnon tobzódó antiszemita szarcsimbókok baloldaliak vagy jobboldaliak? Csak mert én az összest, beleértve MEST, Karcost, Tifuszt, Rigor Mortist, szerénykét és a 孙悟空 nickű seggarcot is KurunInFosos mentalitású jobboldalinak gondolom.
Erősödő antiszemitizmus:
Einav Zangauker, a Gázai övezetben túszként tartott Matan édesanyja, a Kiria katonai főparancsnokság Begin úti kapuja előtt nyilatkozó túszcsaládok nevében kijelentette, hogy Izrael “egy lépésre van az északi háborútól, és ez lehet az utolsó lehetőség az üzletre.” Elmondása szerint “a nép megérti, hogy Netanjahu személyes megfontolásokból hosszabbítja meg a háborút, mert egy üzlet a háború végét jelentené, ami választásokat és Netanjahu uralmának végét hozná. Netanjahu a Gázában lévő családjaink hátán kapaszkodik a hatalomba!”