Bármit is gondoljunk Donald Trumpról – én például nagyon keveset gondolok róla -, az, hogy egy elfogult esküdtszék bűnözőként elítélte egy miniatűr vétség miatt, ami normális esetben egy kisebb szabálysértésnek számítana, az amerikai demokrácia számára igen komor nap. A múlt heti döntés, amely egy bosszúálló büntetőeljárás csúcspontja volt, ugyan kevésbé volt drámai, mint amikor a 2020-as választások után a Trump-párti csőcselék lerohanta amerikai Capitoliumot – de a hosszú távú következmények valószínűleg sokkal súlyosabbak lesznek — írja véleménycikkében Michael Lind a Tablet rovatvezetője és a New America munkatársa az Unherd oldalán.
Trump természetesen nem egy angyal. 2020-ban megkísérelte Mike Pence alelnököt arra felbujtani, hogy késleltesse a választási eredmények kongresszusi ratifikálását, és nyomást gyakorolt Georgia kormányzójára, Brad Raffenspergerre, aki szintén republikánus, hogy találjon elég szavazatot ahhoz, hogy az elektori kollégium eredményét a maga javára változtassa meg Georgia államban. Hét másik államban Trump csapata azt tervelték ki, hogy hamis elektorokkal befolyásolják az eredményeket. Pence, Raffensperger és más magas rangú republikánusok dicséretükre legyen mondva, hogy szembeszálltak Trump zsarnokoskodásával. Az Egyesült Államok jogállamiságát Donald Trump próbára tette – ám az kiállta a próbát.
Most azonban a Trump-ellenes demokraták ismét próbára tették a jogállamiságot Amerikában – és ezúttal a törésig hajlították. Februárban egy manhattani esküdtszék bűnösnek találta Trumpot polgári jogi csalásban egy olyan ügyben, amely az ingatlanértékek állítólagos túlbecslésével kapcsolatos.
Tegnap pedig, Alvin Bragg demokrata kerületi ügyész vádaskodását követően egy másik manhattani esküdtszék bűnösnek találta Trumpot állítólagos jogsértésekben egy olyan ügyben, amely a Stormy Daniels felnőtt filmes sztárnak fizetett hallgatási pénzek bejelentésével kapcsolatos.
Ez volt az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő vagy volt amerikai elnököt bűncselekmény miatt elítéltek.
Az is az első alkalom volt, hogy az egyik párt elnökének szövetségesei sikeresen fegyverként használták az amerikai igazságszolgáltatási rendszert,
hogy megpróbálják tönkretenni egy másik párt elnökjelöltjét.
Mindkét esetben nyilvánvaló volt a demokrata ügyészek és bírák pártpolitikai indítékai. Letitia James, aki demokrataként kampányolt 2018-ban New York állam főügyészi tisztségéért, azt ígérte, hogy mindenképpen vádat fog emelni Trump ellen, és találni fog valamilyen ügyet, vagy ürügyet, hogy ezt megtegye:
„Soha nem fogok félni, hogy szembeszálljak ezzel az illegitim elnökkel”
– mondta. „Fényt fogok vetni ingatlanügyleteinek minden sötét sarkába és minden ügyletébe”. A James által Trump ellen indított polgári peres csalási ügyben Arthur Engoron bíró elnökölt, egy választott bíró, egy demokrata, akit 2015-ben republikánus ellenfél nélkül választottak meg New York első bírósági körzetébe, annyira ritkák a republikánusok New Yorkban.
A demokrata tisztségviselők pártoskodása a hallgatási pénz ügyében ugyanilyen nyilvánvaló volt. Az olyan vádakat, mint amilyeneket Trump ellen emeltek a hallgatási pénz ügyében, Cyrus Vance, az előző manhattani kerületi ügyész túl gyenge vádként utasította el, de még Vance utódja, Manhattan jelenlegi ügyésze, Alvin Bragg is túl gyengének minősítette azokat.
Bragg csak azután gondolta meg magát, és emelt vádat Trump ellen, hogy két dolog történt. Az első egy könyv megjelenése volt – People vs. Donald Trump: An Inside Account – Mark Pomerantz, Bragg csapatának egyik tagja, aki 2022-ben tiltakozásul lemondott, azt állítva, hogy Bragg nem tesz eleget Trump felelősségre vonásáért.
A második az volt, hogy 2023-ra világossá vált, hogy Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje.
A hallgatási pénz-ügyben Bragg bűncselekménnyé változtatta azt, ami normális esetben egy kisebb vétségnek számítana, ami iratok meghamisításával járna, azzal, hogy azt állította, hogy ez valamilyen módon egy aljas terv része volt, amelynek célja a 2016-os választásokba való beavatkozás volt. Ám még neves jogi szakértők is nehezen tudják megmagyarázni, hogy pontosan miért is vádolták meg Trumpot: tavaly még a baloldali Vox weboldal is „kétesnek” minősítette az ügy „jogi hátterét”.
Ebben a két New York-i ügyben – és egy harmadik ügyben januárban, amelyben Trumpot 83 millió dollárra büntették, mert állítólag rágalmazta E. Jean Carrollt, miután a demokrata Manhattanben egy másik esküdtszék bűnösnek találta szexuális visszaélésben (nem nemi erőszakban) – a jogi elméletek megkérdőjelezhetőek voltak, de a vád motivációja nyilvánvaló volt.
Nehéz nem elhinni, hogy a polgári csalási és a rágalmazási ügyben kiszabott rendkívül magas bírságok célja az volt, hogy megbénítsák Trump elnökválasztási kampányát Biden ellen.
És ugyanilyen egyértelműnek tűnik egy kisebb vétség bűncselekménnyé való átalakításának nyilvánvaló célja is – hogy Biden és más demokraták „elítélt bűnözőnek” bélyegezhessék Trumpot a novemberi választásokig, és ha lehet, börtönbe zárásával távolítsák el Trumpot a kampánykörútról.
A szinte vegytisztán demokrata New York-i bírósági tárgyalásoknál is nyugtalanítóbb a Trump elleni kémkedési ügy, amelyet jelenleg Jack Smith különleges ügyész folytat Floridában. 2016-ban az összes demokrata bíró a Legfelsőbb Bíróság republikánus tagjaival együtt szavazott, hogy Smith korábbi, Robert McDonnell republikánus kormányzó elleni, ajándékokkal kapcsolatos korrupciós ügyében indított büntetőeljárását hatályon kívül helyezze; az egyhangúan szavazó bíróság figyelmeztetett „a szövetségi megvesztegetési törvény kormány általi értelmezésének szélesebb körű jogi következményeire”.
Smith-t ügyészi túlbuzgósága ellenére – vagy talán éppen azért – Biden igazságügyi miniszter Merrick Garland nevezte ki, akit történetesen éppen a republikánus szenátusi többség akadályozott meg 2016-ban a Legfelsőbb Bírósági szék betöltésében, miután Obama akkori elnök jelölte őt. Egy kisebb vita a titkos dokumentumok birtoklásáról Trump exelnök és a Nemzeti Levéltár és Iratkezelési Hivatal (NARA) bürokratái között adott lehetőséget Garlandnak a személyes bosszúra. 2022 augusztusában Garland engedélyezte az FBI ügynökeinek példátlan razziáját, akik Trump távollétében feldúlták az exelnök floridai otthonát.
Trumphoz hasonlóan Joe Biden is titkos dokumentumokkal teli dobozokat őrzött otthonában Barack Obama alelnöki megbízatása után. És akárcsak Trump, Biden ellen is vizsgálatot folytatott a Merrick Garland által kinevezett különleges ügyész, Robert Hur.
Hur azonban elutasította, hogy a kémkedési törvény alapján vádat emeljen Biden ellen, arra hivatkozva, hogy ő „idős ember, akinek igen rossz a memóriája”.
Ezzel szöges és nyugtalanító ellentétben Smith 37 vádpontos vádiratot adott ki Trump ellen, a vádak többsége az 1917-es kémkedési törvényen alapul.
A kémkedési törvényt felhasználva – amelyet a kongresszus az első világháború idején, hisztériás rohamában fogadott el – az elnökök a kezdetektől fogva visszaéltek az ellenzéki politikusokkal és újságírókkal szemben.
Woodrow Wilson demokrata elnök kormánya arra használta, hogy szocialista elnöki riválisát, Eugene Debs-t 1919-ben 10 év börtönbüntetésre ítélje. Ugyanebben az évben Victor Bergert, a képviselőház szocialista tagját is elítélték a jogszabály alapján. Annak ellenére, hogy megnyerte a választást, Berger nem kapott helyet a kongresszusban, és a tizennegyedik módosítás 3. szakasza alapján – mely egy irreleváns záradék, amelynek célja az volt, hogy a polgárháború után a volt szövetségi felkelők ne nyerhessék vissza a hatalmat – kizárták a közhivatalok gyakorlásától.
Ironikus módon ez ugyanaz az avittos rendelkezés, amelyet a közelmúltban Colorado, Maine és Illinois demokrata tisztségviselői fegyverként használtak fel, és megpróbálták kizárni Trumpot a republikánus előválasztási szavazólapokon való megjelenésből ezekben az államokban, mielőtt a Legfelsőbb Bíróság 2024-ben egyhangúlag elutasította ezeket az erőfeszítéseket.
Miután 1920-ban a rácsok mögül indult az elnökválasztáson, Warren G. Harding republikánus elnök 1921-ben kegyelmet adott Eugene Debsnek, míg Berger elítélését ugyanebben az évben szintén hatályon kívül helyezték. Hasonlóan remélhetjük, hogy felvilágosult állami vagy szövetségi bíróságok hatályon kívül helyezik Trump igazságtalan elítélését.
De akár így történik, akár nem, az amerikai demokráciának okozott kár nagyrészt már megtörtént.
Rövid távon az amerikai jogrendszer Trumpot elkapni akaró demokraták által elkövetett korrupciója megtépázta New York állam hírnevét, és olyan állammá tették, ahol nem érdemes élni és üzletet kötni. Ennél sokkal nagyobb kárt szenvedett azonban Amerika globális hírneve.
Ezeknek a szovjet típusú kirakatpereknek köszönhetően az Egyesült Államok többé nem állíthatja hitelt érdemlően, hogy a pártatlan jogállamiság és az alkotmányos kormányzás globális példája.
Ezt a hírnevet már Trumpnak a 2020-as választások eredményeinek megdöntésére tett ügyetlen kísérlete is károsította. Ma azonban, köszönhetően annak, hogy ellenségei hajlandóak a bíróságokat a választások befolyásolásának eszközévé tenni, bebetonozódott az a megítélés, hogy az USA ma már a világ legnagyobb banánköztársasága.
A jövőben ugyanis azzal, hogy a demokraták az állami törvényeket arra használják fel, hogy megpróbálják tönkretenni a rivális párt szövetségi jelöltjeit és tisztségviselőit, kinyitották Pandora szelencéjét. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy a republikánus főügyészek vagy volt demokrata politikusok saját koholt vádakkal vádolják őket. Miért is ne? A Trump elleni törvénykezési eszközök alkalmazása céltáblát helyezett a demokrata politikusok hátára. Néhány republikánus máris követeli James és Bragg felelősségre vonását egy homályos, választási beavatkozás elleni szövetségi törvény alapján. Elvégre az ilyen büntetőeljárások, bármennyire is rombolóak lennének, hihetőbbek, mint azok az ügyek, amelyeket ezek az ügyészek Trump ellen indítottak.
Robert Bolt A Man For All Seasons című darabjában Sir Thomas More válaszol William Roper kijelentésére, miszerint „Anglia minden törvényét félretenné”, hogy az ördög után eredhessen: „Ó? És amikor az utolsó törvényt is ledöntötted, és az Ördög ellened fordult, mi nyújtana védelmet?”. A demokraták hamarosan hasonló leckét tanulnak:
még az Ördög is megérdemli a törvények előnyeit.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.