A múlt hétvégi moszkvai terrortámadás újra felerősítette a vitát az Iszlám Állam (ISIS) képességeiről, szándékairól és hatóköréről, de arról is, hogy pontosan ki állt a legalább 139 ember életet követelő támadás mögött — véli Kyle Orton, az Unheard publicistája és terrorizmus szakértő.
A médiabeszámolók nagy része eddig az Iszlám Állam Horaszán Tartomány (ISIS-K), az ISIS afganisztáni ágára összpontosított. Félreértés ne essék, az ISIS „tartományai”, mint például az ISIS-K, mind az iraki és szíriai „központból” kapják az irányítást.
A NATO 2021-es katasztrofális afganisztáni kivonulása miatt a nyugati hírszerzés csak korlátozottan tudta felmérni az ISIS-K jelentette fenyegetettséget, de az elmúlt évben egyre több bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy az ISIS visszatért a „külső” műveletekhez, amelyekben az ISIS-K kulcsfontosságú szerepet játszik.
Egy sor ISIS-K támadás hiúsult meg Kazahsztánban, Indiában és Európában – beleértve a karácsonyra és újévre tervezett, pusztító erejű támadásokat Ausztriában és Németországban.
„Sikeres” ISIS-támadások októberben Franciaországot és Belgiumot, majd januárban Iránt és Törökországot érték.
A négy láthatóan megvert férfi, akiket a héten Oroszországban állítottak bíróság elé elkövetőként, mind tádzsikok voltak. Bár az orosz igazságszolgáltatástól származó információkkal óvatosan kell bánni, a fent említett esetekben is az ISIS legtöbb ügynöke tádzsik volt – ami talán nem meglepő felfedezés, tekintve, hogy az ISIS-nak Tádzsikisztán az egyik fő toborzási területe.
Tádzsikisztán a terroristák által jól ismert iszlamista ország, amely elég közel van az ISIS-K afganisztáni bázisához, könnyű toborzási terep jelent. Általában elmondható, hogy a 2021-es [tálib] hatalomátvétel óta a kiábrándult tádzsik dzsihádisták jobban vonzódnak az ISIS „tisztább” iszlámjához, amelyet nem korlátoznak a nemzeti határok és a „hitetlen” államokkal, például Oroszországgal kötött szövetségek.
Az oroszul beszélő, útlevéllel rendelkező tádzsikokra mindig kevesebb figyelem hárult, ráadásul az Oroszországban élő nagyszámú tádzsik migráns-vendémunkáspopuláció között a terroristák könnyen elvegyülhettek.
Az sem volt véletlen, hogy Oroszország volt a célpont. Moszkva kapcsolata a tálib rezsimmel, valamint az Iránnal való stratégiai szövetsége és a szíriai rezsim szunnita muszlimok elleni tombolásának támogatása (akiket az ISIS állítása szerint képvisel) ideológiai fedezetet biztosít az ISIS számára az Oroszország elleni támadásokhoz.
Továbbra is kérdéseket vet fel az orosz államnak a mészárlás előtti és utáni magatartása. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok március 7-én nyilvánosan figyelmeztette Oroszországot „a moszkvai tömegrendezvények, köztük koncertek célba vételére irányuló tervekről”,
Vlagyimir Putyin március 19-én elutasította ezeket a „provokatív kijelentéseket”, mint „a társadalmunk megfélemlítésére és destabilizálására irányuló kísérleteket”.
Az állami propaganda ellenére az orosz biztonsági erők figyelhettek volna ezekre a figyelmeztetésekre, de úgy tűnik, nem tették:
a koncertterem elleni támadás során másfél órába telt, mire reagáltak – miközben az FSZB-nek csupán percekbe telt, mire letartóztatta a múlt hónapban a meggyilkolt Alekszej Navalnij meggyilkolásáért virágot elhelyező gyászolókat.
A biztonsági erők a támadás alatt egy időre inkább visszavonultak, minthogy behatoltak volna az épületbe.
A Kreml azon kísérlete, hogy összefüggést találjon Ukrajna és az ISIS támadása között amennyire kiszámítható, annyira abszurd is, és csak fokozta azt az érzést, hogy Moszkva rejteget valamit.
Lehet, hogy ez egyszerűen csak inkompetencia, ami gyakran kézenfekvőbb magyarázat, mint az összeesküvés.
Bár igaz, hogy Putyin az 1999-es moszkvai lakásrobbantások miatt került hatalomra, túlzás lenne azt állítani, hogy ő állt a mostani támadás mögött.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.