Putyin válasza a Crocusban történt vérengzésre, akárcsak a népirtó Hamász reakciója, akik mellé október 7-e után az orosz elnök pártolt, egészen új értelmet ad a „kettős mérce” kifejezésnek – írja véleménycikkében Ruthie Blum, író és díjnyertes kolumnista, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök korábbi tanácsadója.
A Moszkva külvárosában lévő Crocus City Hall koncerthelyszínen történt pénteki mészárlást követően Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet intézett nemzetéhez. „Több tucat békés, ártatlan ember … köztük gyerekek, tizenévesek és nők” meggyilkolása „véres, barbár, terrorista cselekedet” volt – mondta.
Miután dicsérte a biztonsági szolgálatokat, a tűzoltókat, a mentőcsapatokat és az áldozatok kimentésében segédkező „egyszerű polgárokat”, kijelentette, hogy „már most nyilvánvaló, hogy nem csupán egy gondosan, cinikusan megtervezett terrortámadással állunk szemben, hanem békés, védtelen emberek előkészített és szervezett tömeggyilkosságával”.
Majd így folytatta: „Ennek a bűncselekménynek minden elkövetője, szervezője és megrendelője igazságos és elkerülhetetlen büntetést fog elszenvedni – bárkik is legyenek, bárki is irányítsa őket. Ismétlem, azonosítani és meg fogunk büntetni mindenkit, aki a terroristák mögött áll, aki előkészítette ezt az atrocitást, ezt a támadást Oroszország, a mi népünk ellen.”
Sok detektívmunkára azonban nem volt szükség, mivel az Iszlám Állam Khoraszán (ISIS-K) azonnal és büszkén magára vállalta a förtelmes támadást a csoporthoz tartozó Amak hírügynökség Telegram-csatornáján közzétett nyilatkozatában.
Ez nem akadályozta meg Putyint abban, hogy ezt követően megpróbálja Ukrajnára kenni az eseményt, annak ellenére, hogy nulla bizonyíték van a kijevi részvételre.
„A terroristák, gyilkosok, nem-emberek, akiknek nincs és nem is lehet nemzetük, egyetlen irigylésre méltó sorsra számíthatnak – a megtorlásra és a feledésbe merülésre. Nincs jövőjük” – mondta az orosz elnök, ami különösen pikáns, egy olyan vezetőtől, aki szilárd kapcsolatot alakított ki Iránnal, a terrorizmus legnagyobb állami támogatójával és annak proxyaival. Ezek egyike a Hamász, amelynek katonái október 7-én megtámadták Izraelt, megerőszakoltak, megkínoztak, lefejeztek, élve elégettek és elraboltak a férfiakat, nőket és csecsemőket.
Kevesebb mint három héttel később Oroszország Moszkvában fogadta a Hamász vezetőinek küldöttségét.
A baráti találkozó célja, amelyen részt vett Ali Bagheri Kani, az ajatollahok vezette teheráni rezsim külügyminiszter-helyettese is, az volt, hogy kitalálják, hogyan lehetne megállítani „az Egyesült Államok és a Nyugat által támogatott cionista bűnöket”.
Más szóval, a találkozó célja az volt, hogy kidolgozzanak egy tervet, amely megakadályozza Izraelt abban, hogy megvédje magát és megtorolja a zsidók elleni legsúlyosabb pogromot a holokauszt óta.
Nemrégiben Putyin még egy lépéssel tovább ment a terroristákkal való kapcsolattartásban. Oroszország közel-keleti és afrikai megbízottja, Mihail Bogdanov február 29-én Moszkvában közvetített a Hamász, a Fatah, az Iszlám Dzsihád és más, a térségben, elsősorban Szíriában és Libanonban működő palesztin szervezetek közötti tárgyalásokon.
A március 2-án befejeződött háromnapos esemény célja az volt, hogy egyesítsék a különböző frakciókat egy olyan palesztin kormány – egy jövőbeli állam – létrehozása érdekében, amelynek tagjai felhagynak a belharcokkal, és minden energiájukat a zsidók megsemmisítésének közös céljába fektetik.
Putyin tehát előszeretettel barátkozik iszlamista terroristákkal, mindaddig, amíg nem ő és Oroszország a célpontjuk.
Képmutatása azonban elhalványul a Hamászé mellett, amely szombaton „a leghatározottabban elítélte a moszkvai civileket célzó, több tucat ember halálát és sebesülését okozó terrortámadást”.
Putyin válasza a Crocusban történt vérengzésre, akárcsak a népirtó Hamász reakciója, akik mellé október 7-e után az orosz elnök pártolt, egészen új értelmet ad a „kettős mérce” kifejezésnek.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.