Hétfő reggel döbbenetes hírre ébredtünk – és végre a döbbenetest jó értelemben értjük. Arról szóltak a híradások, hogy az izraeli hadseregnek Rafahban sikerült kiszabadítania két túszt a Hamász fogságából: a 60 éves Fernando Simon Marmant és a 70 éves Louis Hart.
A két férfi a körülményekhez képest jól van, a mentőakció során sem sérültek meg, mivel a katonák a testükkel védték őket a kialakult tűzharcban. Az egyik katona könnyebben megsérült, az ő teljes és mihamarabbi felépüléséért imádkozunk…
És ha már imádkozunk… Luis egyik lánya egy hónappal az apja elrablása után interjút adott az Egyesült Államokban, ahova azért utazott többedmagával, hogy szeretteik szabadon bocsátásáért emeljenek szót.
„Nem-vallásos család vagyunk, de amikor idejöttünk, akkor egy vallásos közösség közepén találtuk magunkat, ami tele van hittel. Ez nagyon sok erőt ad nekünk, és sok mindent megvilágít az elménkben és a lelkünkben. A testvérem minden reggel és este thilimet mond. Én is magamra vettem valamit, gyertyát gyújtok péntek este.
Nagyon sokat kapunk tőlük, olyan, mint egy nagy család, akik segíteni akarnak. Kulánu ám echád – mind egy nép vagyunk.”
Egy másik interjúban egy hölgy arról számol be, hogy négy héttel a két férfi szabadulása előtt a családjukkal töltötte a sábeszt.
Louis élettársa ezen a találkozáson gyújtott életében először szombati gyertyát és megfogadta, hogy minden héten gyújtani fog, amíg a párja ki nem szabadul. (Reméljük, hogy a többi túszért és a katonák biztonságáért továbbra is meg fogja tartani ezt a micvát, sőt még azon túl is…)
De ez nem a történet vége. Fernando és Louis mindketten argentin származásúak. Néhány nappal a szabadulásuk előtt történelmi látogatásra érkezett Izraelbe az argentin elnök, Javier Milei.
Ellátogatott a Siratófalhoz, ahol sírva imádkozott a túszokért. A továbbiakat már tudjuk.
Az imák, melyeket a túszokért és a katonákért mondunk, a micvák, melyeket a biztonságukért megteszünk, sajnos nem varázslatos „ingyen szabadulsz a börtönből” kártyák. Azonban újra és újra látjuk, hogy minden tettünk, minden imánk egy-egy újabb csepp tiszta víz, ami lassan, de biztosan a legkeményebb sziklát is kivájja. Egy zsoltár elmondása, egy gyertya meggyújtása vagy egy tfilinben elmondott Smá Jiszráél ima nem vesz el sok időt az életünkből – de az életet adhatja bárkinek.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
