Svát hónap 15-e ‑ héberül chámisá ászár bisvát, röviden tu bisvát ‑, amely ebben az évben a polgári időszámítás szerint mára esik, a zsidó hagyomány szerint a fák ünnepe. A Tálmudban, Ros Hásáná traktátusban „a fák újéve” néven szerepel, és Bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar. Több vallásjogi (háláchikus) kérdés van, amelyben döntő, hogy a fát svát 15. előtt vagy után ültették el — emlékeztet a zsido.com.
Az ünnep nem kötelez munkaszünetre, nincsenek különleges imák, és fő jellemzője az a kedves szokás, hogy ezen a napon minél több gyümölcsöt eszünk.
Főleg olyan gyümölcsöket szoktunk fogyasztani, amelyek Izraelban teremnek, s amelyeket már a Tóra is említ, például szőlőt, fügét, datolyát, gránátalmát, olajbogyót.
Európában, így Magyarországon is, elterjedt szokás volt tizenötféle gyümölcsöt enni, emlékezésül svát 15-ére. Annak idején kincsnek számított egy narancs: ha megvették a méregdrága gyümölcsöt, csodájára járt az egész család, és gerezdenként ették meg, miközben Szentföldre gondoltak…
Sok hitközségben szokás tu bisvát-ünnepséget rendezni, és tizenöt zsoltárt elmondani ilyenkor. A 120‑135. zsoltárokat mondják, bennük ezeket a szavakat: „…akik könnyekkel vetnek, örömmel aratnak…”, meg azt: „…kezed munkáját ha élvezed, jó dolgod lesz, és boldog lész, feleséged, mint dús fürtű szőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfák sarjai az asztalod körül…”
Az elmúlt száz év alatt, az szentföldi letelepedés és államépítés időszakában svát 15-e új jelentőséget nyert: az ültetések napjává nyilvánították. Az iskolás gyerekek ezen a napon tanítóik vezetésével csemetéket ültetnek a fák újéve tiszteletére.
