Izraeli régészek megtalálták Dávid és Góliát összecsapásának a helyét

28 elszenesedett olajbogyó-mag, avagy hogyan bizonyították a régészek Dávid és Góliát történetének valódiságát?

Régészek egy csoportja úgy véli, megtalálta a helyet, ahol a Tánách, a zsidó Biblia egyik legismertebb története, Dávid és Góliát küzdelme játszódott. A nemzeti parkká alakított, háromezer éves történelemre visszatekintő helyszín modern kori neve Hurvát Kájáfá, és Jeruzsálemtől délnyugatra, Bét Semes közelében fekszik, az Elá-völgy fölött. Joszef Garfinkel feltáró régész véleménye szerint a datálás kulcsát a 2007 és 2013 között a helyszínen talált, elszenesedett olajbogyó-magok jelentették. A carbon-14 vizsgálatból ugyanis megállapítható volt a magok kora, és ebből kiderült, hogy a terület már a polgári időszámítás kezdete előtti X. században is lakott volt.

„Ez az egyetlen fennmaradt lelőhely Dávid király korából”

– mondta a professzor, aki a Jeruzsálemi Héber Egyetem régészeti intézetét vezeti. A régészek feltártak két városkaput, a nyugatit, mely a bibliai filiszteusok egyik városa, Gát felé nézett, valamint a délit, mely Jehuda királysága felé tekintett. Az összes tényezőt figyelembe véve Hurvát Kájáfát a Dávid és Góliát történetében említett Sáárájim (a.m. két kapu) városával azonosították. „Ekkor fölkeltek Izrael és Jehúda emberei, riadoztak és üldözték a filiszteusokat egészen a völgy felé és Ekrón kapuiig; és elestek a filiszteusok megöltjei Sáarájim útján egész Gátig és egész Ekronig” – írja Smuél (Sámuel) próféta (1Smuel 17:52).

Rejtélyes csatornarendszert találtak Jeruzsálemben

Ilyen építményeket Izraelben korábban sehol sem találtak.

A déli kapu mellett álló építményben kultikus szobát találtak, benne két épület modelljét, az egyik agyagból, a másik mészkőből készült. Ez utóbbi alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a Tánáchban leírt királyi stílusú építészet, mely a Szentélyt és a palotát is jellemezte, ezen a vidéken is ismert volt.

Az ásatás másik vezetője Garfinkel mellett az izraeli Régészeti Hatóság régésze, Száár Gánor volt. Csapatuk az egyik feltárt épületet Dávid palotájaként azonosította, a másikat pedig hatalmas királyi raktárként. Az építkezésekhez a jelek szerint majdnem százezer tonnányi követ használtak fel.

Garfinkel szerint Hurvát Kájáfá ékesen bizonyítja, hogy a bibliai szövegek valódi történelmi eseményekről tudósítanak. Dávid király uralkodása előtt az ország lakosai tanyákon, törzsi közösségekben éltek. Ezek a területek az i. e. X. század környékén váltak városias központokká. „Ez a helyszín a Dávid király korában bekövetkezett társadalmi változásokat mutatja.

Bizonyítékaink vannak arra, hogy valóban végbement az urbanizációs folyamat, és hogy a bibliai hagyomány pontos.”

Izraeli leleteket választott az év felfedezésének a National Geographic

A 2000 éves római kardokat még szeptemberben mutatta be az Izraeli Régészeti Hatóság.

Hurvát Kájáfában megfigyelhető Jehuda királyságának tipikus várostervezése, ami arra utal, hogy Dávid király korában az erősen centralizált állam határozta meg a városi építkezéseket. A helyszínen talált ciprusi agyagedények és a Jordániából, illetve Egyiptomból importált, korábban feltehetőleg illat- vagy gyógyszereket tartalmazó tartályok „mutatják, hogy a város gazdasági szempontból is erős volt”. Az ősi civilizáció mindennapjairól tanúskodtak a bárány-, kecske-, tehén- és halcsontok ezrei. A jellegzetes, kettős kazamata-falak a falak közti teret kamrákra osztó átlós falszakaszokkal a korabeli várostervezés tipikus példáit jelentik.

Garfinkel kiemelte, hogy az Elá-völgy, ahova Hurvát Kájáfá tekint, stratégiai fontosságú volt Dávid korában, mivel a tengerparttól vezetett Jehuda királyságának szívébe, és olyan fontos városokba, mint Hevron vagy Jeruzsálem.

A hét ásatási szezon fáradságos munkájával feltárt helyszínen talált tárgyi emlékek – a fent említett modellek, kegytárgyak, valamint az egyik legrégebbi ismert héber írástöredék – a jeruzsálemi Izrael Múzeumban és tőszomszédságában a Bibliai Országok Múzeumában kaptak helyet. Az ötszáz hektáros területből új település helyett nemzeti park lett, köszönhetően Garfinkel kitartó lobbizásának.

„Ez életem legnagyobb eredménye. Segítettem megmenteni az Elá-völgyet”

– mondta elégedetten.

Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.

Az UNESCO szerint Jerikó a palesztinai (!) világörökség része

Izraelnek is volt egy-két szava a nemzetközi szervezet döntéséhez.