A vietnami, iraki vagy afganisztáni háborúik során Amerika vezetői soha nem tudták meghatározni mit is értenek győzelm alatt. Nem így a Hamász. Most, hogy a terrorcsoport bebizonyította, hogy Izrael elrettentő ereje kudarcot vallott, ragaszkodik ahhoz, hogy túszokért cserébe nem köt több rövid tűzszünetet, csak az izraeli offenzíva teljes befejezését fogadja el, ami alapján természetesen megtartaná a Gázai övezet ellenőrzését — írja Edward Luttwak történész professzor, a Katonai innováció művészete: Az Izraeli Védelmi Erők tanulságai című könyv szerzője az Unherd oldalán.
Mivel járna ez? Leginkább azzal, hogy a Hamász megkapná a nyugati országokból érkező dollármilliókat, valamint a Katarból, Kuvaitból és más olajban gazdag országokból érkező milliárdokat. És bár ezeket a pénzeket jóléti juttatásokra és polgári újjáépítésre szánják, a Hamász természetesen földalatti alagúthálózatának újjáépítésére, valamint katonai kiképzésének, propagandájának és politikai egységeinek finanszírozására használná fel Gázában és azon kívül.
Az ok, amiért ezt megússza, egyszerű:
a Hamász soha nem tett úgy, mintha a gázai lakosság jólétéért vagy Palesztináért mint nemzeti ügyért harcolna. A globális iszlámot – az Ummát – szolgálja, amely elutasít minden nacionalizmust, és minden más vallás fölött elsőbbséget követel.
Más szóval, nem vállal felelősséget a háború halottaiért és sebesültjeiért, vagy Gáza újjáépítéséért.
Ezért, ha tartós tűzszünet lesz, a Hamász elkezdheti előkészíteni a következő meglepetésszerű támadását, remélve, hogy október 7-hez hasonlóan ismét válogatás nélküli gyilkosságok és nemi erőszakok történnek.
Ha Gázában bárki tiltakozik, a Hamász ugyanúgy fog cselekedni, mint a múltban, zsákot tesz a fejükre, és tömegek előtt lelövi őket.
És mégis, szilárdan figyelmen kívül hagyva az elkerülhetetlent, különböző tábornokok, sőt egy óvatlan pillanatban még az amerikai védelmi miniszter, Lloyd Austin is sürgette az izraelieket, hogy csökkentsék a bombázásokat, hogy megnyerjék a gázai lakosságot.
Csakhát nem kéne elfelejteni, hogy ez a formula kudarcot vallott Vietnamban, Irakban és Afganisztánban: a brutális szélsőségesek által uralt lakosságot nem lehet „megnyerni”.
Az izraeliek számára viszont egyértelmű: mivel a Hamász ilyen világosan meghatározza a győzelmet, azt az izraeliek is megtehetik. Míg a Hamász, az ENSZ és számtalan amerikai és brit egyetemi hallgató által követelt „offenzíva teljes befejezése” Izrael számára teljes vereséget jelentene, a háború folytatása – sine die, ahogy a diplomáciában mondják – a győzelem alapvető előfeltétele.
Márpedig ha az Egyesült Államok erőltetné a tűzszünetet az azt is jelentené, hogy 1948 óta nem sok minden változott: az izraelieknek egyedül kellene tovább harcolniuk az USA támogatása nélkül. Amint 1948. május 15-én elkezdődött Izrael első háborúja, az USA és a britek, akik akkoriban nagyon is a vezető partnerek voltak a Közel-Keleten, teljes fegyverembargót rendeltek el minden érintett ellen. Ez az arab hadseregeknek kedvezett, akik már rendelkeztek a britek által szállított kézifegyverekkel, géppuskákkal, tábori tüzérséggel, sőt néhány repülőgépből és tankból álló készletekkel, míg a zsidóknak csak puskáik és géppisztolyaik voltak.
A brit és az amerikai külügyminisztériumoknak nagyon is az volt a célja, hogy az újonnan kikiáltott Izrael Államot minél hamarabb legyőzzék, hogy megőrizzék a brit hatalom stabilitását a térségben.
De aztán valami teljesen váratlan dolog történt: a zsidók győzni kezdtek. Ennek eredményeképpen, miután a britek a háborút részesítették előnyben, hogy Izraelnek gyors véget vessenek, a briteknek aztán véget kellett vetniük neki, hogy megmentsék összeomló arab szövetségeseiket. És a leleményes külügyminisztériumnak megvolt a szükséges megoldása: 1948. június 11-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa 26 napnyi harc után teljes tűzszünetet rendelt el.
Ha az izraeliek július 9-én nem folytatják a harcokat, Izrael nem alakulhatott volna ki életképes államként.
Ez meghatározta a mintát az összes későbbi ENSZ tűzszünetre a térségben: amint Izrael ellentámadást indít és győzni kezd, az ENSZ Közgyűlése azonnali tűzszünetet követel, és egyre nagyobb nyomás nehezedik az ENSZ Biztonsági Tanácsára, hogy ténylegesen elrendelje azt.
De itt véget ér a folytonosság. Minden más nagyon más most, hogy Izrael erősebb, önállóbb katonai hatalom lett. Az USA minden bizonnyal segíthet a Hezbollah elrettentésében, és az az egyetlen hatalom, amely lefegyverezheti a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornánál fenyegető jemeni húszi-fenyegetést.
De csak Izrael tudja harcképtelenné tenni a Hamászt, amely a Gázai övezetben egyik sikátorról, alagútról és bunkerről harcol a másik után.
A Biden-kormányzat nagyon is indokoltan arra kérte az izraelieket, hogy siessenek a harcokkal, ahelyett, hogy a gázai civilek szenvedését hosszabbítanák. És ugyanilyen ésszerű módon a Biden-kormányzat arra kérte az izraelieket, hogy kevesebb légi erőt, kevesebb tüzérséget és több gyalogságot alkalmazzanak a civil áldozatok csökkentése érdekében. De a gyorsabb mozgás a Gázai övezet bonyolult városi terepén jelentősen növelné az izraeli áldozatok számát. Ugyanez igaz a tüzérség és a légicsapások bármilyen erőltetett csökkentésére is. Ha pedig mindkettőt egyszerre tennénk, az nemhogy növelné, hanem megsokszorozná az izraeli áldozatok számát.
Mivel mindkét oldal vezetői tisztában vannak ezekkel a dolgokkal, és mivel tisztelik egymást, napról napra kölcsönös alkalmazkodásra kerül sor.
De a kikerülhetetlen valóság az, hogy Izrael nem tudja befejezni az offenzívát, sőt, még elhúzódó tűzszünetet sem tud elfogadni a túszokért cserébe.
Ehelyett erőinek addig kell kitartaniuk, amíg minden pincét és alagutat ki nem ürítenek, és a Hamász kiképzett harcosainak létszámát drasztikusan nem csökkentik. Yahya Szinwar, a Hamász legfőbb gázai vezetőjének elfogása ugyanakkor nem reális cél – a Szinájon élő beduin csempészek segítségével könnyen megszökhet és csatlakozhat a Hamász többi vezetőjéhez a dohai ötcsillagos lakosztályaikban.
Természetesen a Hamász katonai erejének megsemmisítése, bár alapvető fontosságú, önmagában nem hozhat tartós békét Gázában. Viszont ha a Hamász nem tudja tovább kitenni Gáza lakosságát az örökös háborúnak, az már elégségem győzelem lehet.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.