A zsidók, beleértve a „szélsőséges telepeseket” is, nem arra ébrednek reggelente, hogy azon gondolkodnak, hogyan menjenek ki és gyilkoljanak meg ártatlan palesztin civileket — hívja fel a figyelmet a The Jerusalem Post szerkesztőségi véleménycikkében.
Egy palesztin terrorista szerdán Kirját Árbá külterületén megpróbált autójával belerohanni az IDF katonáiba. Izraeli áldozatok nem voltak, a terroristát likvidálták.
Hétfőn a 27 éves Mevaszeret Cohen megsebesült, amikor terroristák rálőttek az autóra, amelyben ő, férje és hathetes kisbabájuk utazott a szamáriai Áteret zsidó város közelében. A gyermeke és férje, aki Gázából eltávozáson lévő tartalékos, sértetlen maradt. A terrorista, aki legalább hat golyót lőtt ki az autóra, elmenekült.
A külföldi média egyik esetről sem számol be érdemben. Nem fognak beszámolni a zöld határon túl élő zsidók ellen elkövetett havonta több száz erőszakos támadásról sem, beleértve a rendszeresen autókra dobált köveket, a késeléses támadásokat és a lövöldözéseket.
A másik ok, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szankciókat vezetett be az „erőszakos telepesek” ellen.
Azután ott vannak olyan szalagcímek, mint a Reutersé: „Az USA elhalasztja a támadófegyverek eladását Izraelnek a telepesek erőszakossága miatt”.
A zsidó „szélsőséges erőszakot” semmiképp sem szabad szépíteni.
Nem szabad azt sem sugallni, hogy nem létezik; létezik, és el kell ítélni és meg kell állítani.
De messze nem ez a ciszjordániai erőszak fő forrása. Ha ön palesztin, aki Júdea és Szamária útjain közlekedik, attól tart, hogy megállítják egy IDF ellenőrzőponton. Nem aggódik azonban amiatt, hogy véletlenszerűen lelőnék egy autós lövöldözés során.
Ez kizárólag az ezeket az utakat járó zsidók ellen történik.
A zsidók, beleértve a „szélsőséges telepeseket” is, amikor felébrednek reggel nem azon gondolkodnak, hogyan menjenek ki és gyilkoljanak meg ártatlan palesztin civileket. De a terrorista, aki rálőtt Mevászeret Cohen autójára, pontosan ezen gondolkodott: hogy hogyan menjen ki és gyilkoljon meg ártatlan zsidókat.
Hállel és Yagel Yaniv; Elan Ganeles; Lucy, Maia és Rina Dee; Meir Tamari; Ofer Fayerman; Harel Masood; Elisha Anteman; Shmuel Mordoff; Aviad Nir; Shai Migreker; Batshvea Nagari; és Elhanan Klein olyan zsidók, akiket az év eleje óta palesztin terroristák gyilkoltak meg ciszjordániai utakon. Ez is az a fajta erőszak, amelynek fel kellene háborítania a világot – mégsem háborítja fel.
Hogy miért nem? Mert ők „telepesek” – és az érvelés szerint eleve nem is kellene ott lenniük.
A probléma ezzel a logikával az – és ezt látjuk most sokaknál, akik mintha elfelejtenék a Hamász október 7-i terrortámadását -, hogy a terroristák szemében minden izraeli „telepes”, és nincs joguk az ország területén tartózkodni, sem a „zöld határon” kívül, sem azon belül.
A Hamász szóvivői és külföldi támogatóik Nir Ozt, Beerit, Kfar Ázát és Szderotot – a Hamász által október 7-én megtámadott településeket – telepeknek nevezik. A manhattani és londoni túszok plakátjait letépők nem szimpatizálnak a foglyokkal, mert azok „telepesek” és izraeli „gyarmatosítók”.
Nem lehet összehasonlítani a palesztinok által elkövetett erőszak mértékét Júdeában és Szamáriában és az ottani zsidók által elkövetett igen ritka erőszakkal. Még csak meg sem közelítik egymást.
Az ellenkezőjét sugallni nemcsak az igazság elárulása, hanem egy teljesen perverz erkölcsi egyenlőséget is teremt, mintha azt mondaná: „Igen, vannak rossz palesztinok – Hamász-terroristák -, de vannak rossz zsidók is. Nézzünk csak azokra a szélsőséges zsidó telepesekre”.
Míg a terroristák kitüntetett helyet foglalnak el a palesztin társadalomban, és szörnyű tetteiket éljenzik – vegyük észre a közelmúltban készült felmérést, amely szerint a ciszjordániai palesztinok 82%-a (!) támogatja a Hamász október 7-i támadását -, addig Izraelben az erőszakos zsidó szélsőségeseket határozottan elítélik, marginalizálják, a felelősöket bíróság elé állítják.
Biden óriási támogatást nyújtott Izraelnek a Hamász elleni háborúban, és ezt nagyra kell értékelni. De téved, amikor a palesztinok iránti aggodalmát azzal próbálja jelezni, hogy a zsidó „telepes erőszakot” emeli ki, és egy sajnálatos, de marginális jelenséget a Júdeában és Szamáriában továbbra is tomboló palesztin terrorral teszi egyenrangúvá.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.