Ha összekötjük a pontokat, annak aláírási ceremónia lehet az eredménye a Fehér Ház gyepén Izrael és Szaúd-Arábia között. Ám az odáig vezető út nem lesz könnyű — írja véleménycikkében Michael Oren, Izrael volt amerikai nagykövete.
Ha megnézzük Izrael helyzetét – belpolitikai és diplomáciai szempontból -, nem rajzolódik ki egyértelmű kép, azt muszáj összetevőkre bontanunk.
Először is, az Egyesült Államok. Amerika a 2024-es elnökválasztási verseny előtt áll, a politikailag megvert Joe Biden elnök a túlélésért küzd. Meg kell küzdenie fia, Hunter folyamatos visszaéléseivel; az Ukrajnának nyújtott támogatása egyre nagyobb megrökönyödést vált ki a republikánusok körében;
a Közel-Keleten pedig a szaúdiak hátat fordítottak neki, és Kínát kérték fel, hogy közvetítsen közöttük és Irán között.
Szüksége van tehát egy lenyűgöző külpolitikai teljesítményre. Thomas Friedman, a New York Times kolumnistája szerint ez a teljesítmény a Rijád és Jeruzsálem közötti kapcsolatok megteremtése formájában jöhet el, ami potenciálisan átalakíthatja a Közel-Keletet. Biden a hétvégén azt mondta, hogy történt némi előrelépés, és a megállapodás a küszöbön állhat.
Második komponens: Szaúd-Arábia. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a múlt héten látogatást tett a királyságban, és biztonsági garanciákat és amerikai fegyverrendszereket ajánlott Mohammed Bin Szalman koronahercegnek az Izraellel kötött normalizációs megállapodásért cserébe.
A herceg kedvezően reagált, amennyiben Izrael tesz egy gesztust a palesztinok felé, például telepítési moratóriumot vagy több engedélyt ad ki a palesztin építkezésekhez az ún. C övezetben.
De ilyen gesztust az izraeli kormány jelenlegi összetételében nem vállalhat.
Harmadik komponens: Izrael. A múlt héten a Knesszet elfogadta az igazságügyi reform kulcsfontosságú részét, amely korlátozza a bíróságok azon lehetőségét, hogy a miniszteri döntéseket akkor is megsemmisítsenek, ha azokat „ésszerűtlennek” tartják.
Miért döntött úgy a koalíció, hogy először a reformnak ezt a részét fogadja el, nem pedig a bírák kinevezésével és a bírósági döntéseket megsemmisítő felülbírálati záradékkal foglalkozó intézkedéseket?
A választ Benjamin Netanjahu miniszterelnök megjegyzései adták meg, amelyekből úgy tűnik, hogy azért akarta ezt a törvényjavaslatot elfogadtatni, hogy a Sász párt vezetője, Arje Deri visszatérhessen a kabinetbe, miután „ésszerűségi okokra” hivatkozva kizárták. A Deri bűnügyi múltjára való összpontosítás szinte teljesen elhomályosította a külpolitikával kapcsolatos, meglehetősen mérsékelt nézeteit.
A törvényjavaslat elfogadásával Deri ellensúlyként szolgálhatna Betzalel Szmotrich pénzügyminiszterrel és Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszterrel szemben, megnyitva az utat a palesztinok felé tett gesztus előtt.
Ha Smotrich vagy Ben-Gvir a koalíció elhagyásával fenyeget, helyükre Benny Ganz léphetne – ez a manőver már folyamatban van.
E három összetevő egyetlen nagy puzzle-é való összekapcsolása lehetővé teszi Biden számára, hogy a Fehér Ház gyepén egy béke aláírási ceremónián elnököljön – erre látványos eseményre pedig oly nagy szüksége van, mint egy falat kenyérre.
A szaúdiak megkapják a régóta kért fegyvereket és garanciákat, de a nagy nyertes Izrael lesz: nemcsak a szunnita világgal való konfliktusnak lesz végre vége, hanem hozzáférést kap a hatalmas szaúdi gazdasághoz, és onnan Indonézia, Malajzia és Pakisztán piacaihoz.
Izrael diplomáciai, gazdasági és stratégiai helyzete sokszorosára javul.
Mindezen pontok összekapcsolása nem lesz könnyű, és nagymértékben Netanjahun múlik majd. Tamir Pardo, a Moszad volt vezetője azt állította, hogy Netanjahu a színfalak mögött ellenőrzi kabinetjének minisztereit, annak ellenére, hogy azok látszólag elszabadult hajóágyúk módjára nyilatkozgatnak negatív címlapokat generálva.
Ha ez így van, Netanjahu minden szempontból történelmi jelentőségű megállapodást tudna kötni, és talán még a jelenlegi, Izraelt megrázó zavargásoknak is véget vethetne.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.