A vasárnapi spanyolországi parlamenti választások a populista jobboldal felé fordítják az országot, ami jelentős fordulatot jelentene az öt évig tartó baloldali kormányzás után. Pedro Sánchez miniszterelnök azt követően írta ki az előrehozott választásokat, hogy az általa vezetett Spanyol Szocialista Munkáspárt és szélsőbaloldali koalíciós partnere, az Unidas Podemos („Együtt képesek vagyunk”) vereséget szenvedett a helyi és regionális választásokon is.
A május 28-i választásokból a jobbközép Néppárt került ki a legtöbb szavazattal. Az általános választásokra vonatkozó felmérések szerint a Néppárt következetesen az első helyen áll – de valószínűleg a szélsőjobboldali Vox párt támogatására van szüksége a kormányalakításhoz.
Egy ilyen koalícióval először kerülne radikális jobboldali erő a spanyol kormányba 1975 óta, amikor is meghalt az országot 40 éven át irányító Francisco Franco tábornok.
A Néppárt és a Vox május óta mintegy 140 városban és településen állapodott meg a közös jelöltről, valamint arról, hogy további két régiót adnak hozzá ahhoz, ahol már eddig is együtt kormányoztak. Alberto Núñez Feijóo szenátor, a Néppárt vezetője nem zárta ki az országos szintű partnerséget sem.
A választási felmérések szerint Vox a harmadik helyen végezhet a hétvégén, ami Abascalt a királycsináló szerepébe helyezné.
Nagore Calvo Mendizabal, a londoni King’s College spanyol és európai politika és társadalom szakos tanára szerint a Vox kormányra kerülésének valószínűsége a vasárnapi parlamenti választásokat rendkívülinek tartja „a spanyolországi demokrácia jövője szempontjából”.
A Vox kiáltványa gyakorlatilag a Franco-rezsim tételeinek „másolása és beillesztése” – mondta Calvo.
A Vox azt ígéri például, hogy visszatérnek a jelenleginél sokkal centralizáltabb kormányzáshoz, és eltörlik a Franco halála után létrejött 17 régiót. Egy Néppárt-Vox-kormány azt jelentené, hogy egy újabb EU-tagállam határozottan jobbra mozdul el, mely tendencia a közelmúltban Svédországban, Finnországban és Olaszországban is megfigyelhető volt.
Calvo szerint olyan országok, mint Németország és Franciaország aggódnak amiatt, hogy egy ilyen elmozdulás mit jelentene az EU bevándorlási és klíma-politikájára nézve.
