A szocdem-zöld-szabaddemokrata kormánykoalíció nem bír megszabadulni a zöldek által kigondolt fűtési törvény lidércnyomásától. Az alkotmánybíróság kikényszerítette a törvény részletes parlamenti újratárgyalását. Kérdéses, hogy a törvény túléli-e a vitát. Krisztina Koenen jegyzete.
Olyan szép lehetett volna az élet az év folyamán agyondolgozott és megkínzott miniszterek, képviselők és pártfunkcionáriusok számára. Hivatalosan július elejétől augusztus végéig tart a parlament kéthónapos nyári szünideje, és múlt hét közepén már a legtöbb honanya és honatya üdülési hangulatban laza nyári pártünnepségeken töltötte az estéket.
Már csak egy nap volt a parlamenti idényből hátra, és a szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány ez alatt az egy nap alatt gyorsan és véglegesen át akarta erőszakolni a parlamenten az új fűtési törvényt, mely majd fél éve egyre újabb és újabb negatív főcímekkel nyugtalanította a nyilvánosságot és foglalkoztatta a politikai elitet. Igaz ugyan, hogy a képviselők az összesen 111 oldalnyi törvényszöveget csak előző nap kapták kézhez, de hát ennyi kormány iránti bizalomnak azért kell lennie. Tessék csak szavazni, minden rendben lesz.
Csak aztán mégsem lett minden rendben.
A kormánynak jó oka volt a sietségre. Október 9.-én választások lesznek két nagy és jelentős tartományban, Hessenben és Bajorországban. A gondolat az volt, hogy októberig még sok víz fog lefolyni a Rajnán, a nép pedig közismerten feledékeny. Addigra már rég nem emlékszik arra, mi is állt abban a három hónappal ezelőtt keresztülhajszolt törvényben, és boldogan fog a koalíció pártjainak képviselőire szavazni.
Mert lesz mit elfelejteni.
Például azt, hogy a fentebb említett fűtési törvény „fordulat” alatt azt érti, hogy a jövőben csak egyetlen fűtési technika, a hőszivattyú beépítése lesz engedélyezve.
Ami nemcsak azt is jelenti, hogy még működőképes gáz- és olajfűtéseket ki kell dobni, hanem azt is, hogy a házak nagy többségét százezrekért először át kell építeni, mivel azokat az előző századok építészei felelőtlen módon nem készítették fel a globális felmelegedés leküzdésére.
Ezért e házak mai állapotában a hőszivattyú nem képes az emberi élet funkcióinak fenntartásához szükséges hőmérséklet megbízható előállítására, illetve nem hő-, hanem csak áramszivattyúként dolgozik, és áram ugye több okból csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre.
A szükséges átépítéseket a háztulajdonosok többsége nem lesz képes megfizetni, ha azok technikailag egyáltalán szóba jönnek. Még a koalícióban kormányzó szabaddemokratáknak is kétségeik támadtak afelől, hogy a polgárok képesek lesznek-e az előreláthatólag 600 milliárd eurót előteremteni – mert ennyire becsülik a szakemberek a fordulat háztulajdonosokat terhelő költségeit.
Németország felelős a világ széndioxid-kibocsátásának 2 százalékáért, ezen belül a fűtés 18 százalékot tesz ki. Ennek részleges elkerülése kerül majd 600 milliárdba.
Ezért bátran feltehetjük a kérdést: A zöldek által uralt kormány tényleg meg van győződve arról, hogy ezért a nevetséges megtakarításért, melynek a klímára semmilyen kihatása sem lesz, érdemes a nemzeti és privát vagyon békeidőben példátlan megsemmisítését elrendelni?
Ez elképzelhető, hiszen az atomerőművek kikapcsolását is keresztülvitték, ami hasonló mértékű értékrombolásnak felel meg.
De valószínűbb egy másik olvasat. A fűtési törvény lényegét tekintve az állam teljhatalmának kiépítéséről és a polgárok hatalmi ellenőrzésének kiterjesztéséről szól. A hőszivattyúkhoz szükséges áramot gyakorlatilag az állam szolgáltatja, mivel az elektromos szolgáltatók túlnyomó többsége vagy állami tulajdonban van, vagy erősen függ az államtól.
Így az állam tudja majd meghatározni, hogy kinek mennyi meleg jár és mennyiért.
A fűtési törvény másik következménye a privát ingatlantulajdon kisajátítása lesz. A kis ház- és lakástulajdonosok többsége nem lesz képes a fűtési előírásokat betartani. Vagyis a többség kénytelen lesz eladni, és így az ingatlanok a nagy állami cégek vagy a tőzsdéken jegyzett nagy nemzetközi cégek tulajdonában fognak koncentrálódni.
A nyertes megint csak az állam, mert ezzel megszerezheti a lakáspiac feletti uralmat.
Ez az összefüggés még a kormányzó szabaddemokratáknak és a látszatellenzékben lévő CDU egyes tagjainak is feltűnt, de még ennél is legfeltűnőbb volt az első törvénytervezetek hihetetlen dilettantizmusa. A tervezet tele volt homályos, és teljesen nyilvánvalóan teljesíthetetlen követelményekkel, abszurd ellentmondásokkal, sok helyütt eltévelyedett a legaprólékosabban ábrázolt, de előreláthatatlan részletek sűrűjében, miközben fontos kérdések megválaszolatlanul maradtak.
Ami előzetesen kiszivárgott, az nemcsak a követelményei, hanem primitív alkalmatlansága miatt is az AfD szárnyalásának egyik forrása lett.
Így aztán a most szóban forgó törvénytervezet a sokadik változat. Az első változat, amely már 2024 január elsejétől fogva betiltotta volna új gáz- és olajfűtések beépítését, annyira abszurd volt, hogy még a kormányzó koalíció sem tudott rajta megegyezni. Ezt több újabb tervezet követte, egyik kínosabb volt, mint a másik. Míg aztán a zöld Robert Habeck, klímaügyi és gazdasági miniszter hatalmi döntéssel elrendelte: Tessék ezt a változatot most rögtön megszavazni.
Ami még a birkatürelmű CDU egy képviselőjének is túl sok lett, Thomas Heilmann az alkotmánybírósághoz fordult. A parlament jogainak semmibevétele miatt kérte, hogy a bíróság kényszerítse a kormányt, biztosítson több időt a tervezet parlamenti vitájára. Az alkotmánybíróság Heilmannak adott igazat, és azonnali intézkedéssel elrendelte a vita elhalasztását. A döntés villámcsapásként érte a kancellárt és kormányának tagjait, akik már abból indultak ki, hogy sikerült megszabadulniuk ettől a fűtési lidércnyomástól.
Most tehát a törvényt legkorábban szeptember elején lehet majd jóváhagyni, alig négy héttel a két kritikus választás előtt. A zöldek fortyogtak a dühtől, először azzal akartak a parlamenten bosszút állni, hogy egy rendkívüli, a szünidő közepén rendezendő ülés összehívását fontolgatták. Erről aztán letettek, de bejelentették, hogy egy szót sem fognak a most előterjesztett törvényen változtatni. Hát ezt majd meglátjuk.
A kormány támogatása a legújabb közvéleménykutatások szerint mélyponton van. A megkérdezettek 75 százaléka elégedetlen a kormány munkájával. Ha most vasárnap választás lenne, akkor a kormánypártok a szavazatoknak mindössze 39 százalékát kapnák, vagyis messze nem lenne többségük. Vannak azért még jó hírek is.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.