A dzsenini művelet fontos volt, de nem eredményezett igazi változást

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

A Palesztin Hatóság proaktívabb megközelítést fog alkalmazni az új helyzet megőrzése érdekében? Az egyszerű, két szavas válasz erre a kérdésre az, hogy „nagyon valószínűtlen” — írja véleménycikkében Meir Ben Shabbat, az izraeli kormány volt nemzetbiztonsági főtanácsadója.

Az IDF által Dzseninben végzett rendkívül professzionálisan kivitelezett hadművelete elkerülhetetlen volt. Bár Izraelnek képesnek kell lennie arra, hogy megállítsa a Gázai övezetben működő terrorszervezetek működésének Észak-Szamariára történő behatását, ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy változást idézzen elő az általános helyzet jellegében ezen a területen.

A lövöldözések és az izraeli haderő elleni robbanószerkezetek, valamint a közelmúltban a közeli Gilboa-hegységben lévő zsidó közösségekre irányuló (hála Istennek sikertelen) rakétakilövések egyértelműen aláhúzták a térségben működő terrorszervezetek által a katonai erő megszerzése érdekében elfogadott folyamatok jelentőségét, így az IDF-nek nem maradt más választása, mint hogy Dzseninben lépjen fel.

Izrael nem engedheti meg, hogy Júdeában és Szamáriában hasonló folyamatok alakuljanak ki, mint ami a Gázai övezetben történt.

Dzsenin egy olyan régió, ahol a történelem során sok erőszakos cselekmény történt. Egy olyan terület, amely valóban földrajzi, politikai és társadalmi-gazdasági perifériának számít. A központi kormány mindig is rendkívül laza kézben tartotta Dzsenint. Ez volt a helyzet még az 1930-as években, a brit mandátum idején, amikor a brit rendőri erők megölték Izz ad-Din al-Kasszamot Yabd falu közelében, épp ebben a szektorban. Al-Kasszam neve később a Hamász terrorista sejtek számára az inspiráció forrása és az ellenállás szimbóluma lett.

A második intifáda idején ez a terület a palesztin ellenállás fellegváraként vált ismertté. A dzsenini menekülttáborban lezajlott heves harcot a Védelmi Pajzs hadművelet egyik legfájdalmasabb incidensének tartják, amelynek során az izraeli haderő súlyos veszteségeket szenvedtek. Akárcsak ma, akkor is kiemelkedő volt a menekülttáborban a különböző csoportok közötti szoros együttműködés, a rögtönzött robbanószerkezetek és csapdák használata, valamint a helyi polgári lakosság és a polgári létesítmények használata a fegyverek elrejtésére és tárolására.

A Dzseninhez kötődő ellenállás ethosza hamarosan a terrorszervezetek szimbólumává vált, és mindenütt inspirációt nyújtott a palesztin terroristák számára.

Húsz évvel a „Védelmi pajzs” után ez a terület ismét a terrorizmus fellegvárává vált Szamáriában, és a terrorizmus exportjának központjává egész Júdeában és Szamáriában, valamint Izrael szívében is. Az IDF művelet célja az volt, hogy csapást mérjen az ottani terrorista hálózatokra, letartóztassa vagy megölje a terroristákat és támogatóikat, fegyvereket zsákmányoljon, felfedje és megsemmisítse a fegyvergyártásra használt műhelyeket, és visszafordítsa vagy legalábbis megfékezze az ott gyökeret vert terrorszervezetek folyamatát, megerősítve katonai képességeiket.

Több ezren távoztak a dzseníni menekülttáborból

Háromezren hagyták el a menekülttábort, de nincs kijárási tilalom.

A védelmi akció legfontosabb célkitűzése, hogy a terrorista infrastruktúrában a lehető legnagyobb kárt okozzuk, minimális kockázatot jelentve erőink számára, és elkerülve az erőszak további frontokra való átterjedését, nem beszélve természetesen a diplomáciai fronton megfogalmazott kritikákkal kapcsolatos kárcsökkentésről.

Mindezek után az izraeli hadseregnek tisztában kell lennie azzal, hogy az elsődleges szempont erőink biztonsága. További kihívást jelent a védelmi intézmény számára a máshol végrehajtott bosszúhadjáratokra irányuló kísérletek figyelemmel kísérése és elhárítása.

Az a cél, hogy megőrizzék és fenntartsák a mindennapi rutint azokon a területeken, amelyek nem a közvetlen harci övezetben vannak, beleértve a palesztinok munkába járását Izraelbe, egyértelműen növeli a magányos terroristák támadásainak kockázatát, amelyeket a dzsenini események ihlettek, ahogyan azt kedden Tel-Avivban is láthattuk.

Következésképpen az Izraeli Biztonsági Ügynökségnek, vagyis a Shin Bétnek résen kell lennie, és fokozottan figyelemmel kell kísérnie a helyzetet az izraeli arabokkal és palesztinokkal (különösen az észak-szamáriaiakkal) szemben, akik a családegyesítési folyamat részeként telepedtek le Izraelben.

Végső soron azonban a nagy kérdés a művelet kapcsán továbbra is a mögöttes politikai-diplomáciai céllal kapcsolatos: mi fog történni Dzseninben a művelet befejezése után? A művelet jelenlegi meghatározásai nem jelentenek stratégiai változást ebben a kérdésben. Most, hogy a művelet véget ért, a terület feletti ellenőrzést átadjuk a Palesztin Hatóság biztonsági erőinek.

Fog-e a Palesztin Hatóság proaktívabb megközelítést alkalmazni az új helyzet megőrzése érdekében? Erre a kérdésre az egyszerű két szavas válasz: „nagyon valószínűtlen”.

A tényt, hogy a Palesztin Hatóság biztonsági erői egyáltalán megengedik az izraeli hadseregnek, hogy ilyen tevékenységet folytasson, a helyi lakosság nagy része árulásnak tekinti. Nyugodtan feltételezhető, hogy a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet továbbra is szidni fogja ezért, fokozva az ellene irányuló rossz érzéseket. Ilyen körülmények között korántsem biztos, hogy a Palesztin Hatóság bármilyen lépést tesz a felügyelete alatt tartott területen zajló terrorista tevékenység felszámolására.

Talán nem meglepő, hogy ezt továbbra is Izraelnek kell majd megtennie.

Ha ehhez hozzávesszük a Palesztin Hatóság eleve tapasztalható gyengeségeit (amelyek közül néhány hozzájárult a jelenlegi dzsenini helyzet kialakulásához) és a folyamatban lévő örökösödési harcok hatását, mivel különböző riválisok igyekeznek leváltani az öregedő Mahmúd Abbászt, akkor rendkívül nehéz akár kicsit is optimistának lenni a palesztin biztonsági erők esélyeit illetően, hogy megőrizzék az izraeli haderő által a jelenlegi művelet során elért terrorellenes eredményeket.

A legvalószínűbb lehetőség az, hogy még a mostani, „Otthon és kert” néven ismert művelet után is nekünk magunknak kell majd kigyomlálnunk minden potenciális terrorista tevékenységet, amit úgy is nevezhetnénk, hogy „fűnyíró tevékenység”. A jelenlegi művelet hozzájárulása ehhez a valamivel kedvezőbb műveleti feltételek formájában fog megnyilvánulni, amelyeket a biztonsági erők által a jövőben végrehajtandó hasonló műveletekhez biztosítania kell.

Meir Ben Shabbat a jeruzsálemi Misgav Nemzetbiztonsági és Cionista Stratégiai Intézet vezetője. 2017 és 2021 között Izrael nemzetbiztonsági tanácsadója és a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője volt, ezt megelőzően  30 évig pedig az Általános Biztonsági Szolgálatnál (a Shin Bét belbiztonsági ügynökségnél, ismertebb nevén a Sábáknál) dolgozott.

A dzsenini művelet korlátozott lehetőségei

Mit várhatunk az Izraeli Védelmi Erők jelenlegi dzsenini hadműveletétől? Elemzés.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.

“A dzsenini művelet fontos volt, de nem eredményezett igazi változást” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Ez nem is lesz másképpen a jövőben sem, mindaddig, amig a ciszjordániai területen élő arabok nem lesznek valamelyik környező állam állampolgárai, leginkább ezek odaköltözésével. Ciszjordánia nem alkalmas életképes arab állam létrehozására, csak egy szálkának van szánva Izrael körme alatt.
    Ugyanez vonatkozik Gazára. Ami Izraelt illeti, a jelenlegi 22-25000 km2 nagyságú, szegény, félkopár terület sem elég egy 10 milliós lakosságú ország távlati működtetéséhez. Ciszjordániának végül Izraelhez kell tartoznia, így, vagy úgy.
    Az arab lakosság külön kérdés. Ezek zöme amúgy sem őslakos, hanem az 1. világháború előtti 50-100 évben odaköltözöttek utódai. Lehetne erre kielégítő megoldást találni, ha az ENSZ sóhivatal beismerné, hogy hibás koncepciót erőltet, a muszlim országok pedig a vallási – és arabnacionalizmus helyett racionális szempontok szerint állnának a dologhoz. Sajnos nem úgy tűnik, hogy az iszlám világ valamilyen felvilágosodás-féle reform felé tart…

    • „Ezek zöme amúgy sem őslakos”
      hülyeségek írása előtt tanulmányozni kéne a 48 előtti demográfiai arányokat… bár tudom, az alternatív valóságban jobb hinni
      https://uploads.disquscdn.com/images/a8cf44bafcff5b963cbb8550efc222a2720aeeacefbec5c6a9980e6a4b3b3715.png

      „Ciszjordánia nem alkalmas életképes arab állam létrehozására, csak egy szálkának van szánva Izrael körme alatt.”
      hazug alapvetésből hazug következtetés
      https://uploads.disquscdn.com/images/e15ca267174e581bac64f254e092beabc468f8535809952853e409ef56d10ac4.jpg

      • Engem nem lep meg, hogy egy hozzád hasonló valaki nem képes sem egy szöveget rendesen értelmezni, sem számokat a helyére tenni. Az már csak hab a tortán, hogy olyasmivel „érvelsz”, aminek semmi köze az általam írottakhoz.
        – Az 1851-es (és későbbi) populációs adatok ugyebár bőven az 1. világháború előtti 50-100 éves időhatáron belül vannak? Ez még az adatok szerint is azt mutatja, hogy az ottani arab lakosság száma elenyésző volt még 1851-ben is (előtte még kevesebb), és ezek „őslakos” voltáról semmiféle felvilágosítást nem ad. Az viszont ismert, hogy külön ország ott nem létezett és a költözködés-áttelepülés az oszmán birodalmon belül eredményezte az ottani arab lakosság növekedését ezekben az időkben.

        – Hogy az idenyomott, amúgy eszement ENSZ-térkép milyen érvet jelent azügyben, hogy egy „palesztin „állam mitől lenne életképes, az még számodra is rejtély kell legyen.
        Ez a felosztási tervezetről szóló kép mutatja, hogy az ENSZ az első pillanattól megágyazott egy konfliktusnak az idióta elképzeléssel, amivel két, különálló és egymásba beágyazott, szigetkből álló államot tervezett. Ilyen formában egyik állam sem lett volna működőképes. Ráadásul bőkezűségében az ENSZ a leendő Izraelnek szánta volna a terméketlen Negev sivatagot, ami a területe jó felét tette volna ki, míg a terület közepét az arab állam birtokolta volna, kettévágva Izrael területét. Az egész terv egy kártékony, haszontalan rémálom, aminek az abszurd voltát ez a sóhivatal a mai napig nem hajlandó beláti és elismerni.
        Arab állam, arab terület különben van elég, oda nyugodtan költözhetnének erről a csöppnyi területről arab barátaid, ahogy korábban is tették. Csak jól járnának vele, bele számítva azt a horribilis anyagi-technikai-politikai támogatást, amit egy ilyen rendezés fejében Izrael és az USA kilátésba helyezett.