Uruguay elnöke visszavonta azt a javaslatot, hogy egy óriási bronz náci sast egy művész békegalambbá alakítsa át.
A kérdés, hogy mi legyen a sassal, amely egy haditengerészeti raktárban található, azóta foglalkoztatja Uruguayt, hogy 2006-ban kutatók megtalálták az Admiral Graf Spee hajó roncsainál. Az ország rövid ideig történelmi műtárgyként állította ki a sast, de gyorsan visszavonta, miután a nácizmus dicsőítésével kapcsolatos vádakkal szembesült.
2019-ben egy uruguayi bíróság úgy döntött, hogy a kormánynak el kell árvereznie a sast, és a bevételt azoknak a befektetőknek kell átadnia, akik fizettek a mentési misszióért. A sas végül zsidó csoportok és a német kormány tiltakozása miatt került le az árverésről;
tavaly egy zsidó üzletember még azt is felajánlotta, hogy megvásárolja és megsemmisíti.
Luis Lacalle Pou elnök pénteken egy másik ötletet is felvetett: Pablo Atchugarry uruguayi szobrászművész olvassza be az ereklyét, és alakítsa át a náci sast a béke galambjává.
A helyi zsidó vezetők kezdetben támogatták az elnöki bejelentést. Hamarosan azonban felbukkantak a tervet bíráló hangok.
„Egy náci műtárgyat békegalambdá alakítani olyan lenne, mintha a Mexikóban az azték áldozati oltárokat kempingasztalokká alakítaná át”
– érvelt a terv ellen Diego Delgrossi uruguayi történész és humorista. Egy volt parlamenti képviselő, Anibal Gloodtdofsky pedig ahhoz hasonlította, mintha
„Auschwitzot nudista kempinggé alakítanák át”.
„Ha az emberiség kulturális öröksége ezeket a kritériumokat követné, akkor az olyan ékszerek, mint a római cirkusz, Kappadókia, a Siratófal és még sok más, ma felperzselt föld lenne” – mondta Mercedes Vigil uruguayi író a kormány bejelentésére reagálva.
Uruguay elnöke nem sokkal később bejelentette, hogy visszavonta döntését.
„Ha az ember békét akar teremteni, az első dolog, amit meg kell teremteni, az az egység. És ez nem történt meg” – mondta Lacalle Pou egy sajtótájékoztatón.
„Még mindig úgy gondolom, hogy ez egy jó ötlet, de egy elnöknek hallgatnia kell [másokra]”.
