A Palesztin Hatóságot sok palesztin korrupt szervezetnek tartja, amely már nem képviseli az érdekeiket. A közelmúlt nábluszi és dzsenini eseményei arra utalnak, hogy a status quo megváltozhat, és véget érhet a Palesztin Hatóság és Izrael közötti megszokott rend – olvasható a BESA Center elemzésében.
A Palesztin Politikai és Felméréskutató Központ (PCPSR) március 23-án közzétett felmérése riasztó adatokat tükröz, amelyek olyan tendenciára utalnak, amelyre Izraelnek fel kell készülnie.
Először fordult elő, hogy a palesztin közvélemény egyértelmű többsége (52%) úgy véli, hogy a Palesztin Hatóság (PA) összeomlása a palesztin érdekeknek megfelelne.
Az 57%-os többség úgy véli, hogy a Palesztin Hatóság fennmaradása, azaz a status quo megőrzése Izrael érdeke, és hogy a Palesztin Hatóság bukása a palesztin érdekeket és a fegyveres csoportok, különösen a Hamász érdekeit szolgálná.
A Fatah egyik legnagyobb vívmánya a Palesztin Nemzeti Hatóság létrehozása volt, amely az önrendelkezés palesztin kormányzati kifejeződése lett volna.
Ez egyfajta állam, amely egy olyan jövőbeli palesztin kormány alapja lett volna, amely magában foglalja Ciszjordánia egészét, a Gázai övezetet és Kelet-Jeruzsálemet.
A kétállami megoldás víziója az elmúlt években erodálódott, és a palesztinok ma úgy vélik, hogy megvalósulása inkább Donald Trump 2016-os béketervéhez hasonlítana, mint Bill Clinton 2000-es Camp David-i tervéhez.
A palesztin társadalom ma két különálló kormányzó hatóság között oszlik meg. A Gázai övezetet a Hamász irányítja, amely látszólag független, és amelyet Izraellel szemben elrettentő eszköznek tekintenek. A másik a Palesztin Hatóság, amelyet a Fatah irányít (Ciszjordánia egyes részein). A Palesztin Hatóságot olyan entitásnak tekintik, amely együttműködik Izraellel annak érdekében, hogy megőrizze uralmát és anyagi előnyeit.
A palesztin közösségi hálózatokon az évek során végzett tevékenység azt mutatja, hogy a Hamász népszerűbb, mint bármely más palesztin szervezet.
A 2014-től napjainkig végzett szinte minden választási felmérésben a Hamász vezetője, Iszmail Hanija nyerte meg a szavazók többségét Mahmúd Abbásszal szemben. (A legutóbbi felmérésben Haniya 52%-ot nyert Abbász 36%-ával szemben.) A Fatah és a Hamász közel azonos erősségű, bár a Fatahnak enyhe előnye van. Arra a kérdésre azonban, hogy „Ön szerint ki képviseli legjobban a palesztin érdekeket?”, a válaszadók 26%-a a Hamászt, 24%-a pedig a Fatahot választotta.
Az elemzés szerint a legmeglepőbb, hogy 44% szerint egyik párt sem képviseli legjobban a palesztin érdekeket.
A palesztin politika legnagyobb pártja új helyi szervezetek, például az „Oroszlánbarlang” és helyi zászlóaljak választéka Nábluszban, Dzsenínben és Ciszjordánia más részein. Ezek a helyi szervezetek nem tekintik magukat egy konkrét szervezet iránt elkötelezettnek.
Ami egyesíti őket, az az Izrael elleni háború.
A palesztin közvélemény nagy része a Palesztin Hatóságot korrupt, Izraellel összejátszó kormányhatóságnak tekinti. A közvélemény körében a legitimitás megszerzésének módja a harc és az ellenállás.
A közvélemény 58%-a támogatja a fegyveres intifáda visszatérését. További 50% úgy véli, hogy a jelenlegi jobboldali izraeli kormány megbukik az igazságügyi reformot ellenző tüntetéseken.
Az elemzés szerint a tüntetések és a ciszjordániai izraeliek biztonságának aláásása között egyértelmű kapcsolat van. A terrortámadások masszív nyomása és az Izraelen belüli rendetlenség (függetlenül attól, hogy a kormánynak a jogi reformmal kapcsolatos lépései mennyire jók vagy sem) azt a benyomást kelti, hogy Izrael szétesőben van. A közösségi hálózatokon egyre nagyobb teret nyernek az „Izrael bukik” vagy „Izrael összeomlik” kifejezések. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az Izrael és a palesztinok közötti békefolyamat támogatottsága soha nem látott mélyponton van, a palesztin közvélemény 74%-a úgy véli, hogy a kétállami megoldás már nem releváns opció.
Relevánsnak sokan az erőszakos ellenállást tartják. A cikk rámutat, hogy a Hamász folyamatosan fokozza a nyomást Ciszjordániában és Jeruzsálemben. A terroristák, akik meggyilkolták Lucy Deet és két lányát, a Hamász nábluszi csoportjához tartoztak. Hassam Badran, a Hamász szóvivője és a Hamász politikai irodájának tagja világossá tette, hogy a Hamász politikája Ciszjordánia felgyújtása. A támadást, amelyben a három nőt meggyilkolták, hősies csapásként jellemezték.
Ez és az azóta történt esetek nem elszigetelt támadások voltak. Inkább a Hamász azon tudatos szándékát tükrözik, hogy Ciszjordániában operatív embereket telepítsen és minél több támadást hajtson végre.
A ciszjordániai valóság az, hogy a széles körben korruptnak tartott Palesztin Hatóság egyre inkább elveszíti hatalmát.
Abu Mazent illegitim uralkodónak tekintik az elnök- és parlamenti választások ismételt elhalasztása miatt. Mindez a békefolyamat stagnálásán és a Palesztin Hatóság és Izrael közötti status quo fenntartásán felül.
A Hamász eközben igyekszik megmutatni, hogy bár fenntartja a viszonylagos nyugalmat a Gázai övezetben, nem hagyta el az ellenállás útját, és továbbra is terrorcselekményeket kezdeményez izraeli állampolgárok és települések ellen Ciszjordániában és a Jordán-völgyben.
Ebben a szakaszban az elemzés szerint a Hamász terve az, hogy a fokozott erőszak révén destabilizálja Ciszjordániát, eközben növelje népszerűségét a térségben, és ezt követően átvegye az ellenőrzést a Palesztin Hatóság hatalmi központjai felett. Ennek a robbanásveszélyes helyzetnek a folytatása a Palesztin Hatóság felbomlásához és egy másfajta kormányzati helyzethez vezethet, amellyel Izraelnek komoly kihívást jelenthet.
Az elemzés teljes verzióját angolul itt találhatja.
