Számos találgatás kapott szárnyra az izraeli és olasz titkosszolgálat ügynökeinek katasztrófába torkollott találkozója kapcsán. Továbbra is rengeteg a megválaszolatlan kérdés.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, nagy sajtónyilvánosságot kapott az az Észak-Olaszországban történt hajóbaleset, melynek során két olasz és egy izraeli hírszerző, valamint egy orosz állampolgár életét vesztette, többeket pedig kórházba szállítottak. A valóban szokatlan incidens után, menetrendszerűen indultak meg a találgatások az olasz és nemzetközi sajtóban annak kapcsán, hogy mégis miért hajókázott két tucat titkosügynök az olasz-svájci határon fekvő, festői szépségű Maggiore-tavon.
De mielőtt választ adnánk a „miértekre”, előbb tekintsük át, hogy mi is történt valójában.
Sajnos, nem a mostani az első baleset a környéken, amelyben izraeliek vesztették életüket. Sokan emlékezhetnek még a csaknem napra pontosan két éve, 2021. május 23-án történt olaszországi felvonóbalesetre: a Stresaból a Mottarone-hegyre közlekedő egyik felvonókabin fedélzeten tizenöt ember tartózkodott, köztük több gyerek, amikor az száz méterrel a cél előtt a mélybe zuhant. A balesetben kilenc másik utas mellett egy izraeli család öt tagja – férj, feleség, kétéves kisfiuk és a nő nagyszülei – vesztette életét, a házaspár ötéves kisfia, azonban csodával határos módon életben maradt.
A mostani hajóbaleset áldozatai május 28-án, vasárnap késő délelőtt kötöttek ki a felvonóbaleset helyszínétől mindössze pár kilométerre fekvő Isola dei Pescatori szigetén. Annyi bizonyos, hogy a két tucat férfiből és nőből álló társaság az „Il Verbano” nevű étteremben költötte el az ebédjét, majd újra hajóra szállt. A hajószerencsétlenség este fél nyolc környékén érte a Gooduria nevű hajót és utasait, amikor is Sesto Calendenél egy váratlanul erős vihar csapott le rájuk. Samuel Panetti és több barátja a tavon volt aznap este, ők voltak az elsők, akik a Gooduria túlélőit kimentették.
„Egész nap jó idő volt, de amikor a vihar lecsapott, az eső olyan sűrű volt, mintha egy felhőben navigáltál volna. Jégeső esett, a szél pedig jobbra-balra dobálta a hajót”
– emlékezett vissza Panetti, aki először azt hitte, hogy egy csapat sirály van a tó közepén, és csak amikor közelebb ment, vette észre, hogy az elsüllyedt hajó utasai azok.
„Félelmetes volt látni azokat az embereket a vízben – olyan volt az egész, mintha egy film lenne. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy igaz volt. Ha nem jövünk, szerintem mindannyian meghaltak volna” – tette hozzá.
Az olasz hatóságok két áldozatot a 15 méter mélyre süllyedt hajótestbe szorulva, egy harmadik áldozatot a tó fenekén, míg egy másikat a vízen lebegve találtak meg. Az olasz média pár nap alatt azonosította a négy elhunytat:
- az egyik női áldozat, a hajó kapitányának 50 éves, orosz származású felesége, Anja Bozskova,
- a másik az olasz hírszerzés 53 éves ügynöke, Tiziana Barnobi,
- az egyik elhunyt férfi, a szintén hírszerző 62 éves Claudio Alonzi,
- a másik pedig a Moszad „már nyugdíjas” tagja, a 60 éves Simoni Erez volt.
Mint később kiderült, a 16 méter hosszú hajó súlyosan túl volt terhelve, a megengedett 15 fő helyett 23-an tartózkodtak a fedélzetén, amely végül a rendkívüli időjárással együtt okozhatta a Gooduria vesztét.
Felmerül a kérdés, hogy – a munkájuk természetéből fakadóan – feltételezhetően elővigyázatos utasok tudatában voltak-e a hajó túlterheltségének, illetve, hogy a hajónak voltak-e egyéb, eddig nem ismert műszaki problémái (tekintettel arra, hogy a La Stampa szerint a Gooduria kapitánya korábban „saját kezűleg” végzett módosításokat a hajón).
A hajó kapitánya, Claudio Carminati ellen jelenleg gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával folyik nyomozás. Carlo Nocerino, az ügyet vizsgáló főügyész egy interjú során arról beszélt, hogy az olasz hatóságok vizsgálatának célja annak megállapítása, hogy mi okozta a hajó felborulását és elsüllyedését, nem pedig az, hogy „mit csináltak az utasok”.
Több egybehangzó tudósítás szerint is a hajó utasai közül 21-en voltak aktív vagy egykori hírszerzők – közülük tizenhárman a Moszadnak és nyolcan az AISE-nek (Agenzia Informazioni e Sicurezza Esterna; ez a külföldi hírszerzéssel foglalkozó olasz titkosszolgálat) dolgoztak. Ez utóbbi információ azért is érdekes, mert elvileg az AISE-nek kifejezetten tiltják az olasz törvények, hogy az országon belül működjön,
kizárólag külföldön és az olasz nagykövetségeken végezhet műveleteket.
Kivételt csupán az jelent, amikor az AISE számára az olaszországi tevékenység „szigorúan szükséges a műveletei elvégzéséhez”, de ebben az esetben is szorosan együtt kell működnie az AISI-vel (Agenzia Informazioni e Sicurezza Interna; ez az olasz belbiztonsági szolgálat).
Mint minden állam számára, úgy Rómának és Jeruzsálemnek is kulcsfontosságú, hogy megóvja ügynökei személyazonosságát, ezért az olasz egészségügyi intézményekbe szállított, balesetet szenvedett hírszerzőket rekord gyorsan „evakuálták” a kíváncsi szemek elől. A Moszad például két magángépet küldött a túlélők és az áldozat holttestének hazaszállítására, sőt még azt is megpróbálta megakadályozni, hogy az incidens részletei Izraelben nyilvánosságra kerüljenek, ezért az izraeli média csupán szerdán számolhatott be először arról, hogy az egyik elhunyt a Moszad ügynöke volt. A szervezet hivatalosan egyébként továbbra sem közölte az elhunyt ügynök valódi nevét, a kiadott közleményben mindenesetre úgy hivatkoztak rá, mint egy kedves barátra és professzionális munkatársra, aki
„évtizedeken át Izrael Állam biztonságának szentelte életét, még nyugdíjba vonulása után is”.
A New York Times izraeli forrásai szerint az olasz sajtó által azonosított Simoni Erez a Moszadnál a külföldi hírszerző szolgálatokkal való titkos kapcsolattartásért felelős egységhez tartozott, és bár már nyugdíjba vonult, továbbra is szolgált „tartalékosként”.
És akkor el is érkeztünk a miértekhez.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mit csinált ez a nemzetközi hírszerző csapat a Goodurián? A kérdésre többen keresték már a választ az elmúlt napokban: ahogy az ilyenkor lenni szokott, születtek egészen kézenfekvő, és sokszor összeesküvés-elméletekre hajazó elméletek is.
A sajtóban megjelent első hírek egyöntetűen az egyik ügynök „szülinapi partijáról” szóltak. Ezen elmélet szerint az egymást ismerő hírszerzők egy magánjellegű eseményre gyűltek össze közösen ünnepelni. De felmerült az is, hogy a szülinapi sztori csak részben igaz (vagy teljesen kamu), és valójában a két ország titkosszolgálatainak munkatalálkozójáról volt szó.
„Ez egy átlagos társasági esemény volt, ahol vegyítették a munkát és a magánéletet”
– nyilatkozta a tragédia után az esetre rálátó egyik forrás. Hasonlóan nyilatkozott a Moszad egyik volt vezetője, Ram Ben Barak is.
„Nem nyaralás vagy születésnapi parti miatt volt ott. Nem operatív küldetés volt, hanem a munkájához kapcsolódott” – mondta Ben Barak az izraeli áldozatról a Reshet Bét izraeli rádiónak adott interjújában.
Az egyik legolvasottabb olasz lap, a Corriere Della Sera a hajóbalesetről szóló egyik cikkében felhívja rá a figyelmet, hogy tó közelében az utóbbi időben „erősen” megnőtt az orosz jelenlét, amelynek köszönhetően folyamatosak a „nagy ingatlanvagyonnal rendelkező személyek” felbukkanásáról szóló hírek. Mint az közismert, az ukrajnai háború miatt számos orosz oligarcha ellen súlyos szankciókat vezettek be, akik azóta is fokozott erőfeszítéseket tesznek arra, hogy kimenekítsék a pénzüket Oroszországból.
A pénz(ki)áramlás főként Svájcon, valamint Olaszországon keresztül történik, ez magyarázhatja azt is, hogy a két ország határán fekvő Maggiore-tó partvidéke miért válhatott annyira népszerűvé az orosz felső tízezer körében.
A Corriere Della Sera azt is megjegyzi, hogy a környéken „számos gazdag olasz zsidó él”, akik rendszeres kapcsolatban állnak magas rangú helyi és nemzetközi politikusokkal, valamint kulturális személyiségekkel. A lap szerint elképzelhető, hogy a Moszad és az AISE ügynökei talán a fent említett csoportok egyik tagjáról, illetve annak pénzügyeiről oszthattak meg egymással információkat a találkozók során.
Ugyancsak a találkozók tárgyát képezhették a háborúval kapcsolatos orosz-iráni pénzügyi transzferekről szóló információk is, amelyeknek kitűnő fedezéket nyújtanak a vidéken elszaporodó orosz oligarchák zavaros pénzmozgásai, de akár az iráni atomprogrammal kapcsolatos ismeretek megosztása is (ezen a területen már régóta együttműködik a Moszad és az AISE).
A Corriere Della Sera továbbá arról is ír, hogy a környéken számos repülőgép- és űrtechnológiával foglalkozó vállalat működik, ezért lehetséges, hogy a Moszad valójában olyan olasz cégek Teheránnal való üzletelései után érdeklődött, amelyek például az ukrajnai háborúban is feltűnt iráni drónokhoz használt kettős felhasználású alkatrészekkel kereskednek.
| A kettős felhasználású termékek azok a termékek, beleértve a szoftvert és a technológiát is, amelyek polgári és katonai célokra egyaránt felhasználhatók, és amelyek körébe beletartoznak azok a termékek, amelyek felhasználhatók nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyverek vagy hordozóeszközeik tervezésére, kifejlesztésére, gyártására vagy alkalmazására, ideértve azokat a termékeket is, amelyek egyaránt felhasználhatók nem robbantási célokra és nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanószerkezetek előállításához történő, bármilyen formájú hozzájárulás céljára. |
Az olasz lap szerint a két csoport eredetileg nem tervezett kirándulást a tóra, de mégis sor került rá, mert „az információ- és dokumentumcserét szolgáló találkozók” után az izraeliek lekésték a gépüket, ezért úgy döntöttek, hogy az olaszországi tartózkodásukat egész hétvégére, a május 29-re, hétfőre tervezett hazaindulásig meghosszabbítják.
Tekintve, hogy a két ország hírszerzői potenciálisan érzékenyen témákról cseréltek információt találkozóik alkalmával, jogosan merülhet fel az emberben a kérdés, hogy közrejátszhatott-e idegenkezűség a hajószerencsétlenségben?
Ugyanez fogalmazódott meg a nemrég Magyarországon előadó, lapunk által is többször idézett amerikai kutatóban, Michael Doranben, akit nem győzték meg a „balesetről” szóló hírek.
„Irán vagy Oroszország? Vagy mindkettő? Ki a felelős a Moszad és az olasz hírszerzés ügynökeinek rejtélyes haláláért?”
– teszi fel a kérdést Doran.
Habár nem zárható ki teljes bizonyosággal, hogy a hajó elsüllyedésére az időjáráson kívül is voltak hatással „külső erők”, a jelenleg nyilvánosan elérhető információk birtokában ez egyelőre puszta spekulációnak tekinthető.
Annyi azonban bizonyos, hogy a tragédia után továbbra is rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és valószínűleg ez így is marad.
Könnyen meglehet, hogy sosem tudjuk meg teljesen, valójában miről is tárgyaltak egymással a Moszad és AISE ügynökei, illetve, hogy mi történt velük pontosan azon a viharos vasárnap estén.
