A Bellingcat, a Der Spiegel, a The Insider és a La Repubblica nemrég megjelent közös oknyomozó riportja szerint az orosz katonai hírszerzés egyik ügynöke közeli kapcsolatot alakított ki a nápolyi NATO-parancsnokságon szolgáló több személlyel is, miközben Maria Adela Kuhfeldt Rivera néven egy perui származású ékszertervezőnek adta ki magát. Illegális hírszerzőként, Maria éveken át észrevétlenül folytatta tevékenységét a Szövetséges Fegyveres Erők Nápolyi Összhaderőnemi Parancsnokságának (JFCNP) alkalmazottai és tiszjei körében, anélkül, hogy lebukott volna. A mai napig homály fedi, hogy ténykedésével milyen bizalmas információkhoz juthatott hozzá, valamint azt is, hogy miért kényszerült küldetését sietősen félbeszakítani.
Keresztelő a nemlétező plébánián
Az orosz hírszerző története 2005. augusztus 8-án kezdődött, amikor a perui Lima város egyik kerületének anyakönyvi hivatalához egy állampolgársági kérelem érkezett. A leendő állampolgár azt állította, hogy a neve Maria Adela Kuhfeldt Rivera, ügyvédei pedig ennek igazolására bemutatták Callao város anyakönyvi hivatalának, Maria 1978. szeptember 1-jei keltezésű születési anyakönyvi kivonatát.
Az ügyet kezelő civil tisztviselőt ez nem győzte meg, ezért felfüggesztette a kérelmet, és további bizonyítékokat kért Maria Adela tényleges születésére vonatkozóan.
2005. augusztus 19-én Maria Adela ügyvédei benyújtottak egy további dokumentumot: a callaói Cristo Liberador plébániáról származó keresztlevelet. Az egyházi dokumentum szerint a Maria Adela 1978. szeptember 1-jén született, és két héttel később, 1978. szeptember 14-én keresztelték meg. Igen ám, de akadt egy kis bökkenő. A munkáját becsülettel végző limai civil tisztviselő biztosra akart menni, és a keresztlevél ellenőrzésért a Cristo Liberador egyházmegye plébánosához fordult, aki rövid úton jelezte, hogy a keresztlevél hamisítvány. Hogy honnan tudta?
Történetes ő volt az, aki a Cristo Liberadort alapította 1987-ben, azaz kilenc évvel Maria Adela állítólagos megkeresztelése után.
Miután fény derült a csalásra, Mariának többé esélye sem volt a perui állampolgárság megszerzésére.
Az olyan illegális hírszerzők számára, mint amilyen Maria Adela is lett a következő egy évtizedben, kulcsfontosságú a jól felépített legenda (a kém fedősztorija, amelyet lehetőleg dokumentumokkal is alá tud támasztani). Ezért is érdekes kérdés, hogy a perui fiaskó után miért ragaszkodtak továbbra is a felettesei az eredeti legendájához, amely szerint Maria egy német apa és perui anya szerelemgyerekeként született a perui Callaóban. Az egyedülálló édesanya 1980-ban a kis Mariával a Szovjetunióba utazott, hogy részt vegyen a moszkvai olimpiai játékokon, azonban üzenetet kapott Peruból, amely szerint sürgősen haza kell térnie – és a kis Maria Adela-t egy szovjet család gondjaira bízta. Miután édesanyja soha nem tért vissza, Maria Oroszországban nőtt fel, ahol nehéz kapcsolata volt mind nevelőanyjával, mind nevelőapjával, aki – elmondása szerint – gyermekkorában bántalmazta őt.
Ez utóbbi volt az oka annak, hogy nem akart Oroszországban maradni – és nem akart orosz férfihoz feleségül menni -, legalábbis erre hivatkozott később, amikor arról kérdezték, hogy miért akar Nyugat-Európában élni és ott családot alapítani.
Dolce Vita Olaszországban
Maria Európában először Máltán élt egy darabig, majd a Róma melletti Ostiába költözött, hogy gemmológiát (drágakőtudomány) tanuljon. A mesterképzést már Párizsban végezte, ahol bejegyeztette saját ékszermárkáját Serein név alatt (érdekes módon, Nápolyban később sokaknak Adela Serein néven mutatkozott be).
2012 júliusában Maria Adela hozzáment egy olasz férfihez. A valóságban férje az olasz útlevél mellett ecuadori és orosz állampolgársággal is rendelkezett (hivatalosan Moszkvában született orosz anya és ecuadori apa gyermekeként).
Egy évvel később a férfi egyedül Moszkvába utazott, ahol 2013. július 13-án, 30 évesen meghalt. A halotti bizonyítványban a halál okaként kettős tüdőgyulladás és lupusz szerepelt.
Maria mindenesetre nem rohant Oroszországba újdonsült „férje” halála után, csak egy hónappal később, 2013. augusztus 15-én érkezett az orosz fővárosba.
Mariát nem rendíthette meg különösebben a férje „halála”, az élet számára ment tovább: bejegyeztette cégét Olaszországban, majd Nápoly elegáns, a Nápolyi-öbölre néző Posillipo negyedébe költözött. Maria gyorsan beilleszkedett, és a következő három év során a helyi társasági élet szerves részévé vált, mint népszerű ékszertervező és társasági hölgy. Előbb egy ékszer- és luxuscikk boltot nyitott, majd egy népszerű klubot alakított ki, amelyet a helyi felső tízezer látogatott, végül pedig egy jótékonysági szervezet titkára lett, amelynek a nápolyi NATO-parancsnokságon szolgáló személyek is a tagjai voltak.
Jótékonysági klub, mint belépő a NATO-körökbe
Maria 2015-ben lett a Lions Club Napoli Monte Nuovo titkára (a Lions mozgalom 206 országban van jelen, 46 ezer klubbal, és közel 1,5 millió taggal, így a világ legnagyobb, klub alapon szerveződő, civil jószolgálati szervezete, amely vallásoktól és a politikától függetlenül végzi tevékenységét).
A Bundeswehr egy akkoriban Nápolyban szolgáló tisztje, aki 2015-ben a Lions Club pénztárosa volt, úgy emlékezett vissza, hogy Maria nagyon aktívan vetette bele magát a klub tevékenységébe („minden rendezvényen kivétel nélkül részt vett”) és próbálta felrázni annak életét.
2018-ban egy alkalommal – amikor a taglétszám lecsökkent, és felmerült a klub megszűnésének lehetősége – még azt is önként vállalta, hogy mindenki tagdíját kifizeti.
A német tiszt elmondása szerint, akkoriban nem értette, mi motiválta Mariát erre.
A Lions Clubban betöltött szerepéből fakadóan Maria számos NATO-alkalmazottal érintkezett, és több NATO-tiszttel összebarátkozott. Egy NATO-alkalmazott, aki névtelensége megőrzése mellett beszélt az oknyomozó újságírókkal, elismerte, hogy rövid ideig romantikus kapcsolatban állt a nővel. A Maria barátaival váltott üzenetváltásokból úgy tűnik, nem ő volt az egyetlen, aki „közeli kapcsolatba” került az orosz hírszerzésnek dolgozó „ékszerésszel”. De Maria nem csak a vonzerejét használta kapcsolatépítésre.
Kapcsolatba került Shelia Bryant ezredessel is, aki akkoriban az amerikai haditengerészeti erők főfelügyelője volt Európában és Afrikában. Bryant szerint Maria háttértörténete zavaros volt, és már akkoriban sem találta elég meggyőzőnek.
„Mégis miért hagyná bárki is magára a gyermekét a Szovjetunióban?”
– tette fel a kérdést Bryan Maria fedősztorijával kapcsolatban.
Bryan elmondása szerint Maria nemcsak amerikai, hanem belga, olasz és német NATO-alkalmazottakkal és tisztekkel is érintkezett.
A már említett Bundeswehr-tiszt szerint Maria „közeli ismerőse” volt egy ideig a nápolyi NATO parancsnoki központ adatkezelési részlegének egyik adminisztrátora is.
Miután közvetlen személyes kapcsolatban állt több NATO- és amerikai haditengerészeti tiszttel (többüknek az otthonában is megfordult) Maria számos, a NATO vagy az amerikai hadsereg által szervezett eseményen vett részt: többek között a NATO éves báljain, különböző adománygyűjtő vacsorákon és az amerikai tengerészgyalogság éves báljain.
Kicsoda valójában Maria Adela?
2018-ban Maria váratlanul Moszkvába repült, és soha nem tért vissza. Az aktív társasági életet élő nő minden előzetes figyelmeztetés nélkül távozott: az ismerősei közül senki nem tudott arról, hogy végleg el fogja hagyni Olaszországot, vagy arról, hogy milyen okokból döntött így. Két hónappal távozása után azonban egy utolsó bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán, amelyben arra tett utalást, hogy rákos volt, és hogy a kemoterápia után már elkezdett visszanőni a haja.
Valójában Olga Kolobova, akit aggódó barátai Maria Adela néven ismertek, akkoriban éppen a legújabb Audijának volánja mögött ült, és vadonatúj luxuslakásába költözött be egy előkelő moszkvai negyedben.
Olga Kolobovának érdekes módon 2018 előttről nincsenek digitális lábnyomai Moszkvában.
Azonban 2018 novemberétől kezdődően nagyon aktívan jelen kezdett lenni a digitális térben – nagyjából pont akkor, amikor Maria Adela visszatért Moszkvába.
Olga 2018 novemberében vásárolta meg az első autóját Oroszországban: egy vadonatúj, Audi 3-as modellt. Hasonlót ahhoz, mint amelyet Maria Adela is használt egy 2016-os Instagram bejegyzése szerint.
A Bellingcatnek sikerült Olga édesapját is felkutatnia. A férfi a jekatyerinburgi Urali Egyetem katonai karának vezetője volt 2007-es nyugdíjba vonulásáig. Ami még érdekesebb, hogy az iskola honlapja azzal büszkélkedett, hogy Olga apja, az orosz fegyveres erők ezredese volt, aki számos kitüntetést kapott „a haza szolgálatáért külföldön, többek között Angolában, Irakban és Szíriában”.
Közismert tény, hogy az orosz hírszerzés tagjait gyakran a magas rangú katonatisztek gyermekei közül toborozzák, előnyben részesítve a hírszerző háttérrel rendelkezőket.
Olga az évek során két moszkvai lakás tulajdonosa lett. Az első egy előkelő helyen lévő kis stúdiólakás, a második azonban, egy 100 négyzetméteres luxuslakás egy csúcskategóriás lakóparkban – amelynek értéke 800 ezer euró körül mozog.
A Bellingcatnek sikerült megszereznie Olga Kolobováról egy friss fényképét is, amelynek segítségével egy arcfelismerő szoftver nagy valószínűséggel megtudta állapítani, hogy az megegyezik Maria Adelával. Ezen túlmenően a Bellingcat oknyomozói egy másik szilárd bizonyítékot is találtak arra, hogy Olga és Maria valóban ugyanaz a személy.
Volt egy kép, amelyet Maria Adela a Facebook-profiljához használt (de megtalálható volt az Instagram-profilján is). Nos, Olga a WhatsAppon ugyanazt a képet használta profilképként, amellyel végleg bebizonyosodott, hogy ugyanarról a személyről van szó.
Siker vagy kudarc?
Olga közel egy évtizedes illegális működése a Bellingcat oknyomozói szerint több okból is szokatlan.
Az egyik ezek közül a feladatának önszántából történő befejezése, anélkül, hogy a nyugati kémelhárítás lebuktatta volna.
Összehasonlítva más ismert orosz illegális hírszerzőkkel, akik évtizedekig éltek Nyugaton, és csupán kevésbé befolyásos kapcsolati hálókat tudtak kiépíteni, Maria Adela ismertsége – a NATO és az amerikai haditengerészet tisztjeivel, köztük olyanokkal, akiknek hozzáférése volt a nápolyi bázison tárolt bizalmas aktákhoz és adatbázisokhoz – komoly teljesítményre utal.
Azt viszont nem tudni, hogy Olga európai (főként nápolyi) küldetése sikersztori volt-e, vagy kudarc.
A kérdés egyszerű: sikeresen hozzájutott az orosz hírszerzést érdeklő NATO-anyagokhoz, és a feladatát bevégezve „hazament”, vagy pedig sikertelenül próbálkozott mindvégig, és a felettesei inkább visszarendelték? Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy tudott-e Maria működéséről a nyugati elhárítás? Ha igen, vajon kezdett forró lenni a lába alatt a talaj, és azért távozott ennyire sietősen?
