A gazdasági lap aggodalommal írt a negatív demográfiai trend következményeiről.
„Az ipari forradalom óta eltelt mintegy 250 év alatt a világ népessége, akárcsak gazdagsága, robbanásszerűen megnőtt. A század vége előtt azonban a fekete halál óta először csökkenhet a bolygón élő emberek száma. A kiváltó ok nem a halálozások számának növekedése, hanem a születések számának visszaesése. A világ nagy részén a termékenységi ráta, vagyis az egy nőre jutó születések átlagos száma, összeomlóban van. Bár a tendencia ismerős lehet, annak mértéke és következményei nem. Még akkor is, ha a mesterséges intelligencia (MI) egyeseknél növekvő optimizmushoz vezet, a világgazdaság jövője felett ott lebeg a babaválság” – kezdi a lap.
A cikk rámutat, hogy 2000-ben a világ termékenységi rátája 2,7 születés volt egy nőre vetítve, ami kényelmesen meghaladja a 2,1-es „pótlási rátát”, amelynél a népesség stabil. Ma 2,3 és csökken.
Leírja, hogy a 15 legnagyobb GDP-jű ország termékenységi rátája mind a helyettesítési ráta alatt van. Ide tartozik Amerika és a gazdag világ nagy része, de Kína és India is, amelyek együttesen a világ népességének több mint egyharmadát adják.
„Az elöregedő országok közül már nem csak Japán és Olaszország a legjobb példa, hanem Brazília, Mexikó és Thaiföld is. 2030-ra Kelet- és Délkelet-Ázsia lakóinak több mint fele 40 év feletti lesz. Mivel az idősek meghalnak, és nem pótolják őket teljes mértékben, a népesség valószínűleg csökkenni fog. Az előrejelzések szerint Afrikán kívül a világ népessége a 2050-es években tetőzik, és az évszázad végén kisebb lesz, mint ma” – írja az Economist és felhívja a figyelmet, hogy még Afrikában is gyorsan csökken a termékenységi ráta.
„Bármit is mondanak egyes környezetvédők, a népességfogyás problémákat okoz”
– jelenti ki az Economist.
A lap elsősorban gazdasági szempontokra hivatkozik. Szerintük a világ „közel sincs tele”, és a kevesebb fiatalból adódó gazdasági nehézségek sokrétűek. Az egyik legnyilvánvalóbb probléma a cikk szerint, hogy a nyugdíjasokat nem fogja tudni eltartani a világ.
„Míg azonban a gazdag világban jelenleg minden 65 év feletti emberre körülbelül három 20 és 64 év közötti ember jut, 2050-re kevesebb mint kettő.
Ennek következményei magasabb adók, későbbi nyugdíjba vonulás, alacsonyabb reálhozamok a megtakarítók számára, és esetleg költségvetési válságok”
– hívja fel a figyelmet az elemzés.
Egyéb problémák is felmerülnek a lap szerint, például, hogy ha nincs elég fiatal az országok kevésbé innovatívak.
„Ez a fiatalos dinamizmus kiegészíti az idősebb munkavállalók felhalmozott tudását. Változást is hoz. A legfiatalabb feltalálók által benyújtott szabadalmak sokkal nagyobb valószínűséggel vonatkoznak áttörést jelentő újításokra. Az idősebb országok – és mint kiderült, a fiatalok is – kevésbé vállalkozó szelleműek és kevésbé szívesen vállalnak kockázatot. Az idősebb választók a politikát is megcsontosítják.
Mivel az idősek kevésbé profitálnak a gazdaságok növekedéséből, mint a fiatalok, kevésbé lelkesednek a növekedéspárti politikákért, különösen az ingatlanépítésért.
Az elöregedő társadalmakban valószínűleg ritkább lesz a kreatív rombolás, ami olyan módon fékezi a termelékenység növekedését, ami hatalmas elszalasztott lehetőséget jelent” – írják.
A Economist leszólja a konzervatív politikát, amely a családteremtést popularizálná, és a liberális bevándorláspolitikát sem tartja hosszútávon megoldásnak. Szerintük a világ úgy tűnik kénytelen lesz elfogadni a populáció csökkenést, és meg kell próbálnia kezelni a problémát. A cikk abban bízik, hogy a technológiai fejlődés fogja átlendíteni az emberiséget a válságon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.