A világméretű demográfiai hanyatlás hamarosan komoly kihívás elé állítja az emberiséget – írja Joel Kotkin, a brit Spiked Online cikkében.
„Ma a globális rendet kísértő kísértet nem a kommunizmus, ahogy Marx megjósolta, hanem a látszólag könyörtelen demográfiai hanyatlás. Ennek következményeit már most is láthatjuk a franciaországi nyugdíjharctól kezdve a magas jövedelmű országok szinte minden részén tapasztalható tartós munkaerőhiányig. A jövőben az emberi munkaerő hiánya valószínűleg felgyorsítja az automatizálás felé való elmozdulást, ami évtizedekre átformálja a gazdasági és politikai konfliktusokat” – kezdi Kotkin.
A szerző leírja, hogy a világ népességnövekedésének mintegy 75 százaléka az elmúlt 100 évben történt, több mint 50 százaléka 1970 óta. Most azonban az ENSZ szerint a népességnövekedés a nullához közeli szintre fog csökkenni, különösen a fejlettebb országokban.
Globálisan a tavalyi teljes népességnövekedés a legkisebb volt az elmúlt fél évszázadban. A becslések szerint 2050-re mintegy 61 országban várható népességcsökkenés.
A cikk lejegyzi, hogy világ nagy része már most is olyan országokban él, ahol a termékenységi ráta jóval a helyettesítési szint (2,1 születés/nő) alatt van – vagyis azon a szinten, amelyen egy ország népessége állandó maradna. Az ENSZ adatai szerint 2050-re az országok 75 százalékában a termékenységi ráta a helyettesítési szint alatt lesz. Az ENSZ egyes demográfiai előrejelzései szerint a világ népessége 2086-ban érheti el a csúcspontját, és 2100-ra a világ népessége körülbelül egymilliárddal lesz alacsonyabb a mai szintnél.
1970-ben a világ átlagéletkora 20,3 év volt. Ez 2020-ra 29,7 évre emelkedett, 2100-ra pedig várhatóan 42,3 év lesz.
„Már nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem az, hogy mikor kezd csökkenni a világ népessége. Új korszakba lépünk, amelyet a középkor óta az első nagy népességcsökkenés határoz meg. A járványok sorozata 1346 és 1460 között felére csökkentette Európa népességét.
Napjainkban azonban nem a háború vagy a betegségek az elsődleges okok, hanem a társadalmi fejlődés, beleértve a család és a vallás hanyatlását, valamint a gazdasági lehetőségek csökkenését és a megélhetési költségek emelkedését”
– írja Kotkin.
A cikk megjegyzi, hogy Európa népességnövekedése egy generáció óta csökken. Az európai termékenységi ráta az 1970-es 16,4 1000 főre jutó 16,4 gyermekről 2020-ra 9,1-re csökkent. Tavaly az Egyesült Királyságban is rekordalacsony volt a születési ráta, a 30 év alatti nők termékenységi rátája pedig a legalacsonyabb szinten volt a feljegyzések 1938-as kezdete óta. A brit nők egyötöde középkorúként már gyermektelen.
A termékenységi ráta csökkenése Észak-Amerikában is megfigyelhető, amely hagyományosan az erősebb demográfiai növekedés bástyája. Kínában szintén visszaesett a születési ráta, aminek következtében a munkaerő 41 millióval – a teljes német munkaerővel – csökkent csak az elmúlt három évben. És a tervek szerint 2050-ig további 20 százalékkal fog csökkenni. Az elmúlt évtizedekben a termékenység meredeken csökkent Kelet-Ázsiában, többek között Tajvanon, Dél-Koreában, Hongkongban és Szingapúrban.
„A munkaerő csökkenése az idősek növekvő számával együtt már most politikai nyugtalanságot okoz.
Vegyük például a franciaországi nyugdíjak miatti széles körű tiltakozásokat. Meglepő módon nem az idősek azok, akik – néha erőszakosan – az utcán tiltakoznak, vagy nem gyűjtik össze a szemetet. A tiltakozásokat a munkásosztálybeli szavazók irányítják, akik maguk is egy-két évtizedre vannak a nyugdíjazástól. Míg a teljes lakosság 63 százalékánál többen támogatják a tiltakozásokat, még figyelemreméltóbb, hogy a 18-24 évesek 71 százaléka támogatja azokat. Ők attól tartanak, hogy elveszítik a biztonságos nyugdíjat, amelyet egykor természetes jognak tekintettek Franciaország államilag államosított gazdaságában” – írja a szerző.
„Az elkövetkező évtizedekben az emberiség számos kihívása valószínűleg nem a túlnépesedés, hanem az elnéptelenedés következménye lesz, beleértve a generációs konfliktus kialakulását az általában jólétben élő idősebb generáció és a nehezebb helyzetben lévő utódok között”
– írja Kotkin.
A cikk szerint egy elöregedő, lassan növekvő világban a fiatalok egyértelműen hátrányos helyzetben vannak. A Pew szerint gyakorlatilag minden magas jövedelmű országban a szülők túlnyomó többsége – Japánban 80 százalék, az Egyesült Államokban több mint 70 százalék – pesszimista utódaik pénzügyi jövőjét illetően.
Különösen a Baby Boomer (1946-1964 között született) generációval szembeni ellenérzések valószínűleg csak fokozódni fognak, mivel a 2030-as évekig ez a generáció fogja a legtöbb vagyont birtokolni az Egyesült Államokban. Figyelemre méltó, hogy a boomerek, akik közül sokan már jóval a hetvenes éveikben járnak, már csaknem minden ötödik, az Egyesült Államokban vásárolt új lakásból kettőt ők vesznek.
„Ez az elidegenedett fiatal generáció valószínűleg radikálisabb és kevésbé toleráns lesz, mint az, amelyik a lehetőségek bővülésének várakozásával nőtt fel. Már most is a Millennials körében domináns párt, a Demokrata Párt szavazóinak alig fele hisz abban, hogy a kemény munka valóban kifizetődő. És ahogy Yascha Mounk politológus 2018-ban megállapította, míg az idősebb amerikaiak több mint kétharmada „alapvető fontosságúnak” tartja, hogy demokráciában éljen, addig a millenniumiak közül csak minden harmadik érzi ugyanezt. Mivel nem tudják elérni a középosztálybeli életszínvonalat, Franciaországban sok fiatal teljesen elutasítja a társadalmat – amit a Le Monde „politikai de-szocializációnak” nevez. A 2016-os elnökválasztási előválasztásokon Sanders több szavazatot kapott a 30 év alattiaktól, mint Donald Trump és Hillary Clinton együttvéve” – írja a cikk.
Kotkin szerint a demográfiai válság a geopolitikát is átformálja.
„Az ukrajnai háború két olyan ország közötti kimerítő háborúvá vált, amelyekből kifogynak a fiatalok.
Az ENSZ előrejelzései szerint Ukrajna népessége 2022 és 2050 között 18 százalékkal csökken. Ez nem számolva az orosz invázió hatását, amely hétmillió embert tett kivándorlóvá. A fő rivális Oroszország szintén szembesül a feltartóztathatatlan elnéptelenedéssel, ami valószínűleg még súlyosbodni fog az elhibázott invázió miatt. De még a háború és a világjárvány előtt is 2019-ben a halálozások száma körülbelül 50 százalékkal haladta meg a születések számát. A 2022-ben 145 milliós orosz népesség 2050-re várhatóan 133 millióra csökken az ENSZ szerint” – írja a szerző.
A cikk megjegyzi, hogy az egyetlen hely a világon, ahol népességrobbanás van az Afrika, ami komoly bevándorlási nyomást helyezhet Európára.
” Ma a nyugat jobban megszállottja a nemi ideológiának, a faji jóvátételeknek és az éghajlatváltozásnak, mint a fejlődő világ számára égetően szükséges gazdasági növekedésnek. Egy értelmes világban a Nyugat és Kína is megtalálná a módját annak, hogy a jelenlegi munkaerő-felesleg felhasználható legyen, és hogy ezeket az országokat teljesebben integrálják a világgazdaságba. Ellenkező esetben a demográfiai válság egyre több konfliktushoz és egy, a mainál is instabilabb világhoz fog vezetni” – írja Kotkin.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Mindenhol, ahol az életszínvonal jelentősen nőtt, az élet kényelmesebbé vált és a technikai és kultúrális vívmányok általánosan elérhetők mindenki számára, csökken a népszaporulat. Ez már szakállas igazság. És miután csökkennek a kihívások szinte minden területen, valami féle elkorcsosulási folyamat is elindult (majd az AI és a gépek/robotok elvégzik helyettünk a munkát, sőt még a gondolkodást is.)
KB 80 év mulva a cikk szerint kb 7 milliárdra esik vissza az emberiség létszáma. Aztán tovább csökken, bár erről a cikk nem tesz említést. Ez rendben is lenne, a Föld-környezet-élővilág szempontjából 2-3 milliárd ember optimálisabb lenne a 8-10 milliárdnál. Csak az a baj, hogy mire idáig jutna a dolog, a bolygó már végletesen bajba került, talán visszafordíthatatlanul. A környezet elszennyeződött lebonthatatlan mérgekkel, műanyag hulladékkal, az elérhető ásványi kincsek készletei kimerültek, a fajok jó része kipusztult, a természetes környezet és élővilág végletesen összezsugorodott, talán összeomlott, az éghajlati változások visszafordíthatatlanná váltak évezredekre. Hogy mindez milyen társadalmi változásokkal fog járni, azon lehet spekulálni, de annyi biztos, hogy jóra nem számíthatunk. Szóval: ezt elintéztük. Már most!
Miközben a hozzászólásod első részével egyetértek, a másodikkal kevésbé. Nem látom a helyzetet ennyire sötéten. Szerintem, a természet viszonylag gyorsan képes a regenerálódásra. Mellesleg, tömeges kihalás már jóval az emberiség megjelenése előtt is előfordult a Földön. Nem, nem a dinoszauruszokra gondolok. A perm időszak végén (250 millió éve) egy globális katasztrófa (?) szinte az összes élőlényt elpusztította (96%). Alig maradt túlélő faj. Ehhez képest, az aszterioda becsapódásnak tulajdonított krétai kihalás „csak” a fajok 75%-át érintette. Egyébként az elmúlt 500 millió évben ötször fordult elő tömeges kihalás.
A természet valóban képes viszonylag gyors regenerálódásra, de eddig ez természeti katasztrófák miatti pusztulások után történt. Most másról lesz (van) szó. A baj az emberi tevékenység következménye, ami sajnos maradandó. Gonoljunk csak a nem lebomló, egész földet ellepő szennyezésre, mérgekre, műanyagokra. Ezek itt maradnak, még ha az ember el is tünne. Ráadásul nem tünik el, hanem folytatja a szennyezést-pusztítást. Nem hagyja magához térni a természetet, ill. átformálja, egy lepusztultra.
Az elhasznált hozzáférhető ásványi kincsek sem pótolhatók, ahhoz évmilliók lesznek szükségesek, mire a földkéreg átformálódik. De hol leszünk mi már akkor…
Nincs olyan, hogy „maradandó”, „nem lebomló”. Lebomlik az, csak mondjuk kell hozzá 1000 évet várni (radioaktív hulladék). Ez lófütty a Föld történetéhez képest. Azt, hogy 1000 év múlva lesz-e ember, nem tudhatjuk. Az elmaradottság szinonímájaként emlegetett dínók sok 10 és 100 millió évekig éltek a Földön. Nehéz elképzelni, hogy az embernek ennyi adatna. De ahogy az élet értelmét sem az eltelt évek számában mérjük, úgy az emberiség léte sem önmagában attól lesz jelentős, hogy sokáig tart. Egyedül az embernek van történelme, vagyis nemhogy a Földön, de az egész univerzumban azóta „történik” egyáltalán valami, amióta ember van. Így, ha az emberiség holnap kipusztulna, már akkor is olyat tett le az asztalra, amit semmilyen más faj nem képes felülmúlni.
Igazad van abban, hogy az emberiség olyat tett, amit más faj (legalábbis itt a földön) nem képes felülmúlni. Kérdés, hogy miben áll ez a tett.
Más faj biztosan nem pusztítja el a saját környezetét, életlehetőségeit. Tudatos szennyezést sem követnek el, haszon miatt. Nem háborúznak és ölik egymást „eszmei” okokból, nem pusztítják egymás élőhelyeit. Van ugyan harc és rivalitás revir és zsákmány ügyben, de ez csak addig történik, amig a szaporodás és élelemszerzés követelménye ezt megkívánja. A dolog önszabályozó, ha túllépnék, a természetes rend megbomlása ellenük fordulna és a pusztulásukat jelentené. Mindez nem tudatos a „más fajok” részéről, az emberiség viszont tudatosan hágja át ezeket a szabályokat. Pontosan tudja, hogy a készletek végesek, a természet nem bír el mindent, a túlszaporodás és túlfogyasztás káros és tarthatatlan, mégis teszik. A pillanatnyi haszon érdekében.
A károk egy része nyilván nem örök időkre szól, nem is gondoltam erre. De pár ezer év éppen elég arra, hogy végül visszvesse az emberiséget és általában az egész élővilágot. Ezzel megsemmisül mindaz is, amit az emberiség „letett az asztalra”, ahogy írod.
És ezzel el is érkeztünk a végső konklúzióhoz! Igen, az emberiség hihetetlen dolgokat is letett az asztalra. Eszmei értékeket hozott létre, nagy lépésekkel halad az anyagi világ és törvényszerűségeinek megismerésében, az univerzum és működésének feltárásában. De a nagy kérdés: mi haszna mindennek, ha elpusztítja önmagát és mindez vele pusztul? Senki más nem fog emlékezni az eredményekre, senki sem hasznosítja ezeket, mindez haszontalanul elvész a semmibe.
Ha lesz is valami maradéka az emberiségnek, az egy szennyezett, kilúgozott környezetben, a korábbi készletek és lehetőségek nélkül kezdheti előlről, ha egyáltalán… Most vagyunk az utolső pillanatban, hogy ezen változtatni tudjunk. De talán már túl vagyunk ezen a pillanaton.
Az ember önmagában érték. Nem a haszna miatt, nem egy kár-haszon egyenleg alapján. Az érték sem azt jelenti, hogy az ember rossz vagy jó. Az ember egyébként bűnös (ilyen értelemben rossz), ám az egyetlen faj, amely képes bűnt elkövetni. Ami viszont, paradox módon, újabb érték, hiszen arra mutat rá, hogy az ember szabad, vagyis az egyetlen faj, amely dönthet úgy, hogy jót vagy rosszat tesz. Egy állat, amely példás harmóniában él a környezetével, nem szabad!
Az a tény, hogy az ember lett, van, már önmagában örök időkre szóló érték, merthogy megtörtént. Ilyen értelemben ez már soha „nem fog elvészni a semmibe”. Ez már megvan. És az értékét, ismétlem, nem az határozza meg, hogy meddig tart. Ha az emberiség végül elemészti a Földet (amit egyébként kétlek), az sem fog változtatni azon, hogy az ember csoda és hogy ez itt megtörtént. Még élesebben fogalmazva: ez a csoda sokkal többet ér, mint maga a Föld, hiszen a Föld különlegességét a világmindenségben nem az egyéb fajok, nem a tiszta környezet, nem az ökológiai egyensúly adja, hanem az ember jelenléte rajta. Mellesleg, ezért van az, hogy a világegyetemben leginkább más „értelmes lényeket” keresünk, nem pusztán életformákat.
Azért ezen a helyen tegyük már gyorsan hozzá, hogy a fejlett országok közül egyedüliként Izraelben nem fenyeget az elnéptelenedés. Tudniillik az izraeli zsidó népesség TFR-je három körüli, magasabb, mint az izraeli araboké! Ráadásul a szekularizált diplomás zsidó nőké is kettő körül van! Talán Európának Izraelre kellene vetnie a szemét és akkor nem kellene a harmadik világból a szemét….
Ez a pali nem normális, most léptük át a nyolcmilliárd lakost, ez meg kongatja vészharangot, hogy kevesen vagyunk. Milyen munkaerőhiányról beszél, különösen a robotizáció tükrében? Kevesebb ember, kevesebb fogyasztás, kevesebb éhes száj, tízezer évig alig voltunk, csak az utóbbi ötven évben szaporodtunk, korábban még a háborúkkal és a pestissel együtt is megvoltunk. Európa tartsa el a nyugdíjasait, vagy költözzön Afrikába, kit érdekel, a fejlett országok nem azonosak az emberiséggel. Amúgy meg van itt elég migráns, dolgozzanak, az agysebészek kicsit többet. A fiatalok jövőjét nem a szülők teszik tönkre, hanem a gazdasági válság, amit a kovid, a klíma és a háború után most próbálnak rákenni a demográfiára, lesz itt olyan munkanélküliség, hogy ihaj!