Az eredmény negatív lehet Izrael számára, akár megnyeri az újraválasztást Recep Tayyip Erdogan, akár nem – írja Dr. Efrat Aviv a BESA Központ vezető kutatója.
2023. május 14-én Törökországban általános és elnökválasztást tartanak. A választásokat egy hónappal előrehozták, hogy elkerüljék a mekkai zarándoklatot, az egyetemi felvételi vizsgákat és a júniusi nyári vakáció kezdetét. Május 14-e szimbolikus választás, mivel 1950-ben ezen a napon győzte le először a török Demokrata Párt a kemalista pártot. Recip Tayyip Erdogan török elnök reméli, hogy a kemalista pártot (CHP), pontosabban a kemalista párt vezette szövetséget legyőzheti, ahogyan azt az elmúlt két évtizedben következetesen tette.
A szerző szerint ez a szavazás lesz Erdogan legnehezebb próbatétele a 20 éve tartó hatalomban töltött idő alatt.
Az eredmények nemcsak azt fogják meghatározni, hogy ki fogja vezetni Törökországot, hanem azt is, hogy hogyan fogják irányítani, merre tart a gazdasága, és milyen szerepet játszhat az ukrajnai háború enyhítésében, valamint a közel-keleti országokkal és vezetőkkel, az Európai Unióval, a NATO-val és az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban.
Az Erdogan elleni szövetségnek hat tagja van, ezért nevezik a hatok asztalának. A cikk megjegyzi, hogy Törökországban nincs hagyománya a politikai szövetségeknek, hanem inkább az erős egyéni vezetőknek. A változás az 51%-os többséget igénylő elnökválasztási rendszerre való áttérés eredménye – ilyen magas támogatottsági számot egyik jelölt sem tud elérni. A Legfelsőbb Választási Tanács úgy határozott, hogy ha egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint 50%-át, akkor május 28-án megismételt elnökválasztást tartanak.
A Hatok Táblája szövetség különböző politikai ideológiájú pártokból áll. Összekötődésük elsősorban abból a közös törekvésükből fakad, hogy eltávolítsák Erdogant a hatalomból.
Ezt a törekvést az hajtja, hogy kezelni kell Törökország közvetlen problémáit, például a gazdasági helyzetet (az infláció elérte a 85%-ot) és a pusztító földrengések utóhatásait, amelyekben Törökország mintegy 47 000 embert vesztett. Külpolitikai kérdésekben a Hatok Táblája valószínűleg nehezen fog döntéseket hozni. Erdogan ezt kihasználva kijelentette, hogy nemcsak Kemal Kilicderoglu alkalmatlan a vezetésre, de az őt támogató laza ellenzéki koalíció „nem tudja irányítani Törökországot”. Erdogan szövetsége ezzel szemben sokkal természetesebb, és hasonló politikai felfogású pártokból áll.
Ennek ellenére a megbízhatóbb közvélemény-kutatások szerint Kilicderoglu jelenleg vezet Erdogannal szemben, bár nem sokkal. Törökországi források szerint a lakosság 55%-a nem szavazott Erdoganra az előző választásokon, de ez nem jelenti azt, hogy Kilicderoglura szavaznak majd. Még nem tudni, hogy Kilicderoglu meg tudja-e fogni azokat a százalékokat, akik nem Erdoganra szavaztak.
Ezeken a választásokon a fő kérdés maguk a vezetők. A kérdés az, hogy Törökország két évtizedes hatalomra kerülés után folytatja-e Erdogan uralmát, vagy új fejezetet nyit egy új vezetővel.
A 74 éves Kilicderoglu, a sokak által „sorozatos vesztesnek” nevezett nyugdíjas köztisztviselő erőssége, hogy ő nem egy másik Erdogan és nem is egy anti-Erdogan. Nem rendelkezik retorikai képességekkel, és egyáltalán nem karizmatikus, viszont rendkívül jól képzett, becsületes politikusnak tartják, és toleránsnak, békülékenyebbnek tartják.
Kilicderoglu ellenzéki szövetségesei olyan kérdésekre összpontosítanak, mint a gazdaság, a korrupció elleni küzdelem, egy új parlament létrehozása, a jogrendszer megerősítése, Erdogan tekintélyelvűségének eltörlése, visszatérés a diplomáciai tárgyalásokhoz az agresszív politikai aktivizmus folytatása helyett, emberi jogok és más kérdések.
A Hatok Táblája szövetség mindenféle hátterű, etnikai eredetű és politikai nézetű polgárt össze kíván hozni. Kilicderoglu , más néven a „török Gandhi” szerint a szövetség legfőbb célja, hogy jólétet és békét hozzon Törökországnak. Azt állítja, hogy ha a szövetség megnyeri a választásokat, Törökország egy boldogabb hely lesz.
Problémát okozhat számára, hogy Erdogan korlátlan hatalommal rendelkezik Törökországban, és hogy nagymértékben támaszkodik olyan kampányígéretekre, amelyeket esetleg nem tud teljesíteni, például az infláció 10% alá való visszavezetésére, a szomszédos országokkal és a regionális szereplőkkel való kapcsolatok további javítására, valamint a katasztrófa sújtotta területek rekordgyorsaságú helyreállítására. Ez az egyik oka annak, hogy Erdogan a török társadalom megosztásának és megosztásának taktikáját alkalmazza. Ezzel segít neki meggyengíteni az ellenzéket, és aláássa a problémák megoldására és a társadalom egyesítésére tett kísérletét.
A szerző leírja, hogy a törökök nagyrészt azért tartják a választásokat szabadnak, de igazságtalannak, mert a választásokat megelőző folyamat nem tisztességes. Az AKP-kormány szinte teljes mértékben ellenőrzi a médiát, ami nagy előnyt jelent számára az ellenzékkel szemben. A kormány az állam minden eszközét és lehetőségét felhasználja, hogy növelje győzelmi esélyeit.
Maguk a választások szabadok, és ha az ellenzék megfelelően felügyeli azokat, akkor nehéz lesz meghamisítani az eredményeket.
A 2023. februári földrengés a választási kampány központi témája. Míg Erdogan a választási kampányát a lerombolt városrészek újjáépítésére tett ígéretekre alapozza, és ezzel próbálja meggyőzni a választókat arról, hogy csak az ő kormánya – amely a gazdasági növekedést ösztönző építési boom mögött állt – segíthet a területek helyreállításában, az ellenzék vádló ujjal mutogat rá és kormányára, azt állítva, hogy az összeomlott épületeket csalárd pályázatokon nyert vállalkozók építették, és semmi sem garantálja, hogy az Erdogan által ígért új épületek biztonságosabbak lesznek.
A cikk szeirnt a választások legfontosabb pontja azonban az, hogy Erdogan befolyása és hatalma Törökország egyedüli vezetőjeként csökkenjen. A szerző szerint esélyes, hogy a felmérések ellenére Erdogan nyer.
Ha Erdogan nyer, akkor valószínűleg folytatja Ankara közeledését a regionális szereplőkhöz, köztük Izraelhez is. Ankara, amely a földrengés után normalizációs erőfeszítéseket kezdett Szaúd-Arábiával, Izraellel, Egyiptommal, Szíriával és még Görögországgal is, Erdogan megválasztása után is folytathatja közeledési törekvéseit a törökországi gazdasági helyzet enyhülésének reményében.
Ha Kilicderoglu győz, akkor a szerző szerint ugyan egy stabilabb Törökországot láthatunk, de ez nem jelenti azt, hogy a Nyugattal vagy Izraellel való kapcsolatok zökkenőmentesebbek lesznek. Kilicderoglu hatalomra kerülése esetén felszínre kerülhet az a probléma, hogy – mint 2022 júniusában kinyilvánította – ellenzi Erdogan közeledési politikáját.
Kilicderoglu megígérte, hogy kötelezni fogja Izraelt, Szaúd-Arábiát és Görögországot, hogy vállalják a felelősséget az elmúlt években Törökország ellen hozott intézkedésekért.
Kilicderoglu szerint „megvan az ára annak, hogy állampolgárainkat nemzetközi vizeken mártírrá tesszük”. Azt is elmondta, hogy ami Törökországot illeti, a Mavi Marmara ügye nincs lezárva. Néhány hete Kilicderoglu azt mondta, hogy Törökországnak mindig Palesztina oldalán kell állnia, mert az ellenkezője az iszlám elárulása lenne.
