Május 14-én tisztújítást tart a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. A híradások szerint az elnöki posztra legalább ketten kandidálnak: Dr. Nógrádi Péter ügyvéd, és Dr. Grósz Andor, a Kecskeméti Zsidó Hitközség és a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ kuratóriumának elnöke, a múlt héten pedig olyan hírek is napvilágot láttak, hogy egy joghézagra hivatkozva Heisler András jelenlegi elnök is indulna a pozícióért. Lapunk megkereste a jelölteket, az alábbiakban a Nógrádi Péterrel készült interjúnkat közöljük.
Milyen kötelék fűzi a zsidósághoz?
Vallási, családi, történelmi, kulturális kötelékek.
Zsidó szülők gyermeke, zsidó gyermekek apja vagyok. Szüleim holokauszt-túlélők. Édesanyám Auschwitzban szabadult, édesapám munkaszolgálatos volt. Anyai nagyszüleimet Auschwitzban gyilkolták meg, így őket nem ismertem. Apai nagyapám sohet (rituális vágó) volt, és még a második világháború előtt meghalt. Apai nagyanyám a második világháború alatt lengyel zsidó menekülteket bújtatott, amiért bebörtönözték Nyíregyházán, így nem került Auschwitzba. A háború után kivándorolt Izraelbe, ott van eltemetve.
Öt zsidó gyermekem van, akik mind zsidó oktatásban részesültek, részben Magyarországon, részben külföldön.
Nyíregyházán voltam bár micva és az Anna Frank Gimnáziumban érettségiztem.
A Hegedűs Gyula utcai Zsinagógában Schweitzer József főrabbi vezetése alatt sálesudeszeket (a harmadik szombati étkezés — a szerk.) szerveztem. Ezeken akkor sok fiatal, közöttük a kortársaim is részt vettek. Schweitzer József főrabbi úr tanított, emellett kulturális program és harmadik étkezés is volt. Ennek úgy lett vége, hogy egyszerűen betiltották.
A Hegedűs Gyula utcai Zsinagógának voltam a tagja, amíg Budára nem költöztünk. Több évig éltem külföldön, és modern ortodox közösségekbe jártam imádkozni.
Az itthoni környezetben a neológ vallásgyakorlatot követem, mert a neológia áll legközelebb a modern ortodoxiához. Hagyományőrző, ugyanakkor nyitott a világra.
A Frankel Leó úti Zsinagóga küldöttje vagyok a BZSH-ban és a Mazsihiszben. Mind a BZSH, mind a Mazsihisz elnöki posztjára jelölést kaptam, amelyek közül a Mazsihisz elnöki posztjára történő jelölést elfogadtam.
Mit tart a Mazsihisz előtt álló legnagyobb kihívásoknak?
A Mazsihisz nem légüres térben létezik. Működését befolyásolják a társadalomban, hazánkban és környezetünkben végbemenő folyamatok. A szomszédságunkban dúló háborútól kezdve, az erőnket felemésztő belső ellentétekig, minden hatással van a szervezetre, amelynek identitását sürgetően meg kell erősíteni.
Ehhez, szerintem, nem a személyes sérelmek felhánytorgatásán, hanem a valós és jogos érdekek figyelembevételén, jóhiszemű megoldások konszenzusán keresztül vezet az út.
A magyarországi neológ zsidóság létét, jövőjét meghatározó évek következnek, ezért az összefogás és az egymás iránt szolidaritás elengedhetetlen.
Ebben a nehéz időszakban nem hivatkozhatunk a múlt hibáira, a magyar zsidóság életét fenyegető külső ellenségekre.
A holokauszt során hatszázezer magyar lelket vesztettünk el, vallási életünket megnyomorította a háborút követő ateista diktatúra. Ma a magyar kormány biztosítja és támogatja a zsidóság szabad vallásgyakorlását.
A neológia jelenlegi problémáit tehát elsősorban magunknak kell megoldanunk.
Rajtunk múlik, hogy igazságosan osztjuk-e el a javainkat. Rajtunk múlik, hogy milyen színvonalú az oktatásunk, a szociális ellátórendszerünk, a kulturális jelenlétünk, a hitéletünk. Rajtunk múlik, vagyunk-e olyan tehetségesek és rátermettek, hogy biztosítsuk a minjeneket, hogy a fiatalokat be tudjuk-e hozni a zsinagógákba, hogy sikerül-e ösztönző pályázati rendszert létrehoznunk, hogy meg tudjuk-e menteni az egyre nehezebb helyzetbe kerülő vidéki hitközségeinket.
Május 14-én a küldötteknek arról kell dönteniük, hogy kiben, kikben látják azokat a vezetőket, akik a Mazsihiszt meg tudják erősíteni és alkalmasak arra, hogy a közösség békésségét és fejlődését segítsék. Kár másra mutogatni: rajtunk múlik a jövőnk! És ehhez az egyik, ha nem a legfontosabb lépést május 14-én tehetik meg a magyarországi neológiát képviselő küldöttek.
Mit tart az előző vezetés legnagyobb eredményének?
Az előző időszak legnagyobb eredményeinek a zsidó infrastruktúra fejlesztéseit tartom. Gondolok itt a Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga felújítására, a szegedi zsinagóga rekonstrukciójára, a Szeretetkórház új szárnyának létrehozására, valamint más zsinagógák renoválására. Mindezek a fejlesztések természetesen nem jöhettek volna létre a magyar kormány támogatása nélkül.
Ha már az állami támogatásról esik szó, ugyancsak komoly eredménynek tartom, hogy a járadék kérdésében sikerült olyan, hosszútávon működő megállapodásra jutni a magyar kormánnyal, amely segíti a Mazsihisz által fenntartott intézmények és a neológ hitközségek működését.
Reményeim szerint a zsidó közélet minden szereplője a nyugalomban és a békés együttélésben érdekelt, és tiszteletben tartja a kormánnyal kötött megállapodást.
Amennyiben persze a Mazsihisz következő elnöke veszélyeztetve látná a neológ zsidó intézmények működését, védelmeznie kell a rá bízott sorsokat, szervezetet és javakat.
Sikeresek voltak továbbá a Zsidó Kulturális Fesztiválok, amelyek hozzájárultak a zsidó kultúra népszerűsítéséhez, zsidók és nem zsidók körében. Hasonlóképp eredményes volt a Mazsihisz és BZSH együttműködése a turizmus terén, a neológ zsidóság közös kincseinek a hazai és külföldi turisták elé tárásában. Természetesen ezekben az ügyekben is akadnak javítanivalóink, de ezek a területek hagyományosan sikeresen működtek.
Mit tart az előző vezetés legnagyobb mulasztásának?
Sorolhatnék nem túl szerencsés döntéseket, de nem gondolom, hogy a hátrafelé mutogatás segítene az aktuális feladtok megoldásában.
Maradjunk csak egy mulasztásnál, amely nekem a legfájóbb. Az előző vezetés kudarcának ítélem meg, hogy nem sikerült békés együttműködést létrehozni a Mazsihisz szervezetén belül.
Gondolok itt a rabbikaron belüli és az úgynevezett „világi vezetés” közötti felesleges konfliktusokra.
A Mazsihisz elnökének sokkal kiegyensúlyozottabb együttműködést kellett volna kialakítania a kormányzattal. A Mazsihisz-elnökéneknek nem szabad a napi bel- és külpolitikába belekeverednie.
Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene fellépni a magyar zsidóság vallási életét, biztonságát, kultúráját, hagyományait vagy az antiszemitizmust érintő ügyekben, de a felesleges konfrontációt kerülni kell a jövőben.
A Mazsihisz képviseli a magyar zsidóság többségét. Működnek más zsidó egyházi szervezetek is Magyarországon, de a magyar zsidók többsége a neológiához áll a leginkább közel.
Tovább kell erősíteni a kormányzat felé azt, hogy a magyarországi vallásos és esetleg kevésbé vallásos zsidók legitim képviselője a Mazsihisz.
Milyen kapcsolatra törekszik a vallási vezetéssel?
Véleményem szerint a hitközségnek van rabbija, nem pedig a rabbinak van hitközsége.
A hitközség választ magának rabbit, vallási vezetőt. Nyilván olyan vallási vezetőt választ, akiben megbízik, akire felnéz, akit szeret.
Ezt a Mazsihisz elnökének tiszteletben kell tartania. Személyes konfliktus nem írhatja felül a hitközség felhatalmazását, egy közösség bizalmát. Jelenleg a zsidó közélet és hitélet minden szereplőjével jó a kapcsolatom, elnökként mindenkivel együtt kívánok működni.
A Mazsihisz elnöke kötelezően a rabbik partnere mindenben, ami a hitéletet és az intézményeink működését elősegíti és biztosítja.
Elnökként háláchikus kérdésekbe nem kívánok beleszólni. Célom az, hogy a Mazsihisz gondoskodjon a neológ zsidóság és a Mazsihisz taghitközégeinek hitéleti, szociális, kulturális, oktatási szükségleteinek biztosításáról.
Milyen kapcsolatra törekszik más zsidó hitközségekkel?
A magyarországi neológiának megvannak a maga hagyományai és megvannak a saját hívei, azonban együttműködést szeretnék a különböző vallási irányzatok között a kölcsönös megbecsülés és tisztelet alapján, mindazokban az ügyekben, amelyek a magyar zsidóság számára fontosak. Együtt kell küzdenünk az antiszemitizmus és a rasszizmus minden megnyilvánulása ellen. Együtt kell működnünk a magyar zsidóság érdekében a többi magyar zsidó hitközséggel a szabad vallásgyakorlás és a vallási intézmények hagyományőrző működésében, a zsidó lét feltételeinek, szükségleteinek biztosításában.
Az együttműködés keresése közben azonban óvatosságra int bennünket a magyar ortodoxia sorsa, és mélyen elgondoltató, ami a MAOIH háza táján történt.
Milyen kapcsolatra törekszik a jelenlegi és a mindenkori kormánnyal?
A magyar kormány biztosítja és támogatja a Magyarországon élő zsidók biztonságos életét és szabad vallásgyakorlását. Ezt értékelni kell. Együttműködésre és partneri viszonyra törekednék a kormányzattal, a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben, a holokauszt emlékezés terén, az oktatási, szociális, egészségügyi kérdésekben.
A Mazshisznek nem szabad bevonódnia a belpolitikai vitákba, mint ahogyan az államnak tartózkodnia kell a felekezetek életébe való beavatkozástól. Mazsihisz elnökként haladéktalanul rendezni szeretném a kormányzattal az utóbbi években elnehezült viszonyt.
Mit tart megfelelőnek az előző vezetés munkájában más hitközségekkel és a kormánnyal való kapcsolatában? Mit csinálna másképp?
A Mazsihisz jó kapcsolatot alakított ki a külföldi zsidó szervezettekkel, a Zsidó Világkongresszussal és az Európai Zsidó Kongresszussal. Ezt a jó kapcsolatot ápolni és folytatni kell.
Beszélek angolul és héberül, így ennek nyelvi akadálya nem lesz részemről.
A Mazsihisz közjogilag bevett zsidó egyház, de egyben taghitközségeinek szövetsége is. Ennek a kettős feladatnak szerintem jól megfelelt az előző vezetés munkássága.
Jó együttműködést alakított ki a vidéki hitközségek többségével, a BZSH és a Mazsihisz közötti együttműködést tovább kellene erősíteni.
Ennek érdekében a napokban kezdeményeztem egy személyes találkozót Mester Tamással, a BZSH elnökével. Sok kérdést megvitattunk és sok mindenben egyetértettünk. Eloszlattuk a korábbi félreértéseket és tisztáztuk, hogy a BZSH nem kíván kiválni a Mazsihiszből.
Egy erős, a magyar zsidóság érdekekeit hatékonyan képviselő Mazsihiszben vagyunk mindannyian érdekeltek.
Én nyílt kommunikációt szeretnék megvalósítani mind a többi hitközséggel, mind a kormányzattal. A Mazsihisz elnökének a jogos érdekeket érhetően és bátran kell megfogalmaznia és előadnia. A Mazsihisz érdekeit nem más hitközségek vagy a kormányzattal szemben kell artikulálnia, hanem a magyarországi zsidóság és a neológia fennmaradásának, fejlődésének érdekében.
Ebben a munkában az elnöknek a Mazsihisz vezetésével együttműködve, a demokratikus vezetés szabályai szerint kell eljárnia, döntéseit meghoznia. Az elnököt egy független és profi szakmai tanácsadói csapatnak kell segítenie munkájában és döntései meghozatalában.
Mit tart legfontosabb feladatainak? Mivel kezdené a munkát?
A zsidó oktatás színvonalának emelése az első feladataim között volna, az OR-ZSE-től a Scheiber Sándor Gimnáziumon át a Talmud és Tóra-foglalkozásokig.
Olyan összefogást szeretnék létrehozni a taghitközségek között, amely biztosítaná a minjenekben történő imádkozást. A Mazsihisz elnökének partnernek kell lennie abban, hogy a rabbik és a rabbikar autonóm szervezetei összhangban működhessenek a Mazsihisz vezetésével.
A zsidó vallásgyakorlás helyszíne a zsinagóga, de a zsidó otthon is, ahol a zsidó gyerekek elsajátíthatják, átélhetik és gyakorolhatják hagyományainkat. Ezért olyan valóságos és virtuális közösségi tereket kell létrehozni és működtetni, ahol a zsidó fiatalok megismerkedhetnek egymással, hagyományainkkal és a vallásos élettel.
Bár akadnak, akik kételkedek a függetlenségemben, az engem ismerők pontosan tudják, hogy sohasem voltam senkinek a lekötelezettje és nem áll mögöttem semmilyen csoportosulás.
Ez nagy előny, hiszen tiszta lappal léphetnék az elnöki szolgálatba, ugyanakkor azt a nehéz feladatot is rám rója, hogy egy cselekvőképes, tehetséges, a közös siker iránt elkötelezett szakmai stábot állítsak fel.
Bár a budai körzet hitközsége javasol elnökjelöltnek, a jelenlegi vezetés is támogatólag állt jelölésemhez.
Nem igazán értem, miért volna jobb, ha a Mazsihisz jelenlegi vezetése nem bízna meg bennem. Valóban akkor volnék alkalmasabb az elnöki tiszt betöltésére, ha a vezetés az ellenségének tekintene?
Igazi előnyöm épp a függetlenségem, mert ez lehet a béketeremtés és az összefogás kulcsa. A független, autonóm vezető –különösen az ortodoxiával történtek ismeretében – elengedhetetlen.
Megválasztásom esetén mihamarább szeretnék találkozni a taghitközségek elöljáróival és híveivel, hogy beszéljünk az őket foglalkoztató ügyekről.
Találkozni szeretnék a zsidó intézmények vezetőivel, alkalmazottainkkal. Engem a jobbítás szándéka, a segíteni akarás vezet.
Díjazás nélkül vállalnám a feladatot, mert ezzel is biztosítani akarom a befolyásmentes, érdekfüggetlen, szakszerű mérlegelés lehetőségét.
A Mazsihisz vezetőségére és az új elnökre rengeteg munka vár. Konstruktívnak és kreatívnak kell lenni ahhoz, hogy az előttünk álló kihívásokkal, a közösségeink javát szolgálva, meg tudjunk küzdeni.
