III. Károlyt hivatalosan is Anglia királyává koronázták a Westminster apátságban, a canterburyi érsek által celebrált szertartás keretében.
Izrael elnöke, Jichák Herzog is ott volt a számos külföldi méltóság között, akik tiszteletüket tették a király előtt.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök is gratulált Károly királynak és feleségének, Kamilla királynőnek a megkoronázásukhoz.
„Feleségem, Sara és én Izrael minden polgárával együtt szívélyes áldásunkat küldjük III. Károly királynak és Kamilla királynőnek történelmi megkoronázásuk alkalmából” – tweetelte Netanjahu.
„Legyen Isten akarata, hogy ez az esemény a két nemzetünk közötti mély kapcsolat újabb megerősödését jelezze”.
Mind Herzog elnök, mind a brit főrabbi, Sir Ephraim Mirvis különleges elbánásban részesültek a koronázás idejére, amelyek lehetővé tették számukra, hogy a szombati időpont ellenére is részt vehessenek a sábát megsértése nélkül az eseményen.
„1189. szeptember 3-án I. Richárdot királlyá koronázták a Westminster apátságban. A zsidóknak tilos volt a részvétel, de a szívből jövő jóakarat jegyében néhány zsidó vezető ajándékokkal érkezett az új királyhoz. Közölték velük, hogy a zsidókat nem látják szívesen, mire Richárd udvaroncai levetkőztették és megkorbácsolták őket, majd kidobták őket az udvarból. Elterjedt a pletyka, hogy a király parancsot adott az összes zsidó megtámadására. Míg néhány zsidó elmenekült, gyújtogatók sok zsidó házat felgyújtottak, néhány zsidót erőszakkal áttérítettek, míg mások a londoni Towerben kaptak menedéket. A koronázás napján mintegy harminc ártatlan zsidót gyilkoltak meg értelmetlenül, köztük Orléans-i Jákob rabbit, Anglia akkori legidősebb rabbiját.”
„Ezek a tragikus események éles ellentétben állnak a mi 21. századi brit zsidó tapasztalatainkkal”
– írta Mirvis rabbi.
„Őfelsége, III. Károly király világossá tette, hogy szeretné, ha a zsidó közösség és más kisebbségi hitközségek képviselői is jelen lennének a koronázási szertartáson. Ezen túlmenően, példátlan lehetőséget teremtett arra, hogy a szertartást követően a vallási vezetők bekapcsolódhassanak a hivatalos ceremóniába. Négy másik magas rangú vallási vezetővel együtt abban a kiváltságban lesz részem, hogy a királyt a tisztelet és az áldás szavaival köszönthessem. A Palota mindenben figyelembe vette a háláchá követelményeit, amikor azt mérlegelte, hogyan lehet minket a legjobban bevonni. Ezt szem előtt tartva, a sábát törvényeinek megfelelően nem fogok mikrofont használni” – írta még a koronázás előtt.
„Áldottak vagyunk, hogy olyan uralkodónk van, aki mély, személyes meggyőződése, hogy országunk sokszínűségében nagy erő rejlik, és aki nagyra tartja a brit zsidókkal való szoros kapcsolatát.
A Prédikátor könyvében azt tanítják nekünk, hogy: „megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek; megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje az örömtáncnak”.
Közel ezer évvel ezelőtt egy uralkodó koronázása a zsidó közösség számára a sírás ideje volt, de ma, hála Istennek, a nagy ünneplés ideje”.
