Makszim Vainer ukrán-izraeli mentős a JC-nek beszélt megpróbáltatásairól – és arról, hogy eltökélten folytatja életmentő munkáját.
A 29 éves Makszim 2006-ban vándorolt ki szüleivel Ukrajnából Izraelbe. Amikor tavaly februárban kitört a háború, Makszim azért tartózkodott Ukrajnában, hogy nagymamáját ápolja szülővárosukban, Zaporizzsjában, Ukrajna déli részén, Dnyiprótól nem messze. Nemrég súlyosan megsérült, és hat hetet töltött lábadozással egy dnyiprói kórházban.
„Élet-halál kérdése volt – csak a szerencsén múlott, hogy ki él és ki hal meg”
– mondta a JC-nek.
„A bal lábam, amelyet a repeszek átszúrtak, eltört és vérzett, de az adrenalin valahogy lehetővé tette, hogy elfussak a következő mentőautóig. A fájdalom csak később jött” – tette hozzá.
Makszim egyike volt a Global Outreach Doctors, egy amerikai NGO ötfős önkéntes csapatának, akik az ukrán sebesülteken próbáltak segíteni Bahmutnál.
Makszim épp az égboltot fürkészte a közeledő tüzérségi lövedékek és rakéták után kutatva, miközben négy társa próbálták megmenteni egy súlyosan sebesült nő életét.
„Ismertük a mintát. Az oroszok egyszer lőnek, megnézik, mi történik – például, hogy jön-e mentőakció – egy felderítő drónon vagy távcsövön keresztül, aztán újra lecsapnak” – mondta.
„Mindenütt pásztáztam, de nem hallottam és nem láttam semmit.”
Egy orosz Kornet rakéta azonban úton volt. A rakéta eltalálta Mercedes-Benz furgonjukat, megölve kollégáját, Peter Reed egykori amerikai tengerészgyalogost.
„A robbanás lökéshulláma felborított, és rövid időre elvesztettem az eszméletemet. A nő és egy másik, az előző találatnál megsérült férfi is meghalt” – emlékezett vissza Makszim.
Mivel tudta, hogy valószínűleg még több rakéta fog érkezni, átvette a menekülési erőfeszítés irányítását, bár továbbra is zavart volt a robbanás miatt.
Egy ausztrál önkéntes, aki a mentők második Mercedesét vezette, szintén sokkos állapotban volt. Nem volt idejük arra, hogy kiszedjék Reed csapdába esett testét az összetört járműből, és arra sem, hogy összeszedjék a többi holttestet. Makszimék a törmelékkel borított utcákon keresztül vonultak vissza egy ukrán ellenőrzőpont viszonylagos biztonságába.
Makszim hallása lassan kezd visszatérni, és azóta már kikerült a kórházból. Már a laptopjáról koordinálja a további mentési tevékenységet.
„Még nem döntöttem el, hogy újra a frontvonalba megyek-e, de várhatóan igen” – mondta.
„Semmi jel nem utal arra, hogy ez a háború hamarosan véget ér”
– mondta a JC-nek. „Fáj ezt kimondanom, de bármennyire is nem akarom beismerni, valószínűleg valamiféle patthelyzetben fog végződni”.
Addig is azt mondta: „Addig maradok itt, amíg a háború tart. Mentálisan még mindig erősnek érzem magam.”
Bár szerinte a háborúért az orosz rezsim a felelős, az oroszok többségét is hibáztatja, amiért támogatják az inváziót.
