Repülőgépek bombázzák Szudán fővárosát, Kartúmot, katonák foglalják el a polgári házakat, az ország legtöbb kórházából kifogytak az alapvető felszerelések. A felszínen úgy tűnhet, hogy ez csak egy újabb afrikai háború – két rivális katonatiszt küzdelme. De csak bizonyos szempontból az — írja Martin Plaut, a BBC korábbi afrikai tudósítója az Unherd oldalán.
A 2021-es puccs óta Szudánt egy katonai tanács irányítja, amelyet a vita középpontjában álló két férfi vezet: Abdel Fattah al-Burhan hadseregfőnök és egykori helyettese, az ellenségévé vált Mohamed Hamdan Dagalo (Hemedti néven ismert), a félkatonai gyors támogató erők (RSF) vezetője.
Al-Burhan és Hemedti a szudáni társadalomban régóta fennálló szakadékot képviselik, a Nílus mentén és a periférián élők között. Al-Burhan a hadsereg hagyományos újonca, aki a ranglétrán emelkedett felfelé. Egy észak-szudáni kisvárosban nevelkedett, Egyiptomra tekint és Egyiptommal szövetkezik.
Hemedti egészen más. Ő Dárfúr nyugati régiójából származik, és Csádba is vannak rokonai. A Rizeigat, egy nomád arab törzs tagja, és a Dzsandzsavíd milíciával (szó szerint „lóháton ülő ördögök”) szerzett magának nevet a letelepedett dárfúriak megtámadásával. 2013-ban a Dzsandzsavídet átalakította az RSF-é, és azóta folyamatosan növeli hatalmát. Ma ő Szudán egyik leggazdagabb embere: hatalmas bánya- és ingatlanvagyonnal rendelkezik.
Ez a konfliktus azonban sokkal nagyobb, mint a középpontjában álló két személyiség. Valójában van egy harmadik szereplője is ennek az erőszakos tragédiának, egy olyan ember, aki leginkább távolról figyeli azt.
Vlagyimir Putyin a Wagner-csoporton keresztül már most is befolyást gyakorol a Száhel-övezet nagy részére. Bár a Wagner csoport leginkább az ukrajnai tevékenységéről ismert, számos afrikai államban is tevékenykedik, többek között Burkina Fasóban, Maliban, Csádban és Líbiában. Ebben a konfliktusban Hemedti az az ember, aki Szudánt is hozzáadhatja ehhez a listához.
A hidegháború idején Afrika szuperhatalmi csatatérré változott, a Szovjetunió és az USA Egyiptomtól és Etiópiától Angoláig és Mozambikig küzdött egymással.
A Wagner-csoport a katonáktól kezdve az internetes propagandáig minden trükköt bevetve a kontinens egyik legnagyobb erejévé vált, és készpénzért vagy jövedelmező bányászati koncessziókért cserébe szövetségre lép a harcban álló politikai vezetőkkel és milíciákkal.
Minden 2017 novemberében kezdődött, amikor az akkori szudáni elnök, Omar al-Bashir meglátogatta Putyint szocsi rezidenciáját. Nyilvánosan a két vezető között létrejött megállapodás középpontjában az állt, hogy közösen ellenzik „az Egyesült Államok beavatkozását az arab országok belügyeibe”; kevésbé nyilvánosan pedig megnyitották az utat a Wagner-csoport szudáni kiterjesztése előtt.
Hogy ez milyen formában valósult meg, csak tavaly júliusban vált világossá, miután a CNN nyomozása feltárta, hogy orosz repülőgépek szudáni aranyat szállítottak ki az országból a szíriai Latakia kikötővárosba, ahol Oroszországnak jelentős légibázisa van. Oroszország kétségbeesetten próbálta megerősíteni tartalékait az egyre szigorúbb nyugati szankciókkal szemben.
A CNN becslése szerint összesen 13,4 milliárd dollár értékű arany tűnt el, bár a Bloomberg később 4 milliárd dollárra csökkentette ezt a számot. Akárhogy is, óriási vagyonról van szó.
Ezeket az ügyleteket a Meroe Gold szervezte, amely a Wagner-csoport vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak a tulajdonában lévő M-Invest leányvállalata. Cserébe Prigozsin kiképzést és fegyvereket biztosított a szudáni hadseregnek és a Hemedtinek. Ahogy a CNN rámutatott, 2022 elején, egy nappal azután, hogy Oroszország elindította ukrajnai invázióját, Hemedti Moszkvába repült, „új szakaszba léptetve az RSF és a Wagner-csoport kapcsolatát”.
Ezek a jelentések néhány hónappal később megerősítést nyertek, amikor a Le Monde és a Szervezett Bűnözés és Korrupció Jelentési Projekt (OCCRP) újságírói egy halom dokumentumot kaptak a Wagner szudáni tevékenységével kapcsolatban. Közzétételükből kiderült, milyen mélyre nyúlt ez a kapcsolat: az M-Invest több millió dollárt fizetett egy, a szudáni katonai hírszerzés által működtetett cégnek. Prigozsin számára pedig hatalmas volt az osztalék.
A Wagner engedélyt kapott arra, hogy fegyvereket szállítson az országba és aranyat ki az országból.
Rövid ideig sikerült ezt megúszniuk – egészen 2020 júliusáig, amikor az USA szankciókat vezetett be a Meroe ellen a Prigozsinnal való kapcsolatai miatt. A múlt hónapban az Európai Unió Tanácsa követte a példát, és azt állította, hogy: „Ezeket a vállalatokat a Közép-afrikai Köztársaságban működő Lobaye Invest Sarlu és Diamville vállalatokkal együtt szankciókkal sújtjuk, tekintettel a helyi kereskedőktől erőszakkal elrabolt arany és gyémántok illegális kereskedelmében játszott szerepükre”.
Úgy tűnik azonban, hogy az intézkedések kevés hatással voltak az érintett felek tevékenységére: egyszerűen túl sok minden forog kockán. Részben ez az oka annak is, hogy 2020-ban, amikor Wagner külföldi vállalatainak ellenőrzése fokozódott, a Meroe átadta érdekeltségeit egy új cégnek, az Al Sawlaj for Mining Ltd-nek, amelynek nincs vagyona, és mindössze egyetlen alkalmazottat Meroe Gold – egy korábbi vezetőjét – tart nyilván.
Bár akkoriban kevesen vették észre ezt a változást, április 13-án, mindössze három nappal a legutóbbi harcok kitörése előtt a Bloomberg egy érdekes történetet közölt. Kiderült, hogy a szudáni hatóságok aranycsempészettel vádoltak meg egy orosz állampolgárt, aki az Al Sawlajnak dolgozott.
A jelentés szerint ez „a szudáni hadsereg és egy rivális milícia közötti hatalmi harc eszkalálódását jelezte, amelynek vezetője szoros kapcsolatokat ápolt Oroszországgal”.
Feltételezhető, hogy „a Kremlhez szoros kapcsolatokat ápoló rivális milícia vezetője” Hemedti. Mire az al-Burhánnal való összecsapása kirobbant, a becslések szerint akár százezer katona is a rendelkezésére állt. Hemedti, más szóval, komoly politikai riválissá vált, aki ráadásul katonai erővel is rendelkezik. Moszkva szempontjából pedig engedékenyebb, mint al-Burhan, aki szívesen fogadta Putyin külügyminiszterét, de még így sem állt olyan közel Oroszországhoz.
Úgy tűnik tehát, hogy Szudánban egy újabb konfliktus van kialakulóban, amelyet egy nemzet vagyonáért és fegyvereiért folytatott harc váltott ki. És ha ez a szikra, akkor a Wagner-csoport a gyufa.
Egy új hidegháború zajlik Afrikában – és valószínűtlen, hogy Afrika fog győzni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.