A nemzetközi sóhivatal újfent bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlan feladata ellátására.
A Neokohn rendszeres olvasói bizonyára hozzászokhattak, hogy hírt adunk az Izrael irányába végletesen elfogult ENSZ-hivatalnokokról. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különmegbízottja, az izraeliek palesztinokkal szembeni bánásmódját vizsgáló bizottság elnöke azonban nem csak hozta a pozíciójából fakadóan tőle „elvárt” nemzetközi jóemberkedést, hanem még rá is tett egy lapáttal.
Ahogyan arról lapunk is beszámolt, a terrorbombázásokkal, késeléses-, lövöldözős- és gázolásos merényletekkel operáló palesztin terroristák legújabb támadásaiban életét veszítette egy izraeli család három tagja, továbbá egy, a vakációját Tel-Avivban töltő olasz turista.
A szintén olasz Francesca Albanesének több sem kellett, hogy kapva az alkalmon, virtuálisan tollat ragadjon, és elvitassa Izrael önvédelemhez való jogát.
„A megszállt palesztin területeken és Izraelben elszenvedett veszteségek lesújtóak, különösen egy olyan időszakban, amelynek a békéről kellene szólnia, keresztényeknek, zsidóknak és muszlimoknak egyaránt.
Izraelnek joga van megvédeni magát, de nem hivatkozhat erre, amikor azokról az emberekről van szó, akiket elnyom, illetve akiknek a földjét gyarmatosítja”
– írta elfogultságtól csöpögő nyilatkozatában az ENSZ-megbízott.
Szép kis szöveg, amelyről először inkább nyomdafestéket nem tűrő gondolatok jutnak az ember eszébe. A magát modernkori Garibaldinak képzelő, és a palesztinok felszabadítását maga elé célul kitűző Albanese tweetjéből az természetesen már nem derül ki, hogy pontosan kik az áldozatok (mind ártatlan civilek), és kik az elkövetők (mind cseppet sem ártatlan terroristák). Cserébe viszont megtudhatjuk, hogy Izraelnek joga van megvédeni magát, feltéve, ha a ravaszra-, késmarkolatra- és rakétaindító gombra nem palesztin ujjak fonódnak ölésre készen.
Csakhogy világosan értsük, miről is ír a mi itáliai szabadságharcosunk:
az iráni, szír és libanoni terror nem kóser, ellenben a palesztin „elnyomottaké” igen, az ő tetteik alanyi jogon igazolást nyernek, Izraelnek pedig ezt el kell fogadnia.
Mi ez, ha nem az izraeliek elleni erőszak és terror igazolása?
Rengeteg kritikát kapott megszólalása után Albanese azzal védekezett, hogy Izrael nem hivatkozhat az önvédelemre, amikor „az elnyomás elsősorban a katonai megszállás fenntartását szolgálja Ciszjordániában/Jeruzsálemben/Gázában, megtagadva a palesztinoktól 56 éve a jogaikat”. Az ENSZ-megbízott még azt is felhozta érvként, hogy az izraeli fellépés (a terroristák ellen) csak szítja az erőszak lángját, és „mindkét fél számára fenntartja a szükségtelen szenvedés körforgását”.
A megbízottnő figyelmét bizonyára elkerülte az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sabak napokban közzétett jelentése, miszerint csak idén (!), több mint 200 jelentős palesztin terrortámadást sikerült meghiúsítani Izrael területén.
Ennek tudatában, inkább jobb nem belegondolni, hogy mi történne, ha Izrael megfogadná Garibaldiné tanácsát, és felhagyna „az erőszak szításával”.
A Francesca Albanesék két lábon járó biztosítékok Izraelnek arra, hogy ne is számítson független és objektív elbírálásra a nemzetközi szervezetek részéről.
Érdemes felidézni:
Albanese annak ellenére kapta meg ENSZ-es állását, hogy még 2014-ben, az Amerikát irányító „zsidó lobbiról” értekezett a Facebook-oldalán.
„Amerika és Európa, akik közül az egyiket a zsidó lobbi, a másikat pedig a holokauszt miatti bűntudat igázza le, továbbra is a háttérben maradnak, és továbbra is elítélik az elnyomottakat – a palesztinokat -, akik a számukra maradt egyetlen eszközzel (silány rakétákkal) védekeznek” – írta akkoriban a megbízottnő, aki később nem átallott Izraelt a náci Németországhoz hasonlítani egy olyan rendezvényen, amelyen a Hamász és az Iszlám Dzsihád – az Egyesült Államok és az Európai Unió által terroristának tekintett csoportok – vezető tagjai is részt vettek.
Eme díszes társaságban, a megbízottnő még olyanokat is talált mondani az emberi jogok palesztin bajnokainak, hogy „joguk van ellenállni a megszállásnak”.
Különmegbízotti jelentkezésében Albanese egyébként tagadta, hogy „bármilyen olyan nézettel vagy véleménnyel rendelkezne, amely befolyásolhatná a megbízatásának teljesítését”. Ahogyan pályázatában azt is állította, hogy nincs személyes összeférhetetlensége a pozíció kapcsán – azt azonban elfelejtette közölni (és úgy tűnik, annyira az ENSZ-t sem érdekelte), hogy férje, Massimiliano Calì korábban a Palesztin Hatóságnak dolgozott, és Izrael „kizsákmányoló” politikájáról írt jelentéseket. A hőn áhított pozíció megszerzése után azonban lehullt a lepel, és már nem kellett tovább titkolózni: Albanese ezt követően már nyíltan beszélt arról, hogy a palesztin kérdéssel kapcsolatos „mélyen vallott személyes nézetei” bizony „veszélyeztethetik az objektivitását”.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy mégis miként lehetne hitelesnek tekinteni bármilyen ügyben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, amikor a zsidó államról jelentést készítő megbízottja a palesztin terror apologétájaként működik mindenféle retorzió nélkül, és ezt még büszkén hirdeti is?
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
