Egy úttörő zsidó asszony rendkívüli élete

Tóratudós, gazdasági vezető, a társasági élet középpontja és anya – Farha munkássága a nők tanulása és gazdasági tevékenysége szempontjából is úttörő jelentőségű volt Indiában és Angliában – olvasható a Zsido.com róla szóló cikkében.

A bombayi zsidó közösség az 1800-as években virágkorát élte. A számtalan üzleti lehetőséget kínáló városba a helyi Bene Jiszrael közösség tagjain kívül özönlöttek a jemeni, afganisztáni, iraki, iráni és bucharai zsidók. A közösség egyik legenergetikusabb vezetője David Sassoon, Farha dédnagyapja volt, aki 1832-ben menekült Irakból az üldözések elől Indiába és új otthonában megalapította a David Sassoon és Tsa céget, mely rengeteg áruval, többek közt ezüsttel, arannyal, selyemmel, fűszerekkel, ópiummal, gyapjúval és búzával kereskedett. Az üzlet nőtt és hamarosan Kínában, Hong-Kongban, Japánban, Irakban, Angliában és India más városaiban is több kirendeltséget nyitottak az alapító fiainak felügyelete alatt.

A gazdag és sikeres családot úgy nevezték: „a kelet Rotschildjai”.

David Sassoon zsinagógákat, zsidó kórházakat és iskolákat épített Bombayban. A gazdag és jótékony hajlamú David volt Farha (zsidó nevén Frecha, később Flora) anyai dédapja. Farha apja, Jechezkel Gabaj rabbi egy másik gazdag és istenfélő iraki zsidó család sarja volt. A családban a beszélt nyelv a judeo-arab volt, a körülvevő társadalommal hindi és angol nyelven érintkeztek. A XIX. században a bombayi zsidók körében nem volt szokás a lányokat képezni, ám Farha szülei ragaszkodtak tehetséges lányuk taníttatásához:

egy katolikus bombayi iskolába küldték, zsidó oktatására pedig bagdadi rabbikat szerződtettek, akik esténként tanították a család gyermekeit. Farha folyékonyan beszélt héber, arámi, hindi, francia, angol és német nyelven.

1876-ban ment hozzá David Sassoon legfiatalabb, ám nála így is 28 évvel idősebb fiához (aki egyben távoli rokona is volt), Slomóhoz. Szokatlansága ellenére frigyük gyümölcsözőnek bizonyult: a két mélyen vallásos, éles elméjű és szorgalmas ember mind az üzletben, mind pedig jótékony tevékenységben kiválóan képes volt együttműködni. Három gyermekük született, akiket a Bombay-közeli kisvárosban található otthonukban neveltek. Farha csodálta jámbor és szerény férjét. Azt mondják, az általa építtetett zsinagógába Slomó egy mellékajtón surrant be szombatonként, hogy ne vonja magára a figyelmet.

Rendkívüli gazdagságuknak köszönhetően a legmagasabb társadalmi körökben mozogtak, de mindig hűek maradtak elveikhez és szigorúan kóser konyhát tartottak.

Bereniké, a zsidó királynő, aki a Második Szentély lerombolóját szerette

Bereniké a titokzatos és ellentmondásos második templom korabeli zsidó királynő, akinek szerelmi viszonya volt Titus, későbbi római császárral. 

Farha – a korban teljesen szokatlan módon – elkísérte férjét az üzleti találkozókra és végül elfogadták mint a cég kompetens menedzserét. Épp időben, mivel férje váratlan, 1894-ben bekövetkezett halálával át kellett vennie az üzlet vezetését. A történelem viharai okozta nehézségek és a család női vezető elleni tiltakozása ellenére az üzlet virágzott.

A harmincas éveit taposó asszony ettől fogva egyedül nevelte három gyermekét. Levelei tanúsága szerint rendszeresen szervezett nekik megfelelő elfoglaltságokat és zsidó tudományokra tanította őket. Egyik lánya, Mozelle még csecsemőként gerincsérülést szenvedett, amikor egy gondozónő leejtette őt, és Farha gondoskodott az ellátásáról. A vállalat és a család mellett Farha igyekezett a nők helyzetén változtatni szülőföldjén és támogatta a zsidó Waldemar Mordechai Wolff Haffkine-t, aki Indiában fejlesztette ki a kolera és a bubópestis elleni oltóanyagát. Akárcsak családjának többi tagja,

Farha is sűrűn levelezett kora nagy rabbijaival, akik gyakran „rábánit” címmel illették. Ma ezt tanult asszonyokra, illetve rabbik feleségére használják, akkoriban azonban gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt.

Az asszonynak 1901-ben át kellett adnia a vállalat vezetését. Ekkor kiterjedt családja sok más tagjával együtt Londonba költözött, többek közt abban a reményben, hogy sérült lányának jobb ellátást tud ott biztosítani. Felvette a Flora nevet és szinte kizárólag tóratanulásnak és mások szórakoztatásának szentelte idejét. Arra azonban mindig ügyelt, hogy legendás, a londoni társadalom krémje által látogatott estjei mindig szigorúan kóserek legyenek.

„Úgy járt, mint egy királynő, úgy beszélt, mint egy bölcs és úgy szórakoztatott, mint egy keleti nagyúr”

– írta róla a világhírű zsidó történész, Cecil Roth.

Farha ügyelt arra, hogy még aznap válaszoljon a levelekre, amikor érkeztek. Gyakran csak „Flora Sassoon, England” címzéssel jöttek a kérések, de valahogy mégis utat találtak hozzá. Zsidó iskolákat és kezdeményezéseket támogatott, zsidó kórházakat segített, angliai és közel-keleti zsidó árvaházaknak adományozott nagy összegeket. A nácik térnyerésével azért kampányolt, hogy minél több zsidó költözhessen Angliába. Támogatta a zsidó állam megalapítását. Rengeteget utazott, de szigorúan tíz zsidó férfi kíséretében, hogy minden nap minjenben imádkozhasson. Emellett mindenhova magával vitte személyes sochetjét (rituális metsző), hogy minden körülmények között legyen kóser étele.

Az 1900-as évek legelején Bagdadba látogatott, és ott találkozott Ben Is Chájjal, a kor egyik legkiemelkedőbb szellemi vezetőjével. Az ő zsinagógájában történt az a példátlan eset, hogy az asszonyt megkérték, olvasson fel a családja által adományozott tóratekercsből. Farha Sassoon azonban nem egyszerű nő volt. Talmudról és Misnáról értekezett különféle szakkiadványokban, Rásiról írt hosszabb értekezést. A londoni rabbiképzőn előadásokat tartott. Amikor 1936-ban elhunyt, az államalapítás előtti Izrael főrabbija, korábbi írországi főrabbi, Jicchák Hálévi Herzog így emlékezett rá:

„A Tóra, az istenfélelem, a bölcsesség, a jóság és az adományozás bugyogó forrása, a hagyományok legszigorúbb őrzője volt, akinek csodálatos kútjából nemes kezdeményezéseket és magasröptű inspirációt meríthet egész Izrael népe”.

Farha Sassoont a jeruzsálemi Oljafák-hegyén temették el egy korábbi útja során előre megvásárolt sírhelyen.

Az angol kincsvadászok, akik a frigyláda nyomába eredtek

Egy brit tiszt engedélyt szerzett, lefizette a gondnokot és elkezdett ásni a Templom-hegyen 1911-ben.