A „sokszínűség” és a „méltányosság” majdnem bedöntötte az amerikai gazdaságot

Az amerikai Silicon Valley Bank összeomlásáért a „woke-izmusa” a felelős – írja Douglas Murray.

„Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem, hogy mi kellene ahhoz, hogy megállítsuk a sokszínűség, befogadás, egyenlőség megszállottságát Amerikában. Mi kellene ahhoz, hogy visszatérjünk a kiválósághoz és a szakértelemhez, mint az egyetlen alkalmazási kritériumhoz? Talán ahhoz, hogy a hidak elkezdjenek leomlani. Bár gyanítom, hogy ha ez megtörténne, akkor bizonyos emberek azt állítanák, hogy csak a „strukturális rasszizmus” miatt dőltek le” – kezdi Murray a New York Post oldalán.

Az Amerikában élő brit író szerint a héten újabb emlékeztetőt kapott Amerika, hogy túlságosan toleránsak ezzel az őrült, kiválóságellenes programmal szemben.

„Mert bár a hidak még nem omlottak össze, a bankok már igen. És ennek egyik oka az, hogy a szóban forgó bankok a méltányosságot helyezték előtérbe a kiválósággal szemben”

– jelenti Murray.

A sokszínűségre való mániákus törekvés a szerző szerint ahhoz vezetett, hogy alkalmatlan emberek tömegei kerültek vezető pozícióba, különösen nagy mánia lett a női reprezentáció.

„A nők képviseletének megszállottsága természetesen csak a magas státuszú állások esetében jelent problémát. Igazgatósági helyek, hollywoodi sztárok fizetése és így tovább. Tudomásom szerint nincs olyan mozgalom, amely a nők egyenlő képviseletét szorgalmazná az amerikai útépítők között” – írja bestseller szerző.

Ha a Lehmann Brothers Lehmann Sisters lett volna, szokta állítani Christine Lagarde, akkor talán nem következett volna be a globális pénzügyi válság”. Azonban Murray szerint Jay Ersapah története nem ezt mutatja.

„Jay nő, és az SVB-nél a kockázatkezelési vezetői pozíciót töltötte be. De ha Jay időt töltött azzal, hogy megpróbálta kezelni a kockázatokat, nem tudom, hogyan csinálta, mert úgy tűnt, hogy főállásúbb feladata az SVB-n belül az őrült ostobaságok népszerűsítése volt”

– írja Murray.

A baloldali milliárdosok furcsa moralitása

Sam Bankman-Fried a legveszélyesebb és legnevetségesebb példája Amerika legmérgezőbb és legbizarrabb kultúrájának – írja Victor Davis Hanson.

Például a The Post kiderítette, Ersapah olyan kezdeményezések élére állt, mint az egy hónapos Pride kampány, egy blog, amely az LMBTQ+ fiatalok mentális egészségtudatosságát hangsúlyozza, és társelnöke volt az SVB Európai LMBTQIA+ Alkalmazotti Erőforrás Csoportjának.

Az ilyen rendezvényeken Ersapah arról beszélt, milyen érzés „színes bőrű queer személynek és első generációs bevándorlónak lenni, aki munkásosztálybeli háttérrel rendelkezik”.

„Napjaink mércéjével mérve Ersapah abszolút főnyeremény. Az interszekcionális sérelmi piramis győztese, ha valaki a legelnyomottabb személyt keresi. Napjaink etikája azt diktálja, hogy egy ilyen személynek nemcsak joga van minden pozícióhoz, hanem maga a puszta jelenléte is mérhetetlen (és meg nem határozott) előnyökkel jár a vállalat számára.

Hát milyen kár, hogy az egyetlen dolog, amiként Ersapah-ot nem lehet azonosítani az a ” hozzáértő”

– írja élesen Douglas Murray.

„Ha hozzáértő lett volna, akkor talán jobban teljesítette volna azt, ami a fő feladata lett volna, vagyis a kockázatkezelést. Amire ő és a bank egésze nyilvánvalóan alkalmatlan volt. Nem utolsósorban azért, mert az SVP hosszan hitelezett és rövidre vette fel a kölcsönt – egy hihetetlenül elemi hiba, amelyet a bankok az 1980-as évek megtakarítási és hitelezési válsága óta szorgalmasan elkerülnek” – jegyzi meg a szerző.

Frankenstein amerikai szörnyetege: a woke kapitalizmus

A Wall Street rájött, hogy egyetlen módon úszhatja meg a progresszívek haragját: ha szövetséget köt velük. Erről szól Vivek Ramaswamy új könyve. Hajdú Tímea recenziója.

Murray leírja, hogy a csődbe ment bank igazgatótanácsa közül csak egyetlen igazgatótanácsi tagnak volt befektetési banki karrierje.

Az igazgatótanács többi tagja a Clintonok és más vezető demokraták megadományozója volt. Az egyikük még improvizációs előadóművész is volt.

„A mai mércével mérve a testület mindent jól csinált. (…) Még a Black Lives Matter csoportoknak is elképesztő 73 millió dollárt adományoztak. A bank saját promóciós anyagai szerint „az SVB elkötelezett amellett, hogy sokszínűbb, igazságosabb, befogadóbb és hozzáférhetőbb környezetet teremtsen az SVB-n belül, az innovációs ökoszisztémában és közösségeinkben. Ennek az elkötelezettségnek a középpontjában a befogadóbb kultúra előmozdítására és a faji, etnikai és nemi reprezentáció növelésére irányuló törekvésünk áll”.

A bank azzal büszkélkedett, hogy erőforrásait arra kívánja felhasználni, hogy „lebontsa a rendszerszintű korlátokat”. Mindez nagyon szép, és nyilvánvalóan elég katasztrofális

– írja a cikk.

Murray megjegyzi, hogy mikor a világgazdaság legutóbb majdnem összeomlott, részben azért, mert a bankok – többek között – faji alapon adtak kölcsönöket az embereknek.

„De egy felelős bank nem adhat hitelt kizárólag valakinek a faji, nemi vagy szexuális hovatartozása miatt. Egyszerűen és kizárólag azt kellene vizsgálniuk, hogy az illető vissza tudja-e fizetni a kölcsönt vagy sem – akár jelzáloghitelről, akár vállalkozásról van szó. Ha bármi mást helyezünk előtérbe, akkor nem „kezeljük a kockázatot”. Hanem létrehozzuk azt. Az SVP és más bankok is ezt tették a woke befektetési politikára helyezett őrült hangsúlyukkal” – jelenti ki Murray.

„Szóval igen, egyelőre még tartanak a hidak. A bankok viszont nem” – zárja a szerző, aki szerint jobb ha Amerika gyorsan újragondolja mit csinál, mielőtt a fejére omlik a gazdaság.

Összeomló narratívák

Sorban dőltek meg az elmúlt években az amerikai média és a demokraták narratívái. Most január 6-a került terítékre. Hajdú Tímea publicisztikája.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.