Nemes Jeles László legújabb filmjét, a Moulin-t hétfőn mutatták be a cannes-i filmfesztiválon. A filmrendező szerint a mozi mára annyira átpolitizálódott, hogy ha ma mutatnák be, a Saul fia még az Oscar-rövidlistára sem kerülne fel.
Az Oscar- és Golden Globe-díjas Saul fia rendezője negyedik nagyjátékfilmjét a francia ellenállás egyik legendás alakjáról forgatta francia és német színészekkel a főszerepekben. A The Guardian-nek adott interjújában Nemes Jeles László új filmjéről, valamint a zsidók ellen újjáéledő globális előítéletekről is beszélt, és hangsúlyozta: nem fogadja el a filmipar „elitjének” kioktató hangnemét.
Nemes Jeles László borúlátó, de realista interjút adott a Guardian-nek
Arra a kérdésre, hogy eddig miért mindössze négy nagyjátékfilmet készített, úgy fogalmazott: nem a lehetőségek hiánya miatt, hanem tudatos döntésből. Bár több ajánlatot is kapott, akár „bérrendező” is lehetett volna, számára fontosabb volt a művészi autonómia.
Legutóbbi filmje, az Árva kapcsán arról beszélt, hogy szerinte Európa zsidósága bizonyos értelemben „árvává vált”, részben a 19. századi asszimilációs döntések, részben pedig a holokauszt következtében. Mint fogalmazott: „Másfél millió gyermeket öltek meg”. Nemes Jeles úgy véli, a holokauszt tapasztalata nem épült be kellő mélységben Európa önképébe.
„Nem hiszem, hogy a holokauszt tapasztalata beépült volna Európa szövetébe. Van szégyen, de nincs megértés”
– mondta.
A rendező szerint a mai kulturális közegben a zsidó témák is politikai érzékenység tárgyává váltak, és emiatt akár a legsikeresebb korábbi filmjei is más elbírálás alá esnének.
„Ma minden, ami zsidó, úgy van kezelve, hogy… senki nem nyúlna hozzá háromméteres bottal sem.”
Nemes Jeles azt is elmondta, hogy az utóbbi időben ő maga is úgy érzi, bizonyos mértékben háttérbe szorult vagy kiszorult a szakmai közeg egy részéből, és az Árva című filmjét is vegyes fogadtatás érte. Úgy véli, ennek részben ideológiai okai lehetnek, és ez a forgalmazásban is megmutatkozott, mivel a filmhez nem talált amerikai disztribútort.
„Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a Nyugaton. Egy abszolút, szégyentelen antiszemitizmus-orgiáé”
– magyarázta.
A rendező a jelenlegi kulturális és társadalmi vitákat két nagy táborra osztja: szerinte az egyik a humanizmus, a másik az antihumanizmus logikája mentén működik. Utóbbiba olyan identitáspolitikai megközelítéseket sorol, amelyek szerinte csoportokban gondolkodnak egyének helyett, és egyfajta moralizáló önigazságosság jellemzi őket.
A zsidóság helyzete Nyugaton
A zsidóság társadalmi megítéléséről szólva azt mondta, hogy a történelmi mintázatok új formában térnek vissza, és bizonyos nyugati diskurzusokban ismét megjelenik a „belső ellenség” narratívája.
„A zsidót mindig is valamiféle belső ellenségként ábrázolták, és szerintem ma a Nyugat belső ellenségeként megjelenő zsidó képe kezd olyan méreteket ölteni, mint az európai antiszemitizmus a nemzetiszocialisták hatalomra jutása előtt”.
A filmrendező kritikusan beszélt a közéleti megszólaló művészekről is, és azt állította, hogy sokan inkább aktivistaként viselkednek, ami szerinte nem kedvez a művészi minőségnek. Emellett élesen bírálta a moralizáló közbeszédet és a kulturális elit egy részét.
Végül a világ leegyszerűsítésével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy veszélyesnek tartja a jó és rossz ilyen bináris szembeállítását.
„Mindannyian egyszerre vagyunk jók és rosszak. Nem úgy működik a világ, hogy mi itt Nyugaton rosszak vagyunk, ők pedig ott Keleten jók. Aki ezt gondolja, az idióta”
Szerinte a jelenlegi folyamatok az intellektuális elszegényedés és a kulturális leegyszerűsödés irányába mutatnak.
- 13:00
2025. szeptember 14. - 17:00
2021. június 4. - 16:032019. május 12.
