Paul Krugman kritikus, de konstruktív hangvételű és konkrét megoldásokat is kínáló írásairól vált híressé. Nobel-díjas „geográfusnak” is nevezik, kitüntetése indoklásában is kiemelték, hogy lerakta az új gazdaságföldrajz alapjait.
Albanyban, New York államban született, zsidó szülei Ukrajnából érkeztek az Újvilágba. Érdeklődését a közgazdaság iránt a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, Isaac Asimov Alapítvány című regénye keltette fel, amelyben az író azt kutatja, hogy befolyásolható, irányítható-e a jövő matematikai módszerekkel. Summa cum laude minősítéssel diplomázott a Yale Egyetemen, az árfolyamok rugalmasságáról írott doktori értekezését a híres Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) védte meg. A legnagyobb hatást itteni professzora, Rudiger Dornbusch gyakorolta rá.
Krugman érdeklődését a versenyképességi modell keltette fel, és rájött: mivel a kereskedelem nem a senki földjén, absztrakt térben, hanem jól definiálható földrajzi terekben történik, a gazdaságföldrajzi kutatásoknak a korábban gondoltnál sokkal nagyobb jelentőségük van a költség-haszon szempontjából.
Egy alkalommal bevallotta, hogy az összes tudományterület közül, amelyben dolgozott, a földrajzot szereti a legjobban.
1982-től a Reagan-kormányzat gazdasági tanácsadójaként dolgozott, 1984-ben professzorként tért vissza az MIT-re, emellett tanított a Yale és a Stanford Egyetemen, oktatta a London School of Economics hallgatót is. 2000-ben lett a Princetoni Egyetemen a közgazdaságtan és nemzetközi kapcsolatok professzora. Tagja a magát non-profit nemzetközi szervezetként meghatározó Harmincak (G30) csoportjának, amely a stabilitáshoz és a gazdasági növekedéshez vezető lépések széles körű megismertetését tekinti feladatának. 1979 óta a Gazdasági Kutatások Országos Irodája (National Bureau of Economic Research, NBER) munkájában is közreműködik.
2008-ban kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, az indoklás szerint a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért. Krugman új elméletet dolgozott ki az urbanizáció mozgatórugóinak témakörében, integrálta a nemzetközi kereskedelemre és a gazdaság földrajzi összefüggéseire vonatkozó, korábban össze nem illesztett kutatási területeket, mindez segít megérteni, hogy miért tudja néhány ország uralni a nemzetközi kereskedelmet. A teória arra a feltételezésre épül, hogy igen sok áru, illetve szolgáltatás jellegű termék létrehozása olcsóbb, ha nagy mennyiségben, a méretgazdaságosság elve szerint történik.
A sokféle fogyasztói igény kielégítésére a helyi piacra termelés helyét átveszi a világpiacra való termelés, a világpiacon pedig az azonos jellegű termékek gyártói folytatnak versenyt.
Krugman rendkívül sokat publikál gazdasági folyóiratokban, hallatja hangját bonyolult gazdaságpolitikai összefüggésekkel kapcsolatban, évek óta a The New York Times egyik legnépszerűbb kolumnistája. Hírnevet szerzett azzal is, hogy előre jelezte az 1990-es évek vége felé kirobbant pénzügyi válságot. Nem kímélte Barack Obama elnököt sem, 2009-ben Egy liberális lelkiismerete című blogjában kijelentette, hogy az elnök pénzügyi mentőterve kudarca van ítélve. Szerinte az amerikai bankmodell és a több kárt okozó, mint jót tevő, túlburjánzott pénzügyi rendszer kudarcot vallott. Folyamatosan foglalkozik Amerika és Európa pénzügyi problémáival, a likviditás csapdáival, a monetáris válságkezelés korlátaival.
A 2016-os amerikai elnökválasztás apropóján is megszólalt, a globális gazdaság visszaesését prognosztizálva Donald Trump győzelme kapcsán. A közgazdász, aki a szabadkereskedelem híve, egy 2019-es írásában belátta, hogy a globalizáció munkahelyekre és -bérekre gyakorolt negatív hatását korábban alábecsülte, de Trump Kínával folytatott vámháborúját, amely deklarált célja a két ország közti kereskedelmi egyensúly helyreállítása volt, nem támogatta. A világpolitikai eseményeket ma is figyelemmel kíséri, azokról rendszeresen értekezik, legyen szó Kína zéró-Covid politikájának a nemzetközi kereskedelemben várható következményeiről, vagy az orosz-ukrán háború világgazdaságot érintő kockázatairól.
Számos egyetem díszdoktora, A Foreign Policy című külpolitikai-gazdasági magazin 2012-ben a száz legfontosabb globális gondolkodó közé sorolta. Magyarul is olvashatók írásai, a 2012-ben megjelent Elég legyen a válságból! MOST című könyve a 2008-ban kitört gazdasági válság megoldására tett javaslatot.
